„A hitelesség nekem nagyon fontos: mindenképpen olyan civil szervezetet szerettem volna támogatni, amiről tudom, hogy kik állnak mögötte, tudom, hogy hasznos társadalmi feladatot lát el, és tudom, hogy a pénzt valóban eljuttatja azokhoz az emberekhez, akiknek szánom” – mondja Major-Maróthy Zsolt közgazdász, a Magnet Bank kötelékébe tartozó Magnet Faktor Zrt. társtulajdonos-vezérigazgatója, aki megalakulása óta támogatja a fogyatékossággal élő gyerekek és felnőttek sportolását segítő SUHANJ! Alapítványt.
„Egy volt kollégám, barátom, Salamon Alexandra hívott, hogy vegyek részt a SUHANJ! munkájában. Az ő személye már önmagában is garancia volt, hogy valóban jó ügyet támogatok – már csak azért is, mert tudtam, hogy Szandra két gyereke közül az egyik autizmussal él. Akkor még igazi »garázscégként« működtek: egy öt négyzetméteres Pozsonyi úti pincében volt az irodájuk – idézi fel a három évvel ezelőtti állapotokat Zsolt – mára pedig az ország egyik legkülönlegesebb intézményét működtetik néhány sarokkal arrébb.. – Én csak egy támogató vagyok a sok száz közül, de nagy szívvel és lelkesedéssel igyekszem segíteni a munkájukat, mert tudom, hogy fontos, amit csinálnak.”
Fotó: Neményi Márton
Egy csomag ropi ára
Zsolt az ötletgazdája a civil szervezet legújabb kampányának, a 100-asok Klubjának is, amelynek keretében arra kérik a szociálisan érzékeny magánszemélyeket, hogy naponta száz forinttal támogassák az alapítvány munkáját. „Rendszeresen találkozom Szandrával és Nagygyörgy Andrással, a SUHANJ! adománygyűjtésért felelős munkatársával, sokat beszélgetünk arról, hogyan lehetne minél több embert bevonni az adakozásba – mondja. – Egy ilyen beszélgetés során merült fel a 100-asok Klubjának ötlete is, szerettünk volna egy olyan kezdeményezéssel előrukkolni, ami a bankigazgatótól az egyetemistáig mindenkinek lehetővé teszi, hogy megélhesse azt az örömöt és büszkeséget, amit a rászoruló emberek támogatása jelent.”
Major-Maróthy Zsolt azt mondja, ebben a kampányban éppen ez a jó: hogy társadalmi státusztól, szociális és anyagi helyzettől függetlenül bárki csatlakozhat hozzá. „Napi száz forintot bárki félre tud tenni. Ez egy csomag ropi, pár doboz gyufa ára – hangsúlyozza. – Nem túl nagy áldozat; de ha felszorzom 365-tel, az már fejenként 36.500 forint – ami komoly segítséget jelent az alapítvány jövőbeli céljaihoz.”
Fotó: Neményi Márton
„A Suhanj! volt a nászajándékunk”
A SUHANJ!-t 2010 nyarán alapította Gusztos Péter egykori parlamenti képviselő és volt felesége, Kovács Patrícia színésznő. „A SUHANJ! ötlete a volt férjem fejéből pattant ki – mondja Patrícia. – Péter mindig szeretett sportolni, több tucat maratont és ultratriatlont teljesített, kétszeres ironman. Sokat jártunk külföldi futóversenyekre is, ahol rengeteg látássérült és kerekesszékes indul, és arra gondoltunk, jó lenne, ha Magyarországon is nagy számban vehetnének részt a fogyatékossággal élők az ilyen versenyeken, ha támogathatnánk őket abban, hogy ép társaikkal együtt ők is megélhessék a sport, a mozgás örömét. Éppen akkor házasodtunk össze, arra gondoltunk, nem mikrót, edénykészletet vagy utazási utalványt kérünk a szeretteinktől nászajándékul, hanem azt, hogy támogassák a leendő alapítványunkat. Ebből és az általunk felajánlott száz-százezer forintból jött össze a Suhanj! fél millió forint körüli alaptőkéje.”
Az alapítvány a társadalmilag hasznos civil kezdeményezések többségéhez hasonlóan kicsiben indult. „Arra gondoltunk, ha már úgyis elmegyünk futni a Margit-szigetre, miért ne vigyünk magunkkal valakit, aki nem tudna egyedül lemenni. Az elején nyolcan futottunk együtt, aztán tízen, tizenöten, húszan. Ebből a szigeti kocogásból nőtt ki az a nagy szervezet, ami ma a SUHANJ!” – emlékszik vissza Kovács Patrícia. Mára az alapítvány fogyatékkal élő sportolói és önkéntesei évente több mint 15 ezer kilométert futnak és évente 25 ezer vendégünk van az ország első akadálymentes edzőtermében.
Fotó: Neményi Márton
„Csodálatos lenne, ha az év minden napjára jutna egy támogató”
Major-Maróthy Zsolt büszke arra, hogy a tavaly nyáron indult 100-asok Klubjához már több mint százan csatlakoztak. „Pedig eddig nem is nagyon kampányoltunk, csak csak néhány közeli barátomnak szóltam, és ők a saját ismerőseiknek. De az év végétől egyre több ismeretlen jóakaró is megjelent. Most került ki egy hirdetés a Profession.hu-ra, azt remélem, így még többen csatlakoznak majd az adományozók köréhez. Az idei célunk az, hogy legalább 365 »minennapi jótevőt« találjunk, csodálatos lenne, ha az év minden napjára jutna egy támogató.”
Az alapítvány a tizenharmadik kerületi Tátra utcában lévő SUHANJ! Fitness edzőterem működtetésére fordítja a támogatásokból befolyó összeget. „Erre a projektre különösen büszke vagyok – mondja Patrícia. – A Tátra utcában 2016-ban egy olyan, modern gépekkel felszerelt, teljesen akadálymentesített fitnesztermet tudtunk nyitni, ahol az épek és a fogyatékossággal élők együtt edzhetnek. Ez egy Európában is egyedülálló létesítmény, aminek minden négyzetcentiméterét úgy terveztük meg és rendeztük be, hogy a sérült emberek is gond nélkül használhassák. Ráadásul az edzőinket is olyan szakemberek közül toboroztuk, akik tudják, hogyan kell segíteni a látásukban, hallásukban, mozgásukban korlátozott vagy értelmi fogyatékossággal élő sportolóknak. Nálunk ez alapkövetelmény.”
Fotó: Neményi Márton
Látás- és mozgássérültek is tartanak órákat
A SUHANJ! Fitnessben nemcsak a vendégek, hanem az edzők között is vannak látás- és mozgássérültek. „Az elmúlt két évben nagyon erős közösség alakult ki nálunk, igazán inspiráló látni, mekkora erőt, energiát tesznek bele a sérült és fogyatékossággal élő emberek az edzésbe – mondja a SUHANJ! társalapítója. – Néha kicsit el is szégyellem magam, őket nézve az jár a fejemben, bizony, még van hova fejlődni.”
Kovács Patrícia fontosnak tartja, hogy az értelmi fogyatékossággal élő gyerekeket is ki tudták mozdítani a négy fal közül. „Eljönnek hozzánk a tanáraikkal, nevelőikkel: végre kiléphetnek az intézetek falai közül, és ez nagyon sokat jelent nekik – ahogy nekünk, épeknek is” – mondja.
2012-ben végtaghiányos és értelmi sérült gyerekeknek szóló úszásoktatást is indítottak. „Pásztory Dóra paralimpikon, kétszeres paralimpiai bajnok ötlete volt ez a program – mondja Patrícia. – Neki köszönhető, hogy személyre szabott edzéseket szervezhetünk ezeknek a gyerekeknek, akik így megtanulhatnak úszni, és ki tudja, talán a jövő paralimpikonjai is közülük kerülnek majd ki.”
A programhoz tavaly olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszónőnk, Hosszú Katinka klubja, az Iron Swim is csatlakozott. „A víz és az úszás szeretete már gyermekkoromban is meghatározó volt az életemben. Annyi örömet adott nekem a sport és a mozgás, hogy célul tűztem ki: szeretném, ha ez az élmény minél több emberhez eljutna” – írta az együttműködés kapcsán a világklasszis sportoló.
Fotó: Neményi Márton
„Minél többet adsz, annál többet kapsz”
Kovács Patrícia azt mondja, őt gyerekkora óta úgy nevelték, hogy odafigyeljen az elesett, segítségre szoruló emberekre. „A szociális érzékenység nálam családi örökség, a szüleim már kicsi koromban belém kódolták, hogy nem vagyok egyedül a világban, hogy vannak körülöttem olyan emberek, akiknek kötelességem segíteni – magyarázza. – Szerencsére úgy látom, hogy egyre több olyan ember van ebben az országban, akik hasonlóan gondolkodnak erről. Köszönhetően talán annak a munkának is, amit mi és a hozzánk hasonló civil szervezetek végeznek. Szerintem az emberekben alapvetően megvan a segítő szándék, csak nem mindig tudják, hogyan tudnának segíteni. Ismeretlen számukra a fogyatékossággal élő és sérült társaik világa – és amit nem ismernek, attól idegenkednek, félnek. Ezért is örülök annak, hogy a fitnesztermünkbe olyan sok ép ember is lejár. Ha az ő szemléletüket sikerül megváltoztatnunk, már nagyon sokat tettünk: edzés után hazamennek, és elmondják a családtagjaiknak, barátaiknak, milyen jó érzés volt együtt sportolni olyan emberekkel, akik egy kicsit mások, mint az átlag.”
Patrícia szerint a SUHANJ! igazi ereje az önkéntesekben rejlik. „Rengeteg segítőnk van. Az elején még név szerint ismertem mindegyiküket, de ma már annyian vannak, hogy képtelenség lenne követni. Őszintén hiszem, hogy ez a kicsi, független, mindenféle állami támogatás nélkül működő szervezet csak és kizárólag azért juthatott el idáig, mert ők önzetlenül beletették az idejüket és az energiájukat. Ezért is olyan fontos, hogy minél több embert be tudjunk vonni a munkánkba – és ezért is örülök annyira annak, hogy a 100-asok Klubján keresztül olyan támogatókat is szerezhetünk, akiknek nincs idejük, lehetőségük, hogy önkéntesként csatlakozzanak hozzánk. Remélem, sokan felismerik majd, hogy már napi száz forinttal is sokat tehetnek a fogyatékossággal élőkért.”
Fotó: Neményi Márton
Patrícia véleményével Zsolt is egyetért. „Nekem az a mottóm, hogy »Minél többet adsz, annál többet kapsz.« Segíteni jó dolog, mert ha olyasmivel foglalkozol, ami a szívedből jön, és valóban örömöt okoz neked, annak mindig megvan a jutalma. Lehet, hogy nem forintosítható ez a jutalom, de egy biztos: teljesebbé fogja tenni az életed.”
Ha csatlakoznál a Százasok Klubjához, kattints ide!
