Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Egészség

„Száz emberből hatvanat megmenthetnénk” – Ingyenes újraélesztési tanfolyamot indított egy magyar belgyógyász

Egy belgyógyász szakorvos elhatározta, hogy ingyenes tanfolyamokon tanítja meg az érdeklődőknek az újraélesztés alapjait. Egy személyes élmény vitte rá erre a döntésre. Hiánypótló kezdeményezése nagyon sok ember életét mentheti meg.

Major László belgyógyász néhány évvel ezelőtt egy maratonfutás után rosszul lett. A finisben leállt a szíve, újra kellett éleszteni. „Szerencsém volt, mert ott álltak a mentők és egy barátom, aki Hollandiában mentőtisztként dolgozik. Ő rögtön tudott segíteni” – mondja.

Major elhatározta, hogy ingyenes újraélesztési tanfolyamot indít, mert fontosnak tartja, hogy minél többen megtanulhassák, mit kell tenniük, ha valaki a szemük láttára esik össze az utcán. „Vettem egy ambubabát (ezeket a sürgősségi ellátás oktatásában használják, elsősorban az elsősegélynyújtást gyakorolják rajtuk – a szerző.), egy használt projektort, és belevágtam – meséli. – Tavaly ősszel hirdettem meg a tanfolyamot a Facebookon. Eddig elsősorban cégek és magánszemélyek kerestek meg, de épp most tárgyalok egy sportegyesülettel, ahol az edzőket, a gyúrókat és a sportvezetőket kell majd megtanítanom az újraélesztés alapjaira.”

A belgyógyász fontosnak tartja, hogy tegyen azért, hogy a hirtelen szívleállás áldozatainak minél nagyobb esélyük legyen a túlélésre. „A nemzetközileg elfogadott adatok alapján optimális ellátás mellett száz emberből hatvan megmenthető lenne” – magyarázza.

„A legfontosabb az, hogy sokan megtanulják az újraélesztést”

Major egyedül, mindenféle állami vagy alapítványi segítség nélkül szervezi a tanfolyamokat. „Így nem kell másokhoz alkalmazkodnom, más szervezeteknek bedolgoznom – mondja. – Ha kell, és összejön elég ember, a saját pénzemen bérelek ki egy termet, hogy megtarthassam a tanfolyamokat.”

Amikor arról kérdezem, miért nem keresett meg CSR-szempontból érzékeny vállalatokat, állami szerveket, hogy támogatást szerezzen, egyszerűen felel: „Talán majd akkor, ha tényleg nagy lesz az érdeklődés. Ha már nem bírom egyedül, természetesen keresni fogom a megoldást.”

Major szerint az is fontos lenne, hogy az emberek készek legyenek segíteni. „A legfontosabb persze az lenne, hogy sokan megtanulják, hogyan lehet egy embert újraéleszteni – de azért annak is örülnék, ha minél többen rájönnének arra, mennyire fontos, hogy ha kell, segítsenek azoknak, akik tényleg rászorulnak, akiknek az életük múlhat rajta, hogy időben segítséget kapjanak – magyarázza. – Ezért is lenne jó, ha minél többen regisztrálnának a SzívCity alkalmazásba, amely többek között az újraélesztésre kiképzett embereket is listázza.”

Dr. Major László (Fotó: Hernád Géza)

„Tudni kell, hogy mikor kell beavatkozni”

Az orvos szerint a legfontosabb az, hogy tudjuk, mikor kell segíteni. „Akkor van szükség újraélesztésre, ha a keringés és a légzés is leáll. Éppen ezért tanfolyamokon kiemelt hangsúlyt fektetünk arra, hogy a résztvevők fel tudják ismerni az alapvető életjelenségeket – mondja. – A szívleállásnak ugyan lehetnek közvetlen előjelei, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek fel is lépnek. A felnőttek esetében körülbelül negyven százalékban koszorúér-betegség, vírusfertőzés okozta szívizombetegség vagy valamilyen szívizom-elfajulás áll a háttérben. De így is van tizenkét-tizenöt százalék, amikor nem tudjuk, mi okozza a problémát – teszi hozzá. – A fiataloknál más a helyzet, náluk harminc-harmincöt szívizom-megbetegedés vezethet szívleálláshoz.”

Az orvos szerint nem nehéz megtanulni az alapszintű újraélesztést. „Egy egyalkalmas tanfolyam tökéletesen elég arra, hogy a résztvevők megtanulják a legfontosabb teendőket. Persze, vannak olyanok is, akik a stressz és az ijedtség miatt akkor sem tudnak segíteni, ha tényleg szükség lenne rá – de maga a technika könnyen megtanulható. Az újraélesztésnek van egy nemzetközi protokollja, amit ötévenként újítanak meg, és a legújabb változatában már az szerepel, hogy nem kell törekedni arra, hogy lélegeztessünk is újraélesztés közben, elég a mellkasi kompresszió – magyarázza. – Ez azért jó, mert sokan idegenkednek attól, hogy orron vagy szájon át lélegeztessék a pácienseket.”

Csak bátorság kell

Maga a tanfolyam könnyen elvégezhető. „Egy rövid eleméleti képzés után gyakoroljuk azt, hogy hogyan lehet felismerni az alapvető életjelenségeket, hogy mit csináljunk a beteggel, ha nem állt le a szíve, csak az eszméletét vesztette el. Az sem mindegy, hogy egyedül vagy segítséggel kell-e újraélesztenünk valakit; persze jobb, ha van segítségünk, mert egy jó fizikumú férfiember legfeljebb három percig tudja hatékonyan végezni a mellkasi kompressziókat.” Mint mondja, azt is fontos szem előtt tartani, hogy a keringés és a légzés leállása után legfeljebb négy percünk van arra, hogy újraélesszük a beteget. „Ennyi időnk van arra, hogy a beavatkozás után egy ép ember kerüljön ki a kezünk közül” – hangsúlyozza.

Egy egyalkalmas tanfolyam tökéletesen elég arra, hogy a résztvevők megtanulják, mit kell tenniük

Szerencsére országszerte egyre több automata defibrillátor van. „Ezek használatát – legalábbis elméletben – a tanfolyamon is tanítom – mondja. – Egy részük a SzívCity okostelefon-alkalmazáson keresztül is megtalálható, igaz, sajnos nem mindegyiket regisztrálják. Pedig ezeknek az eszközöknek a használata nagyon egyszerű, igazából csak bátorság kell hozzá, hogy ha kell, alkalmazzuk őket.”

Tíz másodperc kell ahhoz, hogy megállapítsuk, él-e a beteg

Az orvos azt mondja, hogy ha segítségre szoruló emberrel találkozunk az utcán, a legfontosabb az, hogy felmérjük a körülményeket. „Amint odaérünk a beteghez, meg kell vizsgálnunk, hogy él-e: lélegzik-e, emelkedik-e a mellkasa. Ezt nagyjából tíz másodperc alatt megállapíthatjuk: ráköszönünk, megrázzuk a vállát, fölé hajolunk, a fülünket az orrához tesszük, és a nyaki verőerénél kitapintjuk a pulzusát. Ha úgy látjuk, hogy nem lélegzik, és leállt az szíve, el kell kezdenünk az újraélesztést – sorolja. Fontos, hogy a lehető leghamarabb segítséget kérjünk. – A mentők akár telefonon is el tudják mondani, hogy mi a teendő.”

Major szerint az ilyen stresszhelyzetekben óhatatlanul fellépő pánik leküzdésében sokat segíthet, ha ráérő időnkben – a buszon vagy a postán sorban állva – végiggondoljuk, mit kell tennünk, ha segíteni kell. „Minél természetesebben megy a dolog, annál jobb. Persze időnként még a profik is pánikba esnek, ha olyan a helyzet” – mondja.

„Előfordul, hogy újra kell élesztenem egy-egy beteget”

Major hangsúlyozza: vannak olyan, az újraélesztésssel kapcsolatos tévhitek, amelyek kimondottan kártékonyak. „Fontos, hogy semmit ne töltsünk a betegbe, mert azzal, ha megitatjuk vagy megetetjük, komoly károkat okozhatunk – figyelmeztet. – Sokan attól félnek, hogy a túlzottan erőteljes nyomással eltörhetik az eszméletlen beteg bordáit, ez – ha elő is fordul – nem olyan sérülés, amitől ebben az esetben tartanunk kellene.”

Azt mondták, akármilyen alaposan is vizsgálnak ki, nem tudták volna előre jelezni, hogy egyszer csak baj lesz (Fotó: Hernád Géza)

A belgyógyász orvosként sokszor alkalmazza az újraélesztési technikákat. „Az alapellátási ügyeleti munkában előfordul, hogy újra kell élesztenem egy-egy beteget. Három-négyévente a szakembereknek tartott újraélesztési tanfolyamokra is eljárok, hogy felfrissíthessem az ismereteimet és elsajátíthassam a legújabb technikákat” – mondja.

Major azt mondja, sajnos sokszor teljesen váratlanul áll be a hirtelen szívhalál. „Miután rosszul lettem, több kardiológus kollégámmal is konzultáltam – fejtegeti. – Nálam például minden előjel nélkül jött ez a probléma; azt mondták, akármilyen alaposan is vizsgálnak ki, nem tudták volna előre jelezni, hogy egyszer csak baj lesz. Már csak ezért is fontos, hogy aki komolyabban sportol, rendszeresen nagyobb fizikai erőkifejtésnek teszi ki magát, időről időre mutassa meg magát az orvosának. Persze nem lehet minden rendellenességet kiszűrni, de így is nagyobb az esélyünk, hogy ép bőrrel ússzunk meg egy ilyen – egyáltalán nem szórakoztató – kalandot.”

Címlap

top