Az ember veséinek leállása ma már általában nem jelenti azt, hogy az élete is véget ér. Ilyen esetben a transzplantáció a legjobb megoldás, ám a várólisták hosszúak, és nem minden betegnek van reális esélye arra, hogy új vesét kapjon. Itt jön képbe a vérből a méreganyagokat kipucoló dialízis, ami ma már egy régi és megbízható eljárásnak számít. A beteg hetente háromszor elmegy egy lakóhelyéhez közel eső dialízisközpontba, ahol egy gép segítségével kitisztítják a vérét, ami alkalmanként négy-öt órát vesz igénybe. Nyilván ez eléggé röghöz köti a betegeket: meghatározott időpontokban kell meghatározott helyen lenniük, és ha a dialízisközpontig sokat kell utazniuk, kis híján az egész napjuk rámehet egy-egy kezelésre. Azonban régóta létezik már a peritoneális (azaz magyarul hasi) dialízis is, ami lehetővé teszi, hogy a beteg odahaza végezze el a dializálást. A módszer praktikus, sokkal nagyobb szabadságot és függetlenséget ad a betegeknek, mégis feltűnően kevesen használják. Megpróbáltam utánajárni, hogy miért.
Régen és most
A hasi dialízis (ilyenkor egy katéteren keresztül juttatják a hasba a dializáló folyadékot) legnagyobb problémája talán az volt, hogy túl korán vezették be. Bár az induláskor gyorsan divatba jött, számos kellemetlen komplikációval járt együtt, így a trend gyorsan lecsengett, mert a páciensek nagy része inkább visszatért a megbízhatóbbnak tartott hemodialízishez. Dr. Orosz Attila, a Diaverum dialízishálózat orvosigazgató-helyettese szerint a hasi dialízis most újra felfutóban van, mert már sokkal biztonságosabb és praktikusabb, mint a bevezetése idején volt. A szakember szerint régen még nem tudták kellőképpen biztosítani a dializáló oldat sterilitását, azonban az időközben összegyűlt adatok és az újabb gyártási technológiák ezt már lehetővé teszik, és ezért is kezd lassan, de biztosan divatba jönni a dolog.
Magyarországon nagyjából minden tizedik beteg próbálkozik otthoni dialízissel.
Nagyon nagy regionális különbségek vannak. Ennek több oka van, de a legfőbb az, hogy egy adott körzetben milyen a peritoneális dialízissel foglalkozó kollégák irányultsága. Ott van nagyobb sikere, ahol az orvosok, nővérek hasi dialízis iránti elköteleződése nagyobb, és szívesen terelik a betegeket ebbe az irányba. Így egymást erősítik a betegek és a kollégák. Ahol nincs tapasztalat és elegendő személyzet, ott nem várható áttörés
– magyarázza Orosz doktor.
A betegek 90 százaléka alkalmas lenne az otthoni dialízisre
Az alapfelfogás a nefrológusok körében az, hogy igyekeznek minden rendelkezésre álló lehetőséget felvázolni a pácienseknek, és a betegekkel együtt, a beteg oldaláról nézve meghozni a döntéseket, figyelembe véve, hogy mi illik a körülményeikhez és az életmódjukhoz, munkájukhoz. Az orvos a beteggel konzultálva javaslatokat tesz, de a döntést a betegnek kell meghoznia. Orosz doktor szerint orvosi szempontból a betegek döntő többsége, úgy kilencven százaléka alkalmas a hasi dialízisre, és jellemzően csak azok a betegek esnek ki a körből, akiknek nagyon sok hasi műtétjük volt, aránytalan a hasuk, netán nagy sérveik vagy aktív gyulladásos bélbetegségük van. Döntően azonban inkább a szociális problémák szoktak gondot jelenteni: például az, ha nincs segítője a betegnek, pedig szükséges lenne, vagy az, ha az együttműködési készségben látnak hiányosságokat, esetleg a páciens lakókörülményei (pl. nem megfelelő higiéniából adódóan, esetleg azért, mert több állattal él egy lakásban) nem teszik lehetővé az otthoni hasi dialízis biztonságos használatát. Attól azonban, hogy a hasi dialízis könnyedén elérhető, még nem válik automatikusan népszerűvé.
Az más kérdés, hogy ez a betegnek szimpatikus lesz-e. Sokan azt látják, hogy ezzel azért tennivaló is van, és ebben aktívan részt kell venni. Nem mindenkinek szimpatikus, hogy saját magát kell kezelnie, ez sokakat elriaszt.
A vesebeteg Joanna előkészül a dialízisre kaliforniai otthonában (Fotó: Luis Sinco / Los Angeles Times via Getty Images)
Mi azt mondjuk, hogy ez egy szabadabb lehetőség a betegnek, nagyon jól lehet alkalmazkodni a betegséghez, több szabadidőt és nagyobb függetlenséget lehet elérni, de ezt nem mindenki látja így. Sokan idegenkednek attól, hogy a saját kezelésüket ők maguk csinálják, jobban szeretik azt, ha ők csak passzív résztvevők. Odamennek, befekszenek a székbe, és a nővérek megcsinálnak mindent. Kibírják azt a néhány órát a dialízisgépen hetente háromszor, utána a többi idejük szabad. Hasi dialízisnél napi szinten többször kell foglalkozni a dologgal, oldatot cserélni, amit sokan kötöttségként élnek meg.”
Lehetőségek és veszélyek
A peritoneális dialízisnek két fajtája van, a hagyományos kézi és a gépi. Az elsőnél a beteg meghatározott időintervallumokban naponta kétszer-háromszor-négyszer elvégzi az oldatcserét. Leengedi az elhasználódott oldatot, és beengedi az újat. Előre meghatározott, hogy hány órát kell az adott dializáló oldatnak (oldatfajtától függően ez lehet 4-5-6-8-12 óra) bent lennie. A gépi formát vagy azért választják, mert a hashártya működése azt igényli, hogy gyors oldatcserék történjenek, vagy valakinek olyan a munkája, hogy a napközbeni oldatcserék nem jöhetnek nála szóba. Ilyenkor egy gép segítségével pihenés/alvás közben történik meg a dialízis. Ez általában 8-10 órát vesz igénybe, szóval alvásidőben praktikus. Egy kicsit más, mint a kézi dialízis, de a szakorvos szerint ez is könnyen megtanulható. Amúgy a kórházakban végzett hemodialízisnek is létezik otthon végezhető fajtája, de az még hazánkban nem terjedt el, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy nem támogatja a tb.
Joggal merül fel a kérdés az emberben, hogy az otthon végzett dialízis nem jár-e több veszéllyel, mint a kórházi. Orosz doktor szerint a veszélyét az jelenti, hogy ha valaki valamit nem jól csinál, akkor a környezetből baktériumok kerülhetnek be a katéter környékére vagy a hasüregbe, ami gyulladást okozhat, de ezek általában könnyen menedzselhetők. A nagyobb kockázat az, hogy megnyílhatnak sérvkapuk, és köldöksérv vagy ágyéksérv képződhet. Ezekre azonban a vizsgálatok során (azért egy-két havonta a hasi dialízis mellett is el kell menni kórházba) odafigyelnek, és orvosolhatók. Egy jól „működő” páciens esetén körülbelül kétévente fordul elő valami kisebb gyulladás.
Dolgozni dialízis mellett?
Az oldattal a hasában az ember mobilis. Hogy dolgozni tud-e? Ez egyénfüggő. Van kamionsofőr betegem, aki az oldatcserét a kamion boxában végzi. Van, aki a munkahelyén tudja megoldani.
Egy cserével aktívan olyan fél órát kell foglalkozni, utána pedig az oldatfajtától függően a betegnek van jó néhány órája, amikor szabadon tevékenykedhet” – mondja Orosz doktor.
Ezt csak megerősíteni tudja Lengyelné Régi Ilona is, akinél 2015-ben derült ki, hogy leállt a veséje, és rögtön a hasi dialízist választotta opcióként, amivel pszichiátriai szakápolóként különösebb gond nélkül tudott tovább dolgozni. „Korrekt volt a munkáltatóm. Mondtam neki, hogy ezt munkaidőben kell elvégeznem, ami számomra húsz percet jelent. Felajánlottam, hogy ezt pluszban ledolgozom, de mondták, hogy nem szükséges. Mivel két műszakban dolgoztam, muszáj volt így csinálnom, de ha egy műszakban dolgozom, még ennyi problémát se jelentett volna.”
Amikor Ilona beteg lett, az orvosa őt is tájékoztatta az összes opcióról. Mivel az egészségügyben dolgozott, elég önállónak érezte magát ahhoz, hogy a hasi dialízist meg tudja otthon csinálni, pedig nem volt segítsége hozzá, csak magára számíthatott.
A hemodialízisnél úgy éreztem, hogy túl kiszolgáltatott lennék. Ott a nővér és a gép csinál mindent.
Inkább otthon szépen beállítom magamnak a gépet, ha este hétkor akarok lefeküdni, akkor fekszem le, ha pedig tízkor, akkor tízkor. A saját ütememben, saját magamnak szeretném csinálni, ez nálam nagyon fontos szempont” – avat be Ilona a döntése okaiba.
Fotó: iStock
Ilona helyzete már csak azért is különleges, mert a hasi dialízis mindkét fajtáját kipróbálta. Kézi dialízissel kezdte, ám mivel az nem hozta meg számára az optimális eredményt, áttért a gépire, ami mellett azóta is kitart. „Személyfüggő, hogy kinek melyik kezelésforma válik be. Nekem jobb a gépi, ami akkor csinálja meg a dolgot, amíg én éjszaka alszom. Kényelmesebb is: este, mikor lefekszem, összekapcsolódom a géppel, és reggel az ébredés után lekapcsolódom róla. Semmi más dolgom nincs. Egy-két hét volt megszokni, hogy a beültetett katéterbe éjszaka álmomban ne csavarodjak bele, de ma már gond nélkül alszom így, méghozzá jó mélyen. Nem kell mozdulatlanul feküdni, csak a katéterbe nem szabad belecsavarodni. De akkor sem történik tragédia, ha ez mégis megtörténik, ugyanis a gép hangosan jelzi a megakadást. Az ember felébred, megcsinálja, aztán folytatódik minden onnan, ahol abbamaradt.”
Tárolni és szállítani
Hogy mennyire helyigényes az, hogy az ember otthon dializálhasson? „Azt szoktuk mondani, hogy egy kis sarok a lakáson belül elkülönítve elég helyet biztosít hozzá. Helyigényük inkább a dializáló oldatoknak van, mert a betegek egy havi oldatmennyiséget szoktak előre megkapni, amit tárolni kell” – mondja Orosz doktor. Azt, hogy ez milyen komoly mennyiség tud lenni, jól jelzi Ilona helyzete is, aki esténként kétszer öt liter folyadékot használ fel a gépben. Képzeljünk el ebből egyhavi adagot. Ilonának szerencséje van, mert családi házban él, ahol van sok helye, de nem mindenki tud könnyedén elhelyezni ekkora mennyiséget. Szerencsére maga a tárolás nem túl macerás: az oldat nem igényel hűtést, jól elvan szobahőmérsékleten is.
Bár a hasi dialízis nagyobb szabadságot nyújt, mint a központokban, fix időpontokban végzett hemodialízis, egyáltalán nem rosszabbak a kockázatai, és a szakorvos szerint nem is viseli meg annyira a szervezetet, azért a szabadságnak akadnak korlátai. Például Ilona az ágya melletti gép nagysága és nehéz szállíthatósága, illetve a napi felhasznált oldatmennyiség miatt csak otthon tud aludni, szóval nála az elutazás nem igazán jöhet szóba, de ismer olyanokat, akik azért ezt meg szokták oldani, és útra kelnek, bár ez inkább a kézi dialízis segítségével kivitelezhető.