Mindig is pacsirta típusú ember voltam. Hacsak nem mentem bele nyakig az éjszakába, akkor sosem okozott gondot felkelni hajnalban. Hosszú évekig dolgoztam olyan munkarendben, hogy rendszerint az első villamossal mentem munkába, de ezt egyáltalán nem éltem meg sorscsapásként. Szerettem nézni a Duna-parton végigzötyögve, ahogy kel a nap, és élveztem, hogy még nincs tömeg az utcán, a járműveken, kicsit mindig enyém volt ilyenkor a város.
Ma már nem kell hajnali négykor kelnem, de hétnél tovább aludni hétvégén se nagyon tudok. Igaz, este 11-nél tovább ébren maradni is ritkán megy – egyszerűen így vagyok összerakva. Az viszont régebben sosem jutott eszembe, hogy a délutánii edzésemet reggelre időzítsem. Szeretem az ébredés utáni kis rítusaimat, komótosan lefőzni a kávét, megcsinálni a reggelimet, belenézni a híradóba, ráhangolódni a munkanapra. Nehéz volt elképzelnem, hogy másképp is indulhatna a nap.
Aztán két hónappal ezelőtt úgy döntöttünk a párommal, hogy a heti két délutáni sportprogram mellett erőt veszünk magunkon, és kipróbáljuk a reggeli edzést is. Azóta heti egyszer reggel hétre squasholni megyünk, és azt kell mondjam, már ilyen rövid idő után is több szuper mellékhatását érzem magamon a dolgognak.
1. Drasztikusan lecsökkent a kávéfogyasztásom
A reggeli “koffeinampulla” nélkül továbbra sem tudom elképzelni a napomat, de ha edzek reggel, tuti, hogy napközben több kávét már nem iszom. Sem délelőtt, sem ebéd után. És nem azért, mert hősiesen ellenállok. Egyszerűen eszembe sem jut.
2. Dupla fordulatszámon pörgök egész nap
Normál üzemmódban délelőtt 11 körül szoktam először azt érezni, hogy elkap egy kisebb fáradtsághullám. Aztán a következő ebéd után érkezik, akkor már simán le tudnám fejelni az asztalt. Az olyan napokon viszont, amikor reggel 8-ra már elégettem pár száz kalóriát, simán letolom a napot egyhuzamban, félkómás epizódok nélkül. Összeszedett vagyok, és megyek előre, mint a tank.
3. Sokkal jobb a hangulatom
Mivel a mozgás endorfint termel, nemcsak energikusabb, de mosolygósabb és lazább is vagyok egész nap. Olyan dolgok pedig, amik egy átlagos munkanapon tuti, hogy kiborítanának, ilyenkor tökéletesen leperegnek rólam.
4. Több időm marad délután
Szinte látom magam előtt az egyetértő bólintásokat, amikor azt mondom: nagyon nem mindegy, hogy délután hatkor vagy este fél nyolckor érek haza. És mivel nemcsak több időm maradt, de összeszedettebb is vagyok a reggeli edzéstől, az otthoni feladataimat is sokkal hatékonyabban tudom megcsinálni ilyenkor.
5. Ösztönösen sokkal jobban figyelek arra, mit, mennyit és mikor eszem
Az az elméletem, hogy ez is az összeszedettségemből adódik ilyenkor. De az is tény, hogy sokkal jobban kívánom a lédús zöldségeket és gyümölcsöket egész nap. Az pedig bónusz, hogy a szókásosnál is több vizet iszom napközben, ha reggel már letudtam az edzést.
6. Állati büszke vagyok magamra, hogy meg tudtam csinálni
Mert bármennyire is korán kelő típus vagyok, a komfortzónámból engem is kibillent az, ha egy órával korábban kell felkelnem a szokásosnál és a reggeli rutinom felborul. De már akkor jó érzés tölt el, amikor beülünk az autóba és elindulunk otthonról. Az első squash ütésnél pedig már hálás vagyok magamnak, hogy nem linkeltem el az edzést, és így most is garantáltan meglesz a sport heti háromszor.
7. Jobban alszom
Mondjuk tény, hogy a napközbeni pörgés után este kilencre azért lemerülnek az energiatartalékaim, viszont az is tény, hogy még szinte le se teszem a fejem, és máris alszom, mint a bunda. És ami nálam ritkaságnak számít: ilyenkor sikerül éjszakai felébredések nélkül végigaludnom az éjszakát.
8. Függő lettem
Ha eltelik egy hét úgy, hogy kimarad a reggeli edzés, rendesen érzem a megfosztottságot miatta. Pillanatok alatt észrevétlenül beépült a dolog az életrendembe, és ez jól is van így. Függőségre ilyen büszke még sohasem voltam.