Az a rettenetes nagy igazság, hogy hülyülök. Legalábbis a memóriám évről évre egyre gyatrább, pedig igyekszem karbantartani, de a folyamatos multitasking sajnos ellenem dolgozik. Ma már egészen hihetetlennek tűnik, mennyi mindent képes voltam hamvas ifjúkoromban fejben tartani – a történelmi évszámoktól kezdve a matekképleteken át a családtagok telefonszámáig. Ma viszont már akkor is telefonos segítségre van szükségem, ha három dolgot kell vennem a boltban, ha ugyanis nem írok listát, kizárt, hogy ennyi mindent képes legyek megjegyezni.
Azt, hogy a multitasking milyen romboló hatással van ránk, már sokszor, sok helyen leírták. Ami szerintem kimondottan érdekes vizsgálat volt a témában, az Russ Poldracknak, a Stanford neurológusának a kísérlete, melynek során diákoknak úgy kellett tanulniuk, hogy közben szólt a tévé. Az egy dolog, hogy az így végzett tanulás kevésbé volt hatékony, viszont az is kiderült, hogy a tévézés közben megtanult információ máshol raktározódott el az agyban, nem ott, ahol a tények és a gondolatok laknak, hanem ahol az új folyamatok tárolódnak, magyarul nem jó polcra pakoljuk az új infókat, ha megosztjuk a figyelmünket.
Ami engem illet, apró reménysugár, hogy legalább a képi memóriám nem halványul úgy, mint az emlékezetem verbális információkat és számokat raktározó része. A most következőhöz hasonló tesztekben például még mindig egész jól teljesítek. Ilyenkor mindig eszembe jut A tetovált lányból Lisbeth Salander, aki fotografikus memóriájának hála, elképesztő gyorsan tudott tömérdek információt képi formában elraktározni. Mit nem adnék egy ilyen szuperképességért!
És most te következel, lássuk, milyen állapotban van ma a vizuális memóriád:
