Hogy apukám mennyire nem az a klasszikus társasjátékozós embertípus, remekül példázza, hogy a kedvenc játéka a „Ki nevet a végén”, amiben azt élvezi a legjobban, hogy – miközben ő az összes bábuját gond nélkül bejuttatja a célba – a játékostársait lelketlenül és lelkiismeretfurdalás nélkül leüti a pályáról. Mondanom se kell, gyerekként bőven elég volt néhány ilyen, vagy ehhez nagyon hasonló alkalom ahhoz, hogy ha egy életre nem is, de jó hosszú időre leszokjak arról, hogy aput holmi játékkal nyüstöljem.
Aztán elköltöztem otthonról, onnantól kezdve pedig a szüleimmel csak hétvégente találkoztunk. Kezdetben a közös vasárnapi ebéd volt a találkozás csúcspontja, ám néhány kajakómában, csendben tévézéssel töltött délután után rájöttünk, tök jó lenne, ha ezeket a közös alkalmakat is ki tudnánk tölteni élménnyel. Kitaláltuk, hogy innentől kezdve minden alkalommal más és más társasjátékot viszünk át a szülőknek a saját készletünkből. Volt néhány, ami az összetettsége miatt teljes kudarcnak bizonyult, de szerencsére olyan is akadt, ami azonnal kedvenc lett, és amiket azóta is, időről-időre vinnünk kell. Ezek közül az első, és a legfontosabb:
1. Imagine
- Játékosok száma: 3-8
- Játékidő: 15-30 perc
- Ajánlott életkor: 12 év
Ha közérthetően szeretném leírni, mit is tud ez az egyébként japánok által életre hívott társasjáték, ami 2017-ben elnyerte a Mensa Select nagydíját is, nos, azt mondanám, kicsit olyan, mint az Activity mutogatós része, csak itt nem a saját testeddel és végtagjaiddal kell elmutogatni egy tetszőleges filmcímet, tárgyat, vagy épp szereplőt, hanem kis, átlátszó kártyák segítségével.
Apu azt imádja benne, hogy mindenki egyszerre, szabadon találgathat, hogy pontot kap a feladvány készítője és a kitalálója is, hogy nem kellett hozzá megtanulnia több oldalas, bonyolult szabályokat és hogy mindig, minden alkalommal születnek szupervicces megoldások, amiken még hetekkel később is szívből nevetünk. (Pl. tokormányos rabszardínia a kardhal helyett)
2. Jenga
Szerintem ez az a társas, amit tényleg senkinek nem kell bemutatnom (még annak a barátunknak is van belőle otthon egy elfekvő példány, aki egyébként bevallottan ki nem állhatja a társasokat). Nálunk, a családban főleg akkor kerül elő a fahasábokból épült torony, ha épp senkinek sincs kedve gondolkodós, vagy épp fejtörős játékokhoz.
3. Carcassonne
- Játékosok: 2-6
- Játékidő: 30-45 perc
- Ajánlott életkor: 12 év
Lovagos, útonállós, kirakós, gondolkozós: kicsit hasonlít a Catan telepeseihez, azzal a kis különbséggel, hogy ehhez a játékhoz nincs fix játéktábla. Ezt egyébként az első néhány alkalommal apum például nehezményezte is (egész addig nem játszott olyan játékkal, ahol neki kellett felépítenie a pályát). Szerintem a játék egyébként kiváló agytorna, és főleg azoknak lesz nagyon élvezetes, akiknek a vérében van a praktikus, stratégiai gondolkodás.
Nálunk a Carcassonne, ami egy a valóságban is létező, dél-francia kolostorról kapta a nevét, mostanra már az örök kedvencek listáján van, és nem csak azért, mert bármikor, bármennyi kört tudunk játszani vele, hanem azért, mert egyszerűen képtelenség megunni. A 2001-es alapjátékhoz az elmúlt majd 20 évben számtalan kiegészítő készült, szóval azután is megvan rá az esély, hogy a játékostársaid jól elpáholjanak, ha az alapjáték már a kisujjadban van.
Tudj meg még többet a társasjátékokról az nlc-n:
- A legjobb társasjátékok 15 év felettieknek
- 10+1 szuper társasjáték, ami kizökkent a karanténállapotból
- A társasjátékok azt mutatják meg a gyerekeknek, hogy a bizonytalanság is lehet bizsergető