„Én elhiszem, hogy ő már négyezer ilyet látott, de nekem a babám halt meg”

Számos kórházban nem kapják meg azt a figyelmet, törődést és együttérzést a vetélésen átesett nők, amit nehéz helyzetükben igényelnének. Erről számol be a vetélésen áteső nők helyzetének javításáért indított kampányban Levendula Lilla, aki a várandósságokhoz kapcsolódó veszteségeket kísérő gyászra szakosodott tanácsadóként és egy Facebook-csoport adminisztrátoraként rengeteg vetélés történetével találkozik.

Akarod mondani, magzat

A Levendula által közzétett történetekből a 444 válogatott. Nagyon gyakori probléma, hogy a kórházi dolgozók egyáltalán nem veszik figyelembe, az elvetélt magzathoz a terhes nők már gyerekükként kötődtek. „Egy örökkévalóság volt, mire beértünk a műtőbe. Nagyon fájt mindenem. Még bent volt a méhlepény, szülési görcseim voltak. A baba egy papírzacskóban a lábam közt. Amint a gurulós ágyról átmásztam a műtőasztalra, az ápoló, aki betolt, sarkon fordult, hogy kimegy. Aztán visszalépett, és azt mondta: »hopp, ezt itt ne hagyjam, mert le kell adnom«. A babámról volt szó” – mondja az egyik megszólaló nő. Másvalaki arról számolt be, az elvetélt magzatot az egyik ápoló „izé”–nek nevezte, kollégája javította ki, hogy „akarod mondani, magzat”.

Ezt olvastad már?

A vetélés nem szégyen, ne hibáztasd magad

Ez is érdekelhet Megnézem

A tárgyilagos, bántó nyelvhasználat mellett az ellátórendszer fogyatékosságaira is sokan panaszkodnak. Volt olyan kórház, ahonnan idegesen akartak elküldeni egy nőt, és csak akkor vették fel az osztályra, mikor látták, hogy tócsába gyűlik alatta a vér. Máshol egy kórterembe teszik a vetélő nőket a szülő nőkkel, így rájuk különösen nagy terhet ró, hogy mások örömteli szülésélményét hallgatják, miközben a saját babájukat próbálják gyászolni.

Nem kapnak elég együttérzést a vetélésen átesett nők (Forrás: Thinkstock)

Tán nem szeretnénk ezt a gyereket?

A régóta várt gyereküket elvesztő anyáknak azzal is gyakran kell szembesülniük, hogy a kórház dolgozói elítélik őket, mert azt gondolják, abortuszra érkeztek a műtőbe. Az egyik névtelen történetben az orvos nem nézett bele a kaparásra érkező nő kartonjába, ezért azt mondta: „Azt nem értem, minek csináltatja fel magát, ha aztán meg elveteti?!”

Egy másik nő arról számolt be, hogy amikor már tudta, hogy elvetélt, az ultrahangon még megkérdezte tőle az orvos, hogy „tán nem szeretnénk ezt a gyereket?”. „Sokszor probléma az, hogy az egészségügyi személyzet elbagatellizálja a várandósság megszakadását, ez pedig nagymértékben megnehezíti a babájukat elvesztő anyák gyászának feldolgozását” – nyilatkozta Levendula Lilla a figyelemfelhívó kampányról.

(444)