„Nem azért sminkelem magam, mert szégyellem a betegségem; ez ad erőt a következő naphoz”

„A második kettős tüdőátültetésemre vártam, mikor lett egy új hobbim” – kezdi a Love What Matters oldalára töltött hosszú vallomását a fiatal diáklány, aki születése óta szenved a ritka genetikai betegségben, a cisztás fibrózisban. Tiffany őszintén leírta, a CF miatt kétszer volt már végstádiumú tüdőelégtelensége, amiből mindkétszer a tüdőátültetés mentette meg.

Kép forrása: Tiffany Senter

„Rákaptam arra, hogy a Youtube-on sminkeléssel kapcsolatos oktatófilmeket nézek. Mire felocsúdtam, már egy rakás kozmetikum és sminkcucc vett körül az ágyamban.” Tiffany azt mondja, betegsége legsötétebb időszakaiban a sminkelés, egész pontosan az alapozással, tusvonalhúzással és műszempill-ragasztással töltött idő vonta el a figyelmét a félelmeiről. „Akkoriban egy lépést sem tehettem oxigén nélkül, így mondanom se kell, milyen boldog voltam, hogy van egy szenvedélyem, amitől biztos nem kapok fertőzést és a szobámban is kivitelezhető.”

A cisztás fibrózissal élő nők is gyönyörűek – galéria

Később Tiffany arról is ír, a smink lett a védelmi vonal közte és a rá váró szörnyűségek között. „Ha nem találtak volna számomra megfelelő donort, a betegségem teljesen biztosan győzedelmeskedett volna fölöttem. A sminkem mögé bújva viszont elég erős tudtam lenni, hogy elviseljem a megpróbáltatásokat” – írja, majd hozzáteszi, a sminknek abban az időszakban gyakorlati haszna is volt, hiszen eltakarta az alváshiány és a sok sírás nyomait.

Kép forrása: Tiffany Senter

Nem akarom, hogy bárki félreértsen: nem azért sminkelem magam, mert szégyellem a betegségemet. Nem. De azt se szeretném, ha a betegségem határozná meg azt, aki vagyok. A sminkkel megmutathatom a kreativitásomat, a szépérzékemet, és emlékeztetett arra, hogy a halálos betegségen, a mindennapi érzelmi és fizikai megpróbáltatásokon kívül létezik egy másik Tiffany is, akinek nem szabhat korlátokat a CF, és aki mélyen legbelül mindig is ott élt bennem.