Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Egészség

Brutálisan őszinte fotókkal mutatja meg a haldokló nő, milyen egy gyógyíthatatlan betegséggel élni a mindennapokban

„Szeretném, ha minél többen látnák a képeimet. Azt, hogy milyen egy gyógyíthatatlan betegséggel küzdeni minden áldott nap, mert hiszem, így meg fogják érteni végre, miért kellene legalizálni az eutanáziát.”

Az ausztrál Holly Warland mindössze 27 éves, de egy extrém ritka, nem mellesleg gyógyíthatatlan rendellenesség, az úgynevezett Erb-féle izomsorvadás miatt már most fel kellett adnia az álmait és a céljait. Lassan pedig az életét is. „11 éves voltam, mikor az orvosok diagnosztizáltak, ennek ellenére – hála a családomnak – sokáig relatíve teljesen átlagos életet élhettem. Pont úgy, mint a kortársaim.

Holly kiskamasz volt, mikor elhatározta, hogy kerüljön bármibe, még 25 éves kora előtt orvos lesz belőle. „Félúton jártam a kisdoktorimmal, mikor az első tünetek jelentkeztek: ez akkor még nem volt ijesztő, csak annyi tűnt fel, hogy kevesebb erőm van a napi feladataimra.” Csakhogy, amint az egy progresszív betegség esetében lenni szokott, Holly tünetei nem javultak, sőt: 2016-ra annyira leromlott az állapota, hogy félbe kellett hagynia a doktori képzést, és végleg fel kellett adnia az imádott oktatói állását is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

This is a throwback photo to my happiest time in academia. It was around 2013 and I'd just finished my Honors degree in Psychology. My thesis findings were really interesting so a lot of people and media wanted to talk to me. It was great. I felt respected for my hard work and that my MD had nothing to do with this success, it was purely my hard work. This photo was of me in my only professional clothes I had just before I presented my findings at a conference. I've always been comfortable public speaking so I was very excited. Now that I'm bed bound and haven't even picked up a book in the last few months, I'm so glad I peaked early and achieved a lot of my goals before my body turned on me. I often forget that I have an honors degree (and half a PhD haha!). That's pretty damn impressive. I did fit a lot of hard work and achievements into my life and that can never be taken away, regardless of how sick I might become. (If you're a nerd and would like to know about my research, just Google 'Holly Warland Autism' and there are a few reports on my findings)

Holly Warland (@hollywiththemd) által megosztott bejegyzés,

„Minden reggel kalapáló szívvel, hányingerrel, borzalmas izomfájdalommal és kontrollálhatatlan remegéssel ébredek. Az életem a feje tetejére állt, a káosz pedig úgy nőtt, ahogy az állapotom romlott.” Holly végül úgy döntött, ha már ágyhoz kötve kell élnie az életét, indít egy saját Instagram-oldalt, hogy kendőzetlen őszinteséggel bemutathassa, hogyan telnek a hozzá hasonlóan súlyos betegségben szenvedők vagy fogyatékkal élők mindennapjai a valóságban.

Az az igazság, hogy a közösségi oldalakon keresgélve egy olyan felhasználót sem találtam, aki úgy mutatta volna be a betegségét vagy a fogyatékosságát, ahogy van. A többség inspirálónak akarta beállítani, de voltak olyanok is, akik idealizálták a velük történteket.” Holly meg sem próbálja. És ebben szerelme, Luke a legnagyobb segítsége, aki profi fotósként örökíti meg Holly minden pillanatát. Köztük a legrosszabbakat is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

The withdrawal from anti depressants and the contraceptive pill has been rough. I'm crying multiple times a day. Sometimes over things worth crying about and other times because I lost my remote even though it was right next to me. The nausea is slowly subsiding which is a heavenly blessing but it's being overshadowed by pain, emotions, and hormone changes. Today I was just angry. Furious that able bodied, well people complain about things in their lives. Now I'm a feminist Marxist who will chew your ear off about inequality, but if you have a working body and mind, you can CHANGE things. So many people take their autonomy and body forgranted. I can't muster up sympathy for someone who doesn't try. Who holes themselves up inside. You need to help yourself. Stop whining and be proactive. Lonely? Join a group that engages in your favourite hobbies. Unhealthy/overweight? Change your habits. Feeling down? Go for a walk in the sun. I'm not trying to simplify depression or real problems, but YOU CAN CHANGE. I can't. I'm stuck. I'm pissed off. My body dictates my day/life. I'm not being inspirational when I tell you to get off the couch and stop feeling sorry for yourself. I'm angry at you. I'm jealous. I want your shitty life. Because you have a life.

Holly Warland (@hollywiththemd) által megosztott bejegyzés,

Luke ugyanúgy lefotóz reggel, amikor sugárban hányok, mint amikor együtt elmegyünk egy elegáns étterembe” – mondja Holly, aki szívből reméli, hogy a képei minél több emberhez jutnak el. „Egyrészt remélem, hogy a képek révén sok mindenki számára átérezhetővé válik, milyen egy halálos betegséggel együtt élni, másrészt ezekkel a fotókkal igyekszem felhívni a figyelmet a méltóságteljes halál, vagyis az eutanázia legalizálásának fontosságára.

Holly azt mondja, bár az államban, ahol él, egyelőre még nem szavazták meg az eutanázia legalizálását, bízik abban, hogy mire az állapota annyira leromlik, hogy szüksége lenne rá, már számára is elérhető opció lesz majd a kegyes halál.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top