Négy és fél éve diagnosztizáltak áttétes mellrákkal. Ahhoz már későn, hogy meggyógyulhassak, ahhoz még időben, hogy legyen esélyem élni. Négy évvel ezelőtt történt, hogy az orvosaim úgy döntöttek, a májamban lévő áttét maradványaitól égetéssel, azaz úgynevezett mikrohullámú ablációval szabadít meg. Azóta pedig az oda nem illő dolog szenesített foltja is szépen lassan eltűnt. Mivel nagyon sokan keresnek meg ezzel a módszerrel kapcsolatban, arra gondoltam, hogy a mostani, negyedik évi kontrollvizsgálatomat a köz szolgálatába állítom, és megkérdezek az orvosomtól, dr. Deák Pál Ákostól, a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikájának intervenciós radiológusától mindent, amire általában kíváncsiak szoktak lenni a termoablációval kapcsolatban.
Kezdjük a legelején. Mit kell tudni a termoablációs módszerről?
A beavatkozás lényege, hogy egy kezelőtű segítségével hőt közlünk az elváltozással, vagyis megsütjük vagy megfagyasztjuk a sejtjeit. Ha termoablációról beszélünk, akkor dolgozhatunk meleggel vagy hideggel. Legelterjedtebb a rádiofrekvencia és a mikrohullám, amikkel mi már több, mint 15 éve dolgozunk a klinikán. Ezek közül is a mikrohullám az, ami egyre nagyobb teret nyer. Ez egy számos előnnyel bíró beavatkozási forma, például tumoroknál nem befolyásolja sem az ereknek a hűtő hatása, ami tulajdonképpen a rádiófrekvencia esetén ellenünk dolgozik. Úgy kell elképzelni, hogy mi melegítjük a szövetet, az erek pedig elviszik a hőt, mint egy vízhűtéses motorban. Tehát, ahol ez csökkentené a hatékonyságot, ott működhet a mikrohullám helyette. A módszer nagy előnye, hogy igen gyorsan lehet vele dolgozni. A hidegnél a krioablációt vetjük be. Ez itthon nagyon friss még, csak tavaly kezdtük el alkalmazni, egyelőre csak jóindulatú emlőelváltozásoknál, de nagy terveink vannak vele.
A műtő és a tű (a szerző fotói)
Lássuk az én esetemet. Tudtam, hogy a daganatom nem műthető a lényeg az volt, hogy más megoldást találjanak. Mit jelentett az, hogy műthetetlen, és mikor műthető?
Nagyon rossz helyen elhelyezkedő daganatról volt szó. Egy venaportae főtörzs (májkapu gyűjtőér – a szerk.) mellett, tehát igazából sem a jobb, sem a bal lebeny eltávolításával nem lehetett volna jól kivenni, illetve az lényegesen nagyobb megterhelést jelentett volna. Az ennyire centrálisan elhelyezkedő daganatok a legnagyobb műtéti kihívások. Ha a máj felszínén van, vagy ha egy jól elérhető májszegmentumban, akkor minden további nélkül el lehet távolítani.
A beavatkozás után mindössze egy éjszakát kellett a kórházban maradnom. Ébredés után nagyon fájt, de egy löket fájdalomcsillapító és egy kis plusz alvás sokat javított a helyzeten. Este már simán sétálgattam. Arra viszont, ami a műtőben történt egyáltalán nem emlékszem. Az utolsó emlékem, hogy betoltak a műtőbe, és egy kisebb embertömeg állt körülöttem. Mi történt ott, amiről én nem tudok?
A műtőben az történik, hogy először megnézem újra ultrahanggal a kezelni kívánt elváltozást, hogy az eszközt arra szabva kiválasszuk. Fontos, hogy milyen tű a legideálisabb, melyik az, ami olyan ablációs zónát, vagyis elhalt területet tud gyártani, amit az adott tumor megkíván, és van-e olyan körülmény, ami miatt a daganat rádiófrekvencia helyett inkább mikrohullámot igényel. Miután az eszközt kiválasztottuk, fertőtlenítjük a bőrt, körberakjuk az adott területet steril textíliával, összerakjuk a gépet és a tűt, majd ultrahang-vezérelten megszúrjuk a daganatot. Még be kell állítanunk a generátoron a megfelelő paramétereket, például, hogy hány wattal és mennyi ideig szeretnénk kezelni az elváltozást. Ha ez megvan, bevezetjük a tűt, elindítjuk a programot, és nézzük, hogy odabent mi történik. Ha a program lejár, a tű útját – ez egy vékony csatorna – fokozatosan végigsütjük, egyrészt, hogy ne legyen vérzés, másrészt, hogy még véletlenül se szórjunk szét tumorsejteket, amikor kihúzzuk. Végül ellenőrizzük nincs-e vérzés, megnézzük az ereket, amik mellett elhaladtunk – nem záródtak-e el, vagy nem alakult-e ki vérömleny. Ha minden rendben, örülünk, hogy végeztünk.
Itthon a termoabláció még elég új. Vannak olyan területek, amiknél külföldön már alkalmazzák ezeket a beavatkozásokat, de itthon még nem?
Igen, például az egyik legfontosabb, hogy vesetumorokat is kezelnek már fagyasztással. Ma már ez az egyik leghatékonyabb kezelési módszer. Lehetőség van rádió- vagy mikrohullámmal kezelni, de a fagyasztás kevésbé károsítja a vese üregrendszerét. Reméljük hamarosan idehaza is végezhetünk ilyen beavatkozásokat. Hasonlóan fontos, hogy már folynak kutatások a rosszindulatú emlődaganatok fagyasztásos kezelésével kapcsolatban, és ezek is nagyon ígéretesnek tűnnek.
A daganat és a hűlt helye
Ez egy egészen kis beavatkozásnak látszik. Viszont sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon ugyanolyan hatékony-e, mint egy hagyományos nyitott műtét. Ugyanolyan mértékben javíthatja a túlélési esélyeket?
Csúnya kifejezéssel élve: ki lehet gyomlálni a tumorokat. Megfelelő biztonsági zónával kezeljük, tehát az áttétek környezetében keletkező kis daganatokat is egyben megsütjük. Ez nem csak palliatív beavatkozás, nem csak tumormassza-csökkentésről van szó, hanem gyógyító hatású is lehet. Tehát igen, ugyanolyan hatékony. Más kérdés, hogy bizonyos daganatok esetében még mindig a nyitott műtét az elfogadottabb, és az ajánlott.
Mi történt volna, ha például nálam a kezelések után nem végezzük el ezt a beavatkozást?
A kemoterápia elpusztította a daganat nagyobb részét, de ha csak egy sejt is marad, az nagy valószínűséggel el is kezdett volna osztódni. Az égetéssel ezt előztük meg. A beavatkozás összeadódik a kemoterápiával, és így együtt sokkal hatékonyabbak lehetnek a kiújulás ellen.
Végül is elég kíméletes dolog volt. Ami a műtét helyét illeti, úgy egy napig nem mertem levenni róla a ráragasztott bucit, valamiért meg voltam győződve róla, hogy valami nagyobb lyuk van rajtam, de kiderült, hogy csak egy kis pötty. Enyhe fájdalom és pár nap pihenés. Ennyi az egész. Sokan ódzkodnak az ilyen, szokványostól eltérő módszerektől, nem bíznak benne, hogy valóban elkerülhető egy nagy és fájdalmas műtét egyetlen szúrással. Mit üzenne nekik?
Ha figyelembe vesszük a kórházi tartózkodást, munkából való kiesést, a heget, a szövődmények előfordulását, azt, hogy egy már operált hassal később is több a gond, határozottan jobb módszer ez, mint egy nagy műtét.
