A négy és fél éves Zsófi fülbetegsége enyhe fülfájással kezdődött. Nem volt rosszul, láza sem volt, kezdetben nem is vették túl komolyan a panaszait a szülei. Amikor már napok elteltével sem múlt a fájdalma, elvitték a gyerekorvoshoz. „Sosem volt még gond a fülével – avat be Zsófi édesanyja, Niki. – Az orvos felírt egy fülcseppet, és azt mondta, ne vigyük uszodába a gyereket. A panaszok néhány nap után mintha enyhültek volna, aztán észrevettük, hogy nem hall jól. Megijedtünk, vittük vissza az orvoshoz, aki továbbküldött fül-orr-gégészhez.”
Maradandó halláskárosodást jósoltak
A kislány egyik ovis társának gyakran vannak fülproblémái, az ő anyukája ajánlotta a saját orvosukat. Nagyon dicsérte a doktornőt. Nikiék aznap délutánra kaptak is időpontot a magánrendelésére. „Zsófi aznap rosszabbul volt, fájlalta a torkát is, folyt az orra.
A doktornő a vizsgálat után azt mondta, középfülgyulladása van, az orrmandulája is megnagyobbodott, a gyulladás pedig a hallójáratokat is érinti. Azt mondta, ha nem javul, menjünk vissza három hét múlva, mert akkor valószínűleg ki kell venni az orrmanduláját.
Egy kevert orrcseppet és fülmelegítőt írt fel. Az orrcseppet alig tudtuk beadni, le kellett fogni a gyereket, borzasztóan szenvedett tőle. Aztán három hét múlva mentünk vissza, mert nem javult a hallása. Még mindig savós váladékot látott az orvos a fülében, a bal fülére pedig vezetéses halláscsökkenést állapított meg.”
fotó: getty images
Niki akkor ijedt meg igazán, amikor az orvos azt mondta, ha nem veszik ki a gyerek orrmanduláját, maradandó halláskárosodása is lehet. „Azt mondta, nincs más megoldás. A következő hétre adott is időpontot orrmandulaműtétre. Egész hétvégén azon tanakodtunk, mi legyen. Abszurdnak tűnt az egész, hogy nincs semmi más tünet, ez az első fülproblémája, és máris ki kell venni a manduláját. Kerestünk egy másik orvost. Ő már a telefonban megnyugtatott: a hallásromlás lehet átmeneti probléma, sőt óvodás korban kifejezetten gyakori az időleges halláskimaradás is. A vizsgálaton fülkürthurutot állapított meg, és felhívta a figyelmünket az orrtisztítás fontosságára. Segített megtanítani a lányunkat alaposan orrot fújni, és előírta a napi ötszöri sóoldatos orrmosást. Mondtuk Zsófinak, ha ügyesen fújja az orrát, nem kell megműteni. Három nap után már magának is meg tudta csinálni az orrmosást és az óvodába is magával vitte a spray-t, az óvónők segítettek neki. A következő kontrollra, ami két hét múlva volt már teljesen rendbe jött a gyerek hallása is. Örülök, hogy nem hallgattunk az első orvosra, és nem tettük ki a gyereket (meg magunkat) a műtéti viszontagságoknak.”
Szülői kérésre mandulaműtét?
Viszonylag sokan vannak, akik viszont már eleve úgy mennek az orvoshoz, hogy szeretnék kivetetni a gyerek orrmanduláját. Pedig a számos lehetséges ok közül csak egy az orrmandula. Lehet akut vagy krónikus gyulladás, fülzsírdugó, krónikus nátha, és meglehetősen gyakran allergia illetve anatómiai okok állnak a háttérben.
„A fül szakszerű vizsgálata nélkül nem lehet megállapítani a panasz okát – mondja dr. Bacsa Judit fül-orr-gégész. – Amikor azzal jönnek, hogy vegyük ki a mandulát, udvariasan megkérdezem, mi a panasz. Szeretném én megállapítani a diagnózist és annak megfelelően javasolni megoldást. Ha a szülőnek vagy más orvosnak más a véleménye, persze a gyógyítás szabadságába sok minden belefér. Mindenesetre én soha nem kezdek műtéti megoldással, amíg vannak konzervatív terápiás lehetőségek. A gyermekfülészeti vizsgálat része a dobüregi nyomásvizsgálat, a váladéktenyésztések, allergiavizsgálat. Ezek után kezdünk a kezeléshez, aminek alapköve az orrfújás, az orrlégzés rendezése.”
A legjellemzőbb fülpanaszok: fájdalom, dugulásérzés, viszketés, fülfolyás, hallásromlás. Társuló panaszok: szájlégzés-orrdugulás, horkolás. A panaszok egy részének hátterében állhat akut vagy krónikus orrmandula-megnagyobbodás.
A kisiskolás Réka ötéves volt, amikor majdnem egy évig tartó betegeskedés után vették ki a manduláját. Anyukája szerint azóta sokkal ritkábban beteg, évente legfeljebb egyszer-kétszer van lázzal járó, hurutos torokgyulladása. „Egy hetet volt oviban, aztán kettőt itthon. Mindenféle fertőzést elkapott, pedig bölcsődébe is járt korábban, a szervezete hozzászokhatott már a közösséghez. Ráadásul nagyon sok antibiotikumot kapott, ami biztosan nem tett jót. Végül elvittem a gyereket egy elismert fül-orr-gégészhez, akit sokan ajánlottak. Bennem már korábban felmerült, hogy talán jobb lenne, ha kivennék a lányom orrmanduláját. Korábban az öcsémnek is volt ilyen műtétje és emlékszem, hogy utána kevesebb panasza volt. Habár a műtét éjjelén bevérzett neki, volt egy kis ijedtség, de összességében jól járt. Rékánál simán ment minden, komplikáció és szövődmények nélkül. Azóta sem bántuk meg, hogy megműtötték. Van egy barátnőm, aki sokáig ellenállt a műtétnek, mondjuk neki a garatmanduláját vették ki, ami már régóta rendellenesen működött, mert tele volt heggel a folyamatos gyulladások miatt.”
Ezért marad duzzadt az orrmandula
Az orrmandula nyirokszerv, mint a nyirokcsomók. Feladata a fertőzések megállítása, az alsó légutak védelme. Mint nyirokszerv képes nagyra duzzadni, és amikor a fertőzést legyőzi, képes minimálisra zsugorodni, csaknem eltűnik. Az óvodás korú gyermekeket folyamatosan érik a vírusos és a bakteriális fertőzések, és ha nem képesek az orrukat kifújni és az orrgaratot, vagyis az orrmandula helyét tisztán tartani (orrfújás), akkor az orrmandula hónapokig nagy marad, és lezárja az orrgaratba nyíló fülkürtöt. A lezárt fülkürt nem szellőzteti a középfület, aminek a következménye a fülkürthurut, majd a középfülgyulladás. Ez utóbbi halláscsökkenéssel is jár.
„Ha ismételten rossz hallást mérünk, akkor megajánlom a helyi érzéstelenítésben végzett dobhártya bemetszést, hogy a mögötte lévő folyadékot kicsalogassuk. Ma a kollégák nem szeretnek éber gyereket ilyen módon kezelni. Nálam ekkorra már kialakul egy olyan bizalmi viszony, hogy gond nélkül el lehet végezni a beavatkozást. Akinek így sem gyógyul a füle, annak javasoljuk a műtétet.” A doktornő bevallja, gyerekként maga is „füles” gyerek volt, néhányszor fel is szúrták a fülét. Dr. Puskás Ferenc fülészorvos a mai napig példaképe, nagy hatással volt rá az embersége. Saját bőrén tapasztalta meg nála, milyen fontos a bizalom, amit emberséges, kíméletes kezeléssel lehet kialakítani.
Ráadásul az orrmandula eltávolítása nem garancia a hallásromlás megállítására, mivel más tényezők is szerepet játszhatnak. „Nem egyszer hoznak hozzám gyerekeket, akik már átestek a műtéten és újra rosszul hallanak, hiszen továbbra sem tudnak orrot fújni, és nem vizsgálták az allergiájukat sem.
Kétségtelen, hogy nagyon sok esetet megold az orrmandula műtét és a tubusbehelyezés, de kitesszük a gyermeket egy altatás és egy műtét veszélyeinek, ami azért nem elhanyagolható. Ez egy viszonylag gyors megoldás, de én az operációt csak akkor javaslom, ha az egyéb lehetőségeink kimerültek.
A műtét veszélyei (vérzés, hányás, félrenyelés) legnagyobb eséllyel kivédhetők és kezelhetők, és az altatás veszélyeivel sem riogatnék senkit, hiszen Magyarországon a legkiválóbb szakemberek az altatóorvosok. Ugyanakkor az altatás számomra még mindig misztérium: egyszer éppen velem történt meg hogy egy rutinműtét után alig tudott felébreszteni a kollégám.” A folytonos betegségek következtében kialakuló hallásromlás óvodás korban ugyanakkor azért is nagy probléma, mert akadályozza a gyermek beszédfejlődését – hívja fel a figyelmet a szakértő.
A védőnő tapasztalata: sokáig porszívóznak
A legtöbb szülő a babakelengye részeként porszívós orrszívót is beszerez, pedig kezdetnek elegendő a pumpás is a védőnő szerint, ráadásul később kis szereléssel a porszívóra is illeszthető a kézi szívó. Főleg az első gyerekes anyukák hajlamosak egészen nagy óvodás korig porszívózni a gyerek orrát, a biztonság kedvéért, mondván, nem tudja kifújni rendesen. „Fontosnak tartom náthás időszakban a nyákoldást, szigorúan legkésőbb délután ötig alkalmazva és a sóoldatos inhalátor is bevált, melynek alkalmazása után javasoljuk alaposan kifújni az orrot. Vannak anyukák, akik a patikusok tanácsára hajtógázos orrspray-t is beszereznek, ennek alkalmazását pici korban egyáltalán nem javasolnám. Egy napig tartó láz nem láz, de az annál hosszabban elhúzódó (főleg hat hétnél fiatalabb babáknál lehet veszélyes a makacs láz), sűrűbb váladékkal járó betegségek esetén a diagnózis mindig orvosi feladat!” (Kuruczné J. Linda védőnő)
Sóoldatos orrspray és alapos orrfújás a kulcs
Dr. Bacsa Judit már szinte küldetésének tartja, hogy megtanítsa a gyerekeknek és szüleiknek a helyes orrfújási technikát, persze a megfelelő gyógyszeres terápia támogatásával. „Az idei szezonban még eddig mindenki rendbe jött, de van egy-két páciensem, akinek visszatért a hallásproblémája. Ma sokkal kevesebb a műtét, mint harminc évvel ezelőtt. Azt gondolom, ez jórészt Prof. dr. Miriszlai Ernő professzor úrnak köszönhető, aki felhívta a figyelmet az orr tisztán tartására és az orrszívó használatára. Én az ő nyomdokaiba lépve úgy gondolom, hogy másfél éves korban meg kell tanítani a gyerekeket helyesen orrot fújni, hogy sokkal kevesebbet legyenek betegek, ne jussanak el a hallásromlásig és a műtétig. Ha a gyerek úgy megy óvodába, hogy egyáltalán nem tud orrot fújni, akkor állandóan beteg, horkol, és a hallása is hullámzóan hol jobb, hol rosszabb.”
A fül-orr-gégész határozottan állítja: már a kicsi ovisok is képesek kifújni az orrukat. Sokakat a doktornő tanít meg a rendelésén, a lufis technikát alkalmazva, a család bevonásával. A gyerekek játékosan, rövid idő alatt elsajátítják a helyes orrfújási technikát. „A szülők gyakran elkövetik a hibát, hogy orrfújáskor ütemesen befogják mindkét orrfelet, amivel előidézik, hogy a váladék a fülkürtön keresztül a középfülbe kerüljön. Egyenes út a középfülgyulladáshoz és a fülfájáshoz. Én a sós vizes orrspray használatát és az orrfújást ajánlom.” Ahogy a gyerekek feje megnő, az orrmandula elsorvad. Ez körülbelül tízéves korra következik be. Tágabb lesz az orrjárat, az orrgarat, és a gyerekek – bár sokan továbbra sem képesek a helyes, alapos orrfújásra, sőt sok felnőtt sem – megtanulnak jól orrot fújni, és ezáltal egyre kevesebb lesz a gyulladásos betegségük is.
