Az állatvilágban előfordul, hogy bizonyos fajok képviselői képesek visszanöveszteni bizonyos testrészeiket. Sőt, minél alacsonyabb rendű állatról van szó, annál nagyobb részt tud pótolni sérülés után.
A zebrahalak például képesek regenerálni a szívizomzatukat, illetve a gerincvelőjüket, míg a gekkók, akárcsak a gyíkok, képesek rá, hogy veszély esetén egyszerűen megszabaduljanak a farkuktól, amit később vissza tudnak növeszteni. Kanadai kutatók most ez utóbbit vizsgálva szeretnének olyan terápiás megoldásokat kifejleszteni, amelyek az emberi szervezet esetében is bevethetőek.
„Számos tudós számára a gekkók és a szalamandrák jelentik a regeneráció csúcsát” – magyarázta a Popular Science-nek adott nyilatkozatában Matthew Vickaryous, a kanadai University of Guelph fejlődésbiológusa.
A leopárdgekkó különleges képessége áttörést hozhat a gerincsérülések gyógyítása terén (Fotó: Tumblr)
Vickaryoust és kollégáit a leopárdgekkó regenerációja érdekli leginkább, mivel ennél a fajnál a gerincvelő jelentős része a farokban található. Ennek ellenére ugyanúgy ledobják a farkukat, ha fenyegetést észlelnek, hogy az eseteleges ragadozó azzal foglalkozzon, miközben az állat el tud menekülni. Ez a sajátosság alaposan megkönnyíti a kutatók dolgát, hiszen nem feltétlenül kell befogniuk a gekkót, hogy a gerincvelő felépítését tanulmányozni tudják.
„Nincs szükségünk bonyolult eszközökre sem, csak megcsippentjük a gekkó farkát, és az gyakorlatilag a kezünkben marad” – magyarázta a szakember. A leopárdgekkók ráadásul egy hónap alatt képesek regenerálni az elvesztett testrészt, így a kutatók viszonylag gyorsan összevethetik az adatokat a korábbi regenerációkhoz képest.
Az eddig feltárt tudományos részletek arra utalnak, hogy az állatok az őssejtjeik segítségével növesztik újra a farkukat. Vickaryous és kutatócsoportja ugyanis megállapította, hogy a leválás pillanatában aktiválódik egy bizonyos őssejtcsoport, amely először speciális fehérjék segítségével kezeli a sérülést. Egy hónap leforgása alatt azonban a sejtek differenciálódnak, és kialakítják az új testrészt. A kutatók minderről a Journal of Comparative Neurology című szakfolyóiratban számoltak be.
Szintén érdekes felfedezés, hogy a farok leválását követően létrejön az állatban egy speciális vérrög, amely afféle dugóként elzárja a sebet a külvilágtól. A szakemberek azt gyanítják, hogy a seb létrejötte bocsát ki valamilyen jelet, amelyből a gekkó szervezete tudja, hogy javításra szorul. Ha a sebet lefedik – például bekötözik –, a jelzés megszűnik, és a regenerációs folyamat leáll.
Az embereknél a gerincvelő sérülését követően hegesedés jön létre, ami gátolja a gerincvelő regenerációját. A gekkóknál ez nem következik be, a kutatók pedig azt feltételezik, hogy ha a hegesedési folyamatot meg lehetne gátolni az embereknél, lehetségessé válhat a gerincvelő helyreállítása. Ehhez azonban az őssejtek további kutatására lesz szükség, mivel azt már tudjuk ezekről az omnipotens sejtekről, hogy születésünk után csak korlátozott ideig működnek a szervezetünkben, utána felszívódnak. Vickaryous és kollégái a továbbiakban azt vizsgálják majd, hogy a gerincvelői sérülés helyére beültetett őssejtek segítségével ez lehetséges-e. Emellett pedig azt is szeretnék feltérképezni, hogy a gekkók hogyan képesek más testrészeik – például az agysejtjeik – regenerálására.
