A világ egyre több részén számít komoly közegészségügyi problémának a videójáték-függőség, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tavalyi döntése nyomán immár hivatalosan is mentális betegségnek számít – írja az Abcúg.hu.
A WHO által kiadott International Classification of Diseases 11, a betegségek nemzetközi osztályozási listája szerint a játékfüggőség olyan súlyosan tartós vagy visszatérő viselkedés, amelyben a játék elsőbbséget élvez az élet más területeivel szemben.
Fotó: Unsplash
Arról egyelőre nincs adat, hogy Magyarországon hányan szenvedhetnek ilyen függőségben, de a becslések szerint akár több ezer érintett is lehet. A szülők tanácstalanok: nem tudják, mit tehetnének, ha a gyerekük egész nap a monitor előtt ül.
A portál egy korábbi videójáték-függőt is meginterjúvolt. Ádám a középiskolában kapott rá a számítógépezésre. „El lehetett menekülni minden elől, a játékban én voltam a király. Nem feltétlenül azért, mert nyertem, hanem mert az én kezemben volt az irányítás. Míg a valóságban nagyon nem így volt” – mondta.
Ádám főleg online játékokkal játszott, úgy becsüli, hogy egyik kedvencével, a DOtA 2 nevű játékkal több ezer órát töltött el. „Nem is az volt a lényeg, hogy mivel játszom, hanem az, hogy valami lekössön” – magyarázta.
Szenvedélye a tanulás rovására ment. Azután sem tudott lemondani róla, miután egyetemre került: alig járt be az óráira, és új ismeretségeket sem kötött. Egyszer csak azon kapta magát, hogy egész nap játszik. „Nem mondom, hogy reggeltől estig játszottam, mert egy idő után ezek a fogalmak elveszítették jelentőségüket. Inkább úgy fogalmaznák, hogy keléstől fekvésig gépeztem” – vallotta be.
Függőségének fizikai tünetei is voltak. Hónapokig csak akkor kelt ki az ágyból, ha kiment cigizni vagy a boltba. Ennek következtében tüdőembóliája lett. „Lehetett volna ez egy intő jel. Mindössze annyi hatása volt, hogy onnantól ülve játszottam” – emlékezett vissza.
Egy idő után ki is iratkozott az orvosi egyetemről. Ekkor jött rá, hogy komoly bajban van, és pszichológus segítségét kérte. De hiába próbált leszokni, újra és újra visszaesett. Végül a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthonba került. Itt, ha nem is könnyen, de sikerült befejeznie az egyéves terápiát – azóta egy percet sem játszott.
Demetrovics Zsolt klinikai szakpszichológus, addiktológus, az ELTE Klinikai Pszichológiai és Addiktológia Tanszékének vezetője szerint a videójáték-függőség nem sokban különbözik más szenvedélybetegségektől. A függő a játék miatt nem képes ellátni a feladatait, kontrollt veszít a játék felett, sérülnek a kapcsolatai, elhanyagolja a hobbiját, egészségügyi problémái lesznek.
Demetrovics szerint problémát jelent, hogy Magyarországon kevesen ismerik el betegségnek a videójáték-függőséget. Pedig a szülői tiltás önmagában nem lehet megoldás, ahogy a törvényi szabályozás és a játékok stigmatizálása sem.
