Brutálisan őszinte fotókkal mutatja meg a haldokló nő, milyen egy gyógyíthatatlan betegséggel élni a mindennapokban

Az ausztrál Holly Warland mindössze 27 éves, de egy extrém ritka, nem mellesleg gyógyíthatatlan rendellenesség, az úgynevezett Erb-féle izomsorvadás miatt már most fel kellett adnia az álmait és a céljait. Lassan pedig az életét is. „11 éves voltam, mikor az orvosok diagnosztizáltak, ennek ellenére – hála a családomnak – sokáig relatíve teljesen átlagos életet élhettem. Pont úgy, mint a kortársaim.”

Holly kiskamasz volt, mikor elhatározta, hogy kerüljön bármibe, még 25 éves kora előtt orvos lesz belőle. „Félúton jártam a kisdoktorimmal, mikor az első tünetek jelentkeztek: ez akkor még nem volt ijesztő, csak annyi tűnt fel, hogy kevesebb erőm van a napi feladataimra.” Csakhogy, amint az egy progresszív betegség esetében lenni szokott, Holly tünetei nem javultak, sőt: 2016-ra annyira leromlott az állapota, hogy félbe kellett hagynia a doktori képzést, és végleg fel kellett adnia az imádott oktatói állását is.

„Minden reggel kalapáló szívvel, hányingerrel, borzalmas izomfájdalommal és kontrollálhatatlan remegéssel ébredek. Az életem a feje tetejére állt, a káosz pedig úgy nőtt, ahogy az állapotom romlott.” Holly végül úgy döntött, ha már ágyhoz kötve kell élnie az életét, indít egy saját Instagram-oldalt, hogy kendőzetlen őszinteséggel bemutathassa, hogyan telnek a hozzá hasonlóan súlyos betegségben szenvedők vagy fogyatékkal élők mindennapjai a valóságban.

„Az az igazság, hogy a közösségi oldalakon keresgélve egy olyan felhasználót sem találtam, aki úgy mutatta volna be a betegségét vagy a fogyatékosságát, ahogy van. A többség inspirálónak akarta beállítani, de voltak olyanok is, akik idealizálták a velük történteket.” Holly meg sem próbálja. És ebben szerelme, Luke a legnagyobb segítsége, aki profi fotósként örökíti meg Holly minden pillanatát. Köztük a legrosszabbakat is.

„Luke ugyanúgy lefotóz reggel, amikor sugárban hányok, mint amikor együtt elmegyünk egy elegáns étterembe” – mondja Holly, aki szívből reméli, hogy a képei minél több emberhez jutnak el. „Egyrészt remélem, hogy a képek révén sok mindenki számára átérezhetővé válik, milyen egy halálos betegséggel együtt élni, másrészt ezekkel a fotókkal igyekszem felhívni a figyelmet a méltóságteljes halál, vagyis az eutanázia legalizálásának fontosságára.”

Holly azt mondja, bár az államban, ahol él, egyelőre még nem szavazták meg az eutanázia legalizálását, bízik abban, hogy mire az állapota annyira leromlik, hogy szüksége lenne rá, már számára is elérhető opció lesz majd a kegyes halál.