Egy váratlan és fájdalmas sérüléssel járó baleset után számtalan összetevője lehet annak, hogy kire milyen tapasztalatok várnak a kórházakban, ám a legtöbben azért lelkiekben fel vannak készülve arra, hogy sajnos nem azt kapják, amit a kiszolgáltatott helyzetben remélnének. Persze szép számmal akadnak emberséges, együttérző és megfelelően odafigyelő egészségügyi dolgozók és olyan intézmények, ahol mindezek adottak. Természetesen minél kisebb leterheltségű egy baleseti ügyeleti szolgálat, minél korszerűbb és teljesebb a felszereltség, annál nagyobb az esélye annak, hogy az ott dolgozó ápolók és orvosok is nyugodt és megelégedettséget jelentő ellátásban tudják részesíteni a beteget. Így tudnak nemcsak emberhez méltó, hanem a problémamegoldáson túlmutató plusz mentális támogatást is biztosítani, amely segít túllépni a baleset traumáján is. Két nőt kérdeztünk arról, milyen tapasztalataik voltak a baleseti ellátás kapcsán.
„A lányom gimnáziumba jár, és egyik hévégén, iskolák közötti kosármeccsen úgy érkezett a talajra, hogy az ellenfél lábán landolt a cipője, majd onnan tovább a padlóra fordult a bokája. Valószínűleg elrántotta a másik gyerek a lábát alóla. A lényeg, hogy nagy fájdalmai lettek a lányomnak, és a bokája azonnal dagadni kezdett. Volt jégspray valakinél, az sokat segített. A lányomat, ismerősöm javaslatára – akinek jó tapasztalatai voltak – egy magán baleseti ügyeleti ellátó helyre vittük. Azonnal ellátták, egy nagyon kedves, fiatal orvos foglalkozott vele, aki nem hagyta, hogy pánikba essen, sokat viccelődött. Részleges szalagszakadást állapítottak meg, kapott egy bokarögzítőt a bokájára, és szerencsére nem kellett műteni. Az első sokk után én is hamar megnyugodtam, amikor láttam, hogy jó kezekben van a gyermekem. Akik bárhol máshol is baleseti sebészeten orvosi segítségre szorulnak, nekik is azt kívánom, hogy soha rosszabbat ne kelljen megélniük.”
„Amikor anyukám elesett, egy viszonylag közel eső magánkórház baleseti ügyeletére vittük. Azonnal, várakozás nélkül fogadtak, és nagyon segítőkészek voltak. Az első pillanattól kezdve biztonságban éreztem az anyámat. Megröntgenezték, kiderült, hogy nincs törése, zúzódásokkal megúszta. Azt is láttam, milyen sokat jelent neki, hogy odafigyelnek rá, és a nővérkék és az orvos is kedves volt. Vizsgálat után részletesen elmagyarázták, mit tegyünk otthon a további gyógyulás érdekében. Mit csinálhat anyukám, mit nem. Hogyan jegeljük, hogyan polcoljuk fel a lábát. Kontrollra is visszavártak, minden rendben zajlott, anyukám hamar felépült. Ha a gyerekekről lenne szó, szerintem ugyanígy járunk el.”
Szponzorált tartalom
