A 16 milliós Zimbabwéban összesen 12 pszichiáter dolgozott, pedig arányaiban nem volt kevesebb mentális beteg, mint máshol. A 444 cikket írt Dixon Chibanda – egy a 12 pszichiáter közül – programjáról, melynek keretében idős nőket, nagymamákat képeztek ki, hogy mentális terápiákat végezzenek a rászorulókkal.
A terápia résztvevői
Chibanda nem csak tanított, de az idős segítőktől tanulta meg például, hogy nincs sok értelme olyan nyugati kifejezéseket tanítani nekik, mint depresszió és mentális zavarok. Helyette inkább a helyi közösségekben ismert fogalmakkal kell dolgozni. Így született a koncepció, amely egyszerre épült az alacsony intenzitású terápia ismert eszközeire épp úgy, mint a helyi őslakos közösségek felhalmozott tudására és hiedelmeire – írja a 444.
Az egyik idős terapeuta módszere látszólag egyszerű: megkéri a mellé leülő idegent, hogy mesélje el, mi bántja, majd beszélgetésbe bonyolódva segíti, hogy az idegen maga jöjjön rá olyan lépésekre, amelyekkel kiutat találhat.
