Az úgynevezett nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) a légzőszervi daganatos betegség leggyakoribb formája. Kezelése még napjainkban is igen nehézkes, ötéves túlélési statisztikája sem túl fényes: mindössze 36 százalék.
Az amerikai Jefferson College gyógyszerészeti karának kutatói azonban most ígéretes új kezelési módszert dolgoztak ki, amely hatékonyan segítette a tüdőrák kezelését – egyelőre a laboratóriumi egerek esetében.
A Molecular Pharmaceutics szakfolyóiratban megjelent kutatási beszámoló szerint a kísérletben olyan nanorészecskéket használtak, amelyek segítségével sikerült a rákos sejtekbe juttatniuk egy, a tumorok növekedését gátló molekulát. A helyi injekció formájában bevitt microRNA 29b jelű vegyület hatására a daganatok fogékonyabbá váltak a kemoterápiás kezelésekre is. Fontos, hogy a molekulát csak ilyen módon lehet a szervezetbe juttatni, a véráramban ugyanis gyorsan lebomlik, illetve az immunsejtek áldozatává válik.
A tüdő daganatos elváltozása röntgenfelvételen (Fotó: Wikipedia)
A kutatásban szintén részt vevő dr. Sunday Shoyele kollégáival egy négy részből álló nanorészecskét fejlesztett ki. Ehhez az emberi szervezetből származó antitestre, az immunoglobulin G-re is szükség volt, hogy „álcázzák” a vegyületet a már említett immunsejtekkel szemben. Ezután egy MUC1 nevű antigént adtak hozzá, amely egyfajta navigációs rendszerként működve eljuttatja a molekulát a tüdőn lévő daganatokig. A már említett microRNA-29b jelzésű vegyületet pedig egy poloxamer-188 nevű polimerrel „ragasztották” az antitesthez és az antigénhez.
Shoyele és kollégái kimutatták, hogy az így létrejövő, gömbölyű nanorészecskék képesek felkutatni és összezsugorítani a tüdőn lévő tumorokat. Ezt kísérleti egereken sikeresen demonstrálták is.
Az úgynevezett mikro-RNS haétkonyan zsugorítja össze a kékkel jelölt rákos sejteket (Fotó: MIT)
„Korábbi kísérleteink során megállapítottuk, hogy a daganatok méretét hatékonyan tudjuk csökkenteni Petri-csészékben” – magyarázta dr. Shoyele. „Most azonban azt is demonstráltuk, hogy összetett élő szervezetben is képesek vagyunk ugyanerre.”
Természetesen még további vizsgálatokra lesz szükség, hogy a módszert emberi szervezetben történő használatra alkalmassá tegyék. A következő lépésben azt vizsgálják, hogy a molekula hatóanyagai nem károsak-e az emberek számára, ha pedig a nanorészecskék gyártását ipari mértékben is meg lehet oldani, kezdődhetnek az első fázisú klinikai vizsgálatok is.
