„Jack tavaly januárban, az egyik péntek este úgy feküdt le aludni, hogy alig várja a következő nap esedékes focibajnokságot. Számolta vissza a napokat, erre, mikor végre eljött a pillanat, annyira szorongott, hogy még az épületbe se mert bemenni. Hiába próbáltuk rábeszélni, egyszerűen eluralkodott rajta a pánik” – kezdi a BBC brit hírcsatornának Alison Maclaine.
A brit anyuka azért vállalta, hogy beszél élete egyik legnehezebb évéről, hogy ezzel felhívja a figyelmet egy meglehetősen ritka, ám annál ijesztőbb fertőzésre, amit a tünetei miatt legtöbbször mentális zavarként, esetenként autizmusként szoktak diagnosztizálni. „Mikor ugyanezen a napon hazaértünk, azonnal tudtam, hogy valami nincs rendjén. Jack szabadkozni kezdett, olyanokat mondott, hogy nem érdemli meg, hogy jól érezze magát, se a focit, se a barátait, se más jó dolgot az életben. Ez végül oda vezetett, hogy végül már úgy érezte, az életet se érdemli meg.”
Az édesanya azt mondja, az amúgy is aggasztó tünetek másnap tovább súlyosbodtak. „Senkinek sem kívánom, hogy keresztül kelljen mennie azon, amin én aznap keresztülmentem: a gyerekem ugyanis konkrétan azt kérte tőlem, segítsek neki meghalni.” A következő hónapokban Alison és Jack orvostól orvosig jártak, de minden orvos mentális zavarnak tudta be a fiú tüneteit. „Volt olyan orvos, aki autizmussal diagnosztizálta Jacket, amit egyszerűen képtelen voltam elfogadni.”
A pszichiáterként dolgozó édesanya nem nyugodott bele a diagnózisokba, önálló kutatásba kezdett, ennek eredményeként talált rá a viszonylag ritka fertőzésre, ami antibiotikumos kezelés nélkül neurológiai tüneteket produkál a gyerekeknél. Az úgynevezett poststreptococcalis betegség (vagy más néven PANS, PANDAS), ahogy azt a nevéből is következtetni lehet, egy Streptococcus-fertőzés kapcsán jelentkezik gyerekeknél, kényszerneurózist, valamint tikkelést okozva.
„A diagnózist és a sikeres kezelést megelőzően úgy éreztem, a fiamnak esélye sincs a minőségi életre. És vele együtt nekünk sincs. Aztán sikerült elérnem, hogy egy gyerekorvos a magánrendelésén megvizsgálja és kezelje Jacket. Már egyetlen éjszaka leforgása alatt javult az állapota” – mondja Alison, akit most leginkább az bosszant, hogy a hibás diagnózisok sora miatt fia egy egész évet elvesztegetett az életéből. „Utálok arra gondolni, hogy a fiamon kívül van egy sor másik gyerek is, akik ugyanebben a betegségben szenvednek, de valami teljesen másra kapnak kezelést.”
Alison épp emiatt most mindent megtesz, hogy felhívja a figyelmet a betegségre: „Szeretném, ha a hatóságok mindent megtennének azért, hogy az orvosok könnyebben fel tudják ismerni a fertőzést, mert akkor senkinek nem kell majd keresztülmennie azon, amin nekünk kellett.”
