A Bethesda Kórház sajtótájékoztatója nem éppen szokványos módon egy dallal kezdődött, és egy dallal ért véget, közben pedig egy gyönyörű pillangó is berepült az ablakon, mintha csak tudta volna, hogy egy különleges mesekönyv miatt gyűltek össze a felnőttek.
A dalok előadója a kórház egyik munkatársa, Korzenszky Klára gyermekpszichológus volt, aki kórházi munkája mellett elismert énekesnő is, és a most bemutatott Egészségszövők című mesekönyv egyik szerkesztője. A könyv elsősorban a kórházban gyógyuló gyerekeknek készült, de nemcsak nekik szól, hanem szüleiknek és a gyerekeket gyógyító kórházi dolgozóknak, az orvosoknak, ápolóknak, gyógytornászoknak is. Hosszú időt kórházban tölteni nemcsak a gyerekek számára nagy érzelmi megterhelés, hanem a szülők és a kórházi személyzet számára is. A könyv szerkesztői nekik is szerettek volna egy eszközt adni a kezükbe, mellyel könnyebbé tehetik ezt az időszakot.
A mese segít a gyógyulásban
„Mi egészségháznak gondoljuk magunkat, nem kórháznak – mondja dr. Velkey György a kórház főigazgatója. –Számunkra nemcsak a betegség, hanem a gyerek és a család is ugyanolyan fontos. A gyógyítás komplex feladat, melyben az orvosok mellett a segítők, pszichológusok, szociális munkások is fontos szerepet töltenek be. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a család értse, mi történik az itt töltött idő alatt. Nem mindegy, hogyan fordulunk feléjük, hisz sok feszültség van ilyenkor bennük, és sok függ attól, mi hogyan állunk hozzájuk. Nagyon fontos például a felvilágosítás, ez a mesekönyv egy fontos kommunikációs eszköz is annak érdekében, hogy a család megértsen bennünket. Fontos feladatunk az otthonosság érzésének megteremtése is, a mese pedig a gyerekek világa, amelyben otthonosan érzik magukat.”
Az Egészségszövők című mesekönyvet nullától akár 18 éves korig lehet használni, de természetesen egészen másképp kell olvasni egy 3 évesnek, mint egy 18 évesnek, akiknél még szintén jól működik a mágikus világ. Vannak olyan gyerekek, akik egy baleset után hetekig nem tudnak kommunikálni a szüleikkel. Ahogy a szülő olvassa ezeket a történeteket, a gyerek hallja a hangját, a mese pedig, mint egy láthatatlan kötelék összeköti őket, és nyugalmat ad mindkettejüknek. „A kórházban töltött idő alatt az igazán megterhelő helyzetekben a gyermeküket jól ismerő, gyakran a mindennapokban jól gondoskodó szülők is nehezen találják a megfelelő utat saját gyermekükhöz – mondja a kórház gyermekpszichológusa, Korzenszky Klára. – A mesekönyv a szülő-gyermek interakciót segítő eszköz, mindemellett eszköz az orvos-gyermek vagy az ápoló-gyermek kapcsolatteremtésben is. A gyermekeknél természetes módon van jelen a mese és a fantáziavilág, ezért fontos, hogy a nehéz helyzetekben számukra ismerős eszközt használjunk, ismerős helyzetet teremtsünk, így csökkenhet a szorongásuk és könnyebbé válik az együttműködés is.”
Korzenszky Klára, a kórház gyermekpszichológusa
A szülők természetesen segítséget kapnak abban, mit és hogyan olvassanak. „A szülő is rossz állapotban, negatív transzban van ilyenkor, egy szülőt nem tudok oktatni, és nem is szabad kioktatni, hisz ebben az állapotában minden kompetenciát elveszített – meséli Sorompó Anett, a kórház szociális munkása, aki sok-sok gyerek gyógyulását kíséri végig, miközben sok mindenben segíti a szülőket is. – Segítünk mesét választani, és mutatom neki, én milyen hangon, milyen ritmusban mesélem. Én elkezdem, és aztán átadom neki a szót, és el is magyarázom, miért kell ezt így mesélnie.”
Tündérek az aneszteziológián
A könyvet a kórház dolgozói is használják munkájuk közben. Például a gyógytornászok, akik úgy látják, a fájdalmas gyakorlatok között a mese csökkenti a gyerekek ellenállását és könnyebbé teszi a tornát. A Bethesda kórházban az altatás is altatódalokkal kísérve történik, maga Velkey György főigazgató is használta ezeket korábban, mikor még gyakorló aneszteziológus volt, sőt vannak olyan aneszteziológusok is, akik nemcsak énekelnek, de egy arcfestés után tündérré is változnak. „Ezeknek a daloknak, altatóknak a segítségével közel lépünk a gyerekekhez, akik ezáltal könnyebben alszanak el, és azoknak, akik feszültségek nélkül aludtak el, az ébredés is könnyebben megy” – mondja a főigazgató.
„A könyv egy beléptetéssel indul, és egy üzenettel, melynek lényege, hogy együtt fogunk meggyógyulni – magyarázza Anett, aki a könyv beköszöntő szövegét is írta. – Ez egy pozitív szuggesztiós köszöntés, mely csak pozitív szavakat használ. A könyv úgy van felépítve, hogy az egész mély regresszióból haladunk kifelé, a gyógyulás felé. A mesék többsége a hőstettekről szól, a bátorságról, a próbálkozásról, és az egész egyetlen szálra, a kötődésre, a szülők és a gyerekek közti kötelékre van szőve. Nekünk, akik a kórházban segítjük a gyerekek gyógyulását, ezt a köteléket kell továbbvinnünk a szülők felől a gyerekek felé, mi is részesei vagyunk ennek a szőttesnek.”
Dr. Tamásné Bese Dóra kommunikációs vezető, Korzenszky Klára gyeremekpszichológus, dr. Velkey György főigazgató és Sorompó Anett illusztrátor
A mesék és versek között színes festményekbe ágyazva a kórház dolgozói is ott vannak. A kórház alapból negatív érzéseket vált ki az emberből, azzal, hogy a gyerekek a mesekönyvben látják viszont a doktor nénit és a doktor bácsit, ezt szerették pozitív tartományban átfordítani.
Sorompó Anett nemcsak szerkesztette a könyvet és írt meséket, de az illusztrációk egy részét is ő készítette. A festmények akvarell technikával készültek, ami nem véletlen. „Ez a technika engedelmes, de egyben engedetlen is, mert nem javítható, amit egyszer felvittünk, az úgy marad. Ugyanúgy, ahogy a beteg gyerekkel folytatott kommunikációban is nagyon oda kell figyelni arra, mint mondunk, a festésnél is elsőre el kell találni a helyes színt.”
Egy új világot teremtenek
Hogy a meséknek milyen pozitív hatásuk van, arra Anett a közelmúltból rögtön tud példát hozni. „A napokban táborozni voltunk negyven gyerekekkel. Két kicsi, égési sérült gyerekkel laktunk egy szobában, és nekik választottunk egy mesét, A suszter manóit, mely egy közismert mese, és tele van van pozitív szuggesztiókkal. Mi is történik egy égett gyerekkel? Folyamatosan altatjuk, operáljuk, a bőrét gyógyítjuk. A gyerek és a szülő tehetetlenül részese ennek, akárcsak a suszter a mesében. Bármit is tesz a suszter, nem tud javítani az életén, és aztán kap kívülről két manót, akik segítenek neki, amikor rettenetesen el van keseredve. Amíg a suszter alszik, a manók abból a pici bőrből valami csodálatosat alkotnak. Ez a két gyerek áhítattal hallgatta ezt a mesét, ami egyáltalán nem direkt, és nem arról szól, hogy az ő bőrüket hosszú időn át 180-200 műtéttel javítják a sebészek, amíg ők alszanak. És mi is a mese vége? A gyógyult mester ad ajándékot a manóknak, ők pedig elmennek, mert már nincs rájuk szükség, ahogy nekünk is az a célunk, hogy ezek a gyerekek gyógyultan távozzanak a kórházból.”
Ezek a mesék az idősebb gyerekek esetében is segíthetnek. „A 16-17 évesek úgy állnak hozzám, ahogy én állok hozzájuk. Az a célom, hogy ő elhiggye, hogy ez neki jó, és én jót akarok neki. A gyerekek veszteségeket élnek meg a gyógyulás alatt, közben viszont egy új világot teremtenek. Mi hiszünk abban, hogy ők látókká válnak, és másképp látják a világot, számukra zöldebb a fű, kékebb az ég, édesebb az édes, sósabb a sós. Ez a poszttraumás növekmény az ő életükben, hogy mást kapnak ezután a világtól. Van olyan mese, amelyre egy csodálatos terápiát lehet felfűzni ezzel kapcsolatban, és ők lehetnek a megteremtői egy új világnak. Legutóbb 16-17 évesekkel csináltuk ezt. Az, hogy hogyan használom a mesét terápiásan, csak rajtam múlik.”
Az Egészségszövők című mesekönyvből most kétezer példány készült. A könyvet a Bethesda Kórházban hosszabb időt eltöltő gyermekek és a kórház gyógyításban részt vevő dolgozói kapják meg. A kórház vezetése azonban reméli, hamarosan sikerült szponzort találni, és akkor újra kiadhatják majd a könyvet.
