Minden okos már, persze mind közül a telefon a legokosabb. Mondhatjuk, hogy ő az ész a kütyük között. Mert itt van például az okosmérleg, ami magában csak egy butácska súlymérő alkalmatosság, de a telefon nélkül nem tud kibontakozni. Azzal viszont képes megkeseríteni az életünket.
A túl-önmonitorozásba bele lehet őrülni.
Az önmonitorozást túlzásba lehet vinni! (Fotó: Pexels)
A következő ilyen kütyü, az az okos vécé lesz, ezt előre leszögezhetjük. Amikor ugyanis a vécé majd minden reggel üzenetekkel bombáz bennünket a reggeli középvizeletünk értékeivel, és kitalálja majd, hogy egy kicsit mintha magas lenne benne a cukor, esetleg az aceton vagy a fehérje, akkor aztán egész nap bújhatjuk az internetet, hogy öndiagnosztizáljuk magunkat, mielőtt elmennénk az orvoshoz.
Hasonlóan járhattunk már az okosórákkal is. Mutatja a pulzust és az elégetett kalóriákat. Szuper! Esetleg beállítottuk, hogy mindennap tíz emeletet szeretnénk lépcsőzni, és este kilenckor csipog, amiért még csak hét van meg? Eleinte még felkaptuk a kabátunkat, és kimentünk a lépcsőházba, ahol gyorsan felszaladtunk két emeletet, miközben azon aggódtunk, nehogy találkozzunk valamelyik szomszéddal, mert elég nehéz lett volna kimagyarázni a köntöst és a nyuszis mamuszt a kabát alatt. Aztán pár héttel később, nagy nehezen sikerült kikapcsolni azt a funkciót, ami minden órában szeretett volna rávenni, hogy megtegyünk 250 lépést. Végre!
Rosszul alszol!
Viszont ez még nem elég, az okosóra ugyanis megfigyeli az alvásunkat. És nemcsak megfigyeli, de értékeli is azt. Grafikont csinál belőle, nézi a pulzusunkat, azt, hogy mennyit mocorgunk, sőt azt is, mikor vagyunk a mélyalvás fázisában, és mikor a felszínes alváséban. A végeredmény viszont az lesz, hogy kiderül, soha nem alszunk eleget, és amikor esetleg időre meglennénk az ideális nyolc órával, akkor meg kiderül, hogy rossz az alvásunk minősége. Jónak tűnt, de mégis rossz! A műszer jobban tudja nálunk. Ezen aztán elkezdünk stresszelni. Minden reggel az lesz az első, hogy ellenőrizni foguk, hogyan aludtunk, és kiderül, hogy nem elég jól. Magunknak már nem hiszünk, ha egyszer az óra azt mondja, hogy rossz éjszakánk volt, akkor hiába ébredünk kipihenten. Márpedig az óra soha nem lesz elégedett. Sőt, esténként a legjobb film közepén fog figyelmeztetni, hogy ideje ágyba bújni. És a valódi vérnyomást mérő, sőt, EKG-t készítő órákon még csak most dolgoznak a szakemberek. Az lesz ám a jó világ, amikor ebédszünetben egymás EKG-ját értelmezzük majd a munkatársainkkal az asztalnál!
Tudtuk ezt, amikor okosmérleget rendeltünk, de nem voltunk elég elővigyázatosak.
Az okosmérleg ugyanis viszonylag olcsó, így az ember év végén, amikor előre tudja, hogy január elején meg kell hoznia azt a bizonyos fogadalmat a fogyással kapcsolatban, amit nyilván minden évben meghoz, majd felad, bátran megrendeli valamelyik közös háztartásban élő családtagjának. Szeretettel. Okosmérlegből sokféle kapható, de nekünk nyilván a legokosabb kellett, ami olyan sok adatot analizál, hogy beleőrülünk. Például azt is sejteni véli, hogy mennyit mozogtunk aznap. A telefonunk ugyanis elmondja neki. És mivel a súlyunkat ő méri, teheti majd a megjegyzéseket arra vonatkozólag, hogy miért is kellett ilyen sokat mutatni a kijelzőjén.
Jó hatással is lehet az életmódunkra (Fotó: Pexels)
Ahhoz, hogy kellően terrorizálhasson minket, és már egy jóízűt se ehessünk, először is egy applikációt kell az okos telefonunkra telepíteni. Ha ez megvan, akkor a mérleg elkezd bennünket analizálgatni. Először kíváncsi a magasságunkra, sőt a nemünkre és a korunkra is, majd eljön a pillanat, amikor rá kell állnunk. Egészen biztosan nem azt mutatja majd, amit látni szeretnénk. A mérleg ugyanis utál minket, de ez csak pár nappal később lesz nyilvánvaló. Először jön a keserű felismerés, hogy legalább öt kilóval alábecsültük a súlyunkat, és ha mégis öt kilóval kevesebbek lennénk, akkor se lennénk soványak.
Közben a mérleg megbecsüli, hogy mennyi rajtunk a zsír, és nem elég, hogy a hájunk súlyát is azonnal továbbítja a telefon színes és nagy kijelzőjére, de még a zsigeri zsírral is külön foglalkozik. Az pedig, mint az interneten megtudtuk, nagyon veszélyes. Veszélyesebb, mint a külső és ronda hájréteg.
Tudni fogunk a testünk vízmennyiségéről, sőt, bioelektromos impedancia analízis segítségével, ami egészen ijesztően hangzik, kiszámolja nekünk nem csak a csontjaink, de az izmunk tömegét is.
Nem titkolom, azonnal be akarunk majd ruházni egy fitneszbérletre a siralmas eredményeket látva.
A BMI-nk már csak apróság, ha szerencsénk van, nem az elhízott, hanem a túlsúlyos kategóriába leszünk sorolva, de nyugodjunk meg, a mérleg javasolni fog egy napi kalóriabevitelt is.
Önkínzás, de minden reggel abban bízunk majd, hogy javultak az értékeink, és a csodálatos grafikonon lefelé fog menni a mutató, nem felfelé.
Már majdnem vásárolunk egy kalóriaszámláló applikációt is a telefonunkra, ami gyors és egyszerű adatbevitelt ígér a beszkennelhető vonalkódoknak köszönhetően, amikor észbe kapunk, hogy ez már azért mégiscsak túlzás lenne, mert mi van akkor, ha ezek az applikációk egyszer csak öntudatra ébrednek, és a mérleg nem elég, hogy a súlygyarapodásunkat rögzíti majd, de küld egy üzenetet a karórának, hogy ötpercenként szóljon rám, hogy fussak, esetleg a kalóriaszámláló leállíthatatlan szirénázásba kezd ezer kalóriánál?
Az okoseszközök kétségkívül hasznosak, mert segíthetnek egészségesebben élni. De érdemes helyén kezelni a szerepüket, és nem megőrülni tőlük. A mérleg például nyugodtan maradhat buta.
