Be kell vallanom, jobbkezesként ezelőtt sosem gondoltam bele, hogy a világot tulajdonképpen teljes mértékben úgy rendezték be, ahogyan számunkra kényelmes, és ez időként akadályt gördíthet azok elé, akiknek a másik kezük a domináns. Például ott vannak a postán vagy a bankban kihelyezett madzagos tollak, amiket mindig a pult jobb szélére raknak, így balkezesként könnyű beleakadni, de éppenséggel spirálfüzetbe sem lehet túl kényelmes írni, az olló, a konzervnyitó és a hegyező használatáról nem is beszélve. Miután erre kissé bűntudatosan rádöbbentem – egy könyvet olvastam, amely érintette a témát –, körbekérdeztem balkezes ismerőseim között, milyen nehézségeik adódnak a mindennapokban, és kicsit meglepődtem, amikor azt az egyöntetű választ kaptam: teljesen jól elboldogulnak.
Persze az ollóhasználat macerás, az iskolában sokszor könyékig maszatosak voltak a tintától, és igen, ma már egyre több balkezes eszköz létezik, de sokan nem is gondolnak rá, hogy kipróbálják ezeket, megvannak a jobbkezesekkel. „Én szinte mindent fordítva csinálok. Ha egy bal- és egy jobbkezes dolgozik egy irodában, mindennapos az iratok megforgatása. De sok kis apróság van még, például amikor a párommal szőnyeget rázunk ki, tuti, hogy ellentétes irányban kezdjük el a hajtogatást. Viszont két balkezes verhetetlen a pingpongasztalnál” – meséli Erika, aki szintén nem érzi, hogy hátránya származna a dologból, inkább csak nevet a néha előforduló vicces szituációkon.
Jennifer Lawrence autogramot oszt a 2017-es Velencei Filmfesztiválon (Fotó: Franco Origlia/Getty Images)
„A balkezesek általában szeretnek balkezesek lenni. Mindig történnek jópofa és érdekes dolgok. Mi arra jöttünk rá, hogy nem is itt van a probléma, hanem a kisgyerekeknél. Az óvodás, kisiskolás kor a kritikus” – mondja Kiss Erzsébet, a Magyarországi Balkezesek Egyesületének elnöke, aki természetesen maga is balkezes. Gyerekkorában megkísérelték átszoktatni, ami ellen az édesanyja keményen fellépett. „Azt mondta, ha már őt megnyomorította annak idején a tanító bácsi, engem ne” – meséli Erzsébet. Két fia szintén balkezes, és anno sokan kritizálták a pedagógusok és a családtagok közül is, hogy miért hagyják ezt. Egyenesen felelőtlenségnek titulálták a szülők viselkedését, azt mondták, a gyereknek emiatt rengeteg problémája lesz majd az életben. Erzsébet és a férje arra jutottak, hogy felvállalják a döntésüket, és szeretnének segíteni a balkezeseknek.
Az egyesület 2005-ben indult, most 12 taggal működik, de ez korántsem takarja a teljes létszámot. Sokan segítenek olyanok is, akik ugyan hivatalosan nem tagok, de szimpatizálnak a balkezesek ügyével. Erzsébetnek óvodapedagógus végzettsége van, és együtt dolgoznak grafológussal, illetve fejlesztőpedagógussal is.
Volt, hogy a pedagógusok még a balkezes ollót sem ismerték fel
Talán nem is gondolnánk, de a mai napig gyakran előfordul, hogy a tanítók vagy a szülők megpróbálják átszoktatni a balkezes gyerekeket a jobb kezük használatára – az egyesületet havonta kétszer-háromszor biztosan megkeresik ilyen problémával. Az elsődleges cél ezért a balkezesek érdekvédelme, de kutatással, oktatással, fejlesztéssel is foglalkoznak. Próbálják megtanítani a pedagógusokat arra, mit kezdjenek a balkezes gyerekekkel. Ennek a létjogosultságát mi sem igazolja jobban, mint amikor egy alkalommal belefutottak abba, hogy az óvónők azt hitték a balkezes ollókra, hogy hibás jobbkezes eszközök…
Az egyesület felméréseket is végez. Néhány éve 3 ezer gyereket vizsgáltak az ország minden részéből, és azt találták, hogy a biztos balkezesek aránya 16 és fél százalék volt köztük, ami nem kis szám, és itt még csak az egyértelmű esetekről van szó. Kutatták azt is, milyen közegben jellemzőbb az átszoktatás, és bár arra gondolnánk, hogy a kevésbé iskolázottak között, illetve vidéki területeken fordul elő gyakrabban, ennek az ellenkezője is számtalanszor bebizonyosodott, volt például olyan budapesti, első kerületi orvos szülő, aki az óvódás gyereke átszoktatása mellett kardoskodott.
Az egyesület egyik legfontosabb feladata a segítségnyújtás. Próbálják minél több fórumon hallatni a hangjukat, hogy mindenkihez eljusson a hírük. Telefonon, e-mailben lehet őket megkeresni, bárkinek készségesen segítenek.
Hatalmas károkat okozhat az átszoktatás
Miután egyértelművé vált számomra, hogy a balkezesek teljes mértékben ki vannak békülve a helyzetükkel, még érthetetlenebbnek találtam, mi okból gondolhatja egy szülő, hogy a gyermekének kötelező jobbkezesnek lenni. „Ha valaki nagyon más, azt általában jobban tolerálják, de az emberek azt nem szeretik, ha valaki kicsit eltér a többiektől. Márpedig a balkezesség egy kicsi eltérés. Be kell állni a sorba, be kell illeszkedni, és azt kell gondolni, amit a többiek” – fejti ki a véleményét Kiss Erzsébet. Ami viszont a pedagógusokat illeti, esetükben kissé más a helyzet. Erzsébetnek sajnos nagyon sok negatív tapasztalata van, és úgy látja, számos alkalommal csupán lustaságról van szó.
A tanító nénik igazából nem szeretik, ha másképp kell mutogatni, hogyan kell kanyarítani a betűket, de ugyanez a helyzet az óvodában például terítésnél. Sokszor nagyon nehéz meggyőzni őket, hogy másképp álljanak hozzá, mert nekik így a kényelmes.
Valószínűleg ezek a pedagógusok azzal sincsenek tisztában, mit okoznak ezzel a gyereknek: enyhébb következmény a beszédhiba, a diszlexia, a diszgráfia, de a skála egészen a komolyabb agykárosodásáig terjedhet. Nagyon jellemző tünet a dadogás, ami élete végéig elkísérheti az embert. Az átszoktatás a lányoknál gyakran eredményezi azt, hogy visszahúzódóbbak, befelé fordulók lesznek, a fiúknál viszont agresszivitásban nyilvánul meg a probléma. Nemrég egy kisgimnáziumba kerülő gyereknél tapasztalták ezt; a gondok akkor jöttek elő, amikor egyre többet kellett írnia. A gyógypedagógus arra gyanakodott, keresztdominanciás, ami nála azt jelentette, hogy a jobb keze és a bal szeme a domináns, legalábbis egy ideig ezt hitték. Aztán kiderült, hogy egyszerűen csak arról van szó, valójában balkezes.
Esetenként az átszoktatás nem is teljesen szándékosan történik. A gyerek azt látja a környezetében, hogy mindenki a jobb kezét használja, az a normális. Ha esetleg még kicsit terelgetik is arrafelé, megdicsérik, pozitív megerősítést kap, lehet, hogy saját magára erőlteti rá a jobbkezességet.
Az átszoktatás merénylet, a balkezesek szeretnek azok lenni (Fotó: istock)
Tükörjáték
Egy 2006-os kutatás óta tudjuk, az, hogy valaki jobb- vagy balkezesnek születik-e, genetikailag meghatározott. Egy kísérlet során babákat vizsgáltak az anyaméhben ultrahanggal, ami alapján 90 százalékos pontossággal meg tudták mondani, melyik keze lesz a domináns a gyereknek – meséli Kiss Erzsébet. Néha persze nem ennyire egyértelmű a helyzet, ha azonban erősebb balkezességről van szó, azt már egészen kis kortól meg tudja állapítani a szülő is.
„A jobbkezes lányommal eleinte nehéz volt úgy foglalkoznom, hogy véletlenül ne szoktassam át a másik kezére” – fűzi tovább Erzsébet. „Kidolgoztunk egy jó módszert: én voltam a tükör. Amikor a lányom pici volt, és tésztát gyúrtunk vagy cipőt kötöttünk, akkor mindig szemből segítettem neki. Ezt ugyanígy csinálhatja egy jobbkezes szülő, akinek balkezes gyereke van.”
A pedagógusoknak is próbálják elmagyarázni, hogy nem érdemes a gyerek háta mögé állni, és megfogni a ceruzáját, vezetni a kezét, álljanak inkább vele szembe, és úgy mutassák meg, mit kell csinálni. A balkezeseknek megvan az a képességük, hogy ügyesen átkonvertálják magukban ezeket a mozdulatokat.
Tényleg okosabbak a balkezesek?
A balkezesek intelligensebbek, kreatívabbak, jobb művészek, ügyesebbek a sportokban – egy rakás hasonló állítást megfogalmazó cikket találunk a neten, kicsit gyanús is, mennyit. „Valóban volt olyan amerikai kutatás, ami azt találta, hogy a balkezesek másképp oldják meg a feladatokat, gyorsabban, érdekesebben – de ennek az ellenkezőjét is egyszerűen be lehetne bizonyítani. Egy másik vizsgálatban arra jutottak, hogy a balkezesek között kevesebb az átlagos képességű ember, vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak valamiben. Erre az lehet a magyarázat, hogy általában kétféleképpen állnak hozzá a feladatokhoz. Sok olyan balkezes ismerősöm van, aki ügyetlennek tartja magát, mert nem jól kezeli az ollót, nem tud szépen rajzolni, rosszul fogja a ceruzát. A másik oldal pedig az, amikor egy balkezes azt mondja, majd ő megmutatja a világnak, és belehúz. Lehet, hogy emiatt alakultak ki ezek a mítoszok” – fejti ki a véleményét Erzsébet.
Alan B. Shepard az Apollo 14 űrhajósa is balkezes volt (Fotó: Corbis via Getty Images)
Arról is sokat olvashatunk, hogy a balkezesek jobb agyféltekéje dominánsabb, ami a kreativitáshoz, a művészi hajlamokhoz kapcsolatos képességekért felel, ebből következhet, hogy a balkezesek valóban jobban mozognak ezen a területen. Ami pedig a sportokat illeti: többek között a vízilabdában vagy a vívásban valóban előny lehet, ha a másik oldalról tud támadni az illető.
Nem könnyű, de vissza lehet szokni bal kézre
„El lehet mondani, hogy mára valamivel könnyebb lett a helyzet. A boltokban lehet kapni balkezes ollót, és sok más balkezes eszközt is találni, ezt már eredménynek tekintem” – mondja Kiss Erzsébet. Az is reménykeltő, hogy a Kecskeméti Főiskola pedagógusképző szakán már foglalkoznak a balkezesség kérdésével, ezért az egyesület bízik abban, hogy az óvónők, tanítók új nemzedéke máshogyan fog gondolkodni a balkezesekről. Tervezik azt is, hogy külön módszertant dolgoznak ki a balkezesek tanítására.
Sikersztorik is vannak. Erzsébet sokat beszélget egy fiatal felnőtt lánnyal, aki nagyon megsínylette az átszoktatást. Viselkedészavarok jelentkeztek nála, gondja volt a térbeli tájékozódással, és sokszor ügyetlenkedett. Édesapja családjában öröklődik a balkezesség, és mindenkit erőszakkal szoktattak át. A lány végül fellázadt, és úgy döntött, fokozatosan megpróbálja ismét a bal kezét használni. Azóta már nem csinál hatalmas koszt a konyhában, mert minden edénybe pontosan beletalál főzéskor, rend van a szekrényében, megtalálja a dolgait, könnyebben ki tudja nyitni a zárakat. Ő most tapasztalja meg először azt, ami alapesetben természetesen működik az életünkben. „Kéthetente szokott küldeni képeket, most már fest. Teljesen kivirult, a munkájában is jobban halad” – meséli Erzsébet, hozzátéve: „Ezekből az esetekből látszik, hogy szükség van arra, amit csinálunk.”
