A 61 éves Máriát több sorscsapás érte az életében. Négy lánya közül a legfiatalabb, Kata, Down-szindrómával született. A matematika-kémia szakos tanár otthagyta a tanítást, hogy ápolni tudja a lányát, aki 24 órás felügyeletet igényelt. Kata 19 évesen halt meg 2009-ben, édesanyja csak ezután, 27 év elteltével ment vissza tanítani. Amíg Mária a lányát ápolta, szóba sem jött, hogy magával foglalkozzon, pedig neki is volt egészségügyi problémája. Még korábban ki kellett venni a méhét, hasfali sérve volt, majd később megsüllyedt a hüvelye (prolapszus). Elkezdett tanítani, de néhány év múlva komoly fájdalmai lettek.
Amikor a problémájával megkeresett orvosokat, többen azt mondták, nincs mit tenni, fogadja el a helyzetét. Egy intim tornász javasolta neki, hogy létezik egy olyan műtét, amely során egy polipropilén hálót ültetnek be a hüvely falába, hogy így támasszák meg a megsüllyedt hüvelyt. Mária 2012-ben találkozott egy magas beosztású, jó hírű nőgyógyásszal, aki akkoriban az egyik legjobbnak számított a hálós beültetésekben Magyarországon.
„Az orvos azt mondta, hogy a háló beültetése »örök életre« megoldja a problémámat, ő pedig tökéletesen elvégzi a beavatkozást. A hagyományos megoldást nem javasolta, mert szerinte azzal egy idő után ugyanúgy lesüllyed majd a hüvelyem. Arról egy szót sem szólt, hogy milyen súlyos kockázatai vannak a háló beültetésének, annyit mondott csupán, hogy a műtét 0,1 százalékban okozhat gondot”
– emlékezett vissza Mária az orvossal folyatott beszélgetésre.
Műtétek sora sem segített
Mária pár hét gondolkodási idő után úgy döntött, kés alá fekszik. 2012 októberében megműtötték, de már az operáció után érezte, hogy valami nem stimmel. Csak két hónap múlva tudott visszamenni dolgozni. Fájdalmai voltak, bár abban bízott, hogy ezek idővel elmúlnak, és az orvos is ezzel nyugtatgatta.
A műtét után egy évvel viszont a fájdalom egyre erősebbé vált, ezért 2014 januárjában visszament az orvoshoz. A doktor azt mondta, kicsit megsüllyedt a háló, emellett fertőzésre gyanakodott, bár Mária szerint a vizsgálatokkal ezt nem támasztották alá. Kapott egy csomó gyógyszert, és az orvos hazaküldte.
„Pár héttel később olyan éles, elviselhetetlen fájdalmaim lettek, hogy ülni sem tudtam. Ekkor még tanítottam, de előfordult, hogy elsírtam magam az órán, mert sem állni, sem ülni nem tudtam a fájdalomtól, alig vártam, hogy hazaérjek és lefeküdjek.”
Mária három hónapig élt úgy, hogy szinte elviselhetetlen volt az ülés és a járás is. Délelőtt tanított, délután pedig kínok között, fekve várta, hogy elaludjon. Testileg és lelkileg összetörve várta a megváltást, hogy megszabaduljon a gyötrelmektől. Így 2014 áprilisában újra megműtötte az orvos, elvágta a háló bal oldali szárát. De a fájdalmai csak az egyik oldalon enyhültek, a villámcsapásszerű érzés, amely lefelé, a lábáig hatott, nem tűnt el, ezért néhány héttel később ismét megoperálták. „A harmadik műtét utáni időszak katasztrófa volt – mondta Mária. – WC-ülőkén ültem otthon, ha egyáltalán tudtam ülni. Állva ettem, semmit sem tudtam itthon csinálni, iszonyú fájdalmaim voltak, erős fájdalomcsillapítón éltem.”
Testileg és lelkileg összetörve várta a megváltást, hogy megszabaduljon a gyötrelmektől (Képünk illusztráció – Fotó: LEMOINE / BSIP)
Közben szüntelenül konzultált különböző orvosokkal, nemcsak nőgyógyászokkal, de senki sem vállalta a kezelését. Az egyik orvos 2017 környékén mondta Máriának, hogy a hüvelyháló-beültetését nagyon sok országban már nem végeznek, mert komoly szakmai aggályok merültek fel az eljárással kapcsolatban. Máriában csak ekkor állt össze a kép, hogy a kálváriája valószínűleg nála is a polipropilén hüvelyi háló beültetése miatt kezdődött. Pedig ha kémiatanárként tudta volna, hogy polipropiléről van szó, akkor valószínűleg nem fekszik kés alá. Ráadásul amikor ő vállalkozott a műtétre, akkor külföldön már bőven voltak arra utaló jelek, hogy komoly kockázatokkal jár a beavatkozás.
Külföldön már betiltották
Korábban mi is több cikkben beszámoltunk arról, mennyire problémás a hüvelyháló beültetése. Egy ausztrál vizsgálat arra jutott, hogy a beültetés rengeteg nő életét tette tönkre. A beavatkozás után vérzés, szövet- és idegkárosodás léphet fel, a háló károsíthatja a hüvelyt, és állandó fájdalmat okozhat. Ez tönkreteheti egy nő szexuális életét, párkapcsolatait, karrierjét, és pokollá változhat az élete. Ráadásul az orvosok sem veszik komolyan a kínokról beszámoló nőket.
- Ausztráliában mintegy 150 ezer nőnek ültettek be vaginahálót az elmúlt két évtizedben. Hogy mennyire ellentmondásos műtétről van szó, jól mutatja, hogy 2018-ban az ausztrál kormány bocsánatot kért azoktól a nőktől, akiknek évtizedekig kínzó fájdalomban kellett élniük a kétes orvosi beavatkozás miatt. Aztán ugyanabban az évben be is tiltották a hálókat.
- Az Egyesült Államokban több százezer nőnek ültettek be hüvelyhálót, de ez a szám valószínűleg a milliót is meghaladja. Hét gyártó cég – köztük a Boston Scientific és a Johnson & Johnson – több mint 100 ezer nőnek fizetett kártérítést, összesen csaknem 8 milliárd dollárt, és perek tízezrei vannak most is folyamatban.
- Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) 2019 áprilisában azonnali hatállyal betiltotta a hüvelysüllyedésre használt orvosi hálók forgalmazását, mert kétséges az eszközök biztonságos alkalmazása és hatékonysága, valamint a kockázatok meghaladják a lehetséges előnyöket. A tilalomról szóló döntés hosszú évek alatt született meg, de az FDA már 2011-ben elismerte, hogy egyáltalán nem ritkák a komplikációk, 2016-ban pedig hármas kategóriába tette, azaz magas kockázatú orvostechnikai eszköznek minősítette a hálókat. Több szakértő szerint maga a háló anyaga – a polipropilén – sem alkalmas arra, hogy az emberi szervezetbe beültessék.
- Angliában 2006 és 2016 között több mint 75 ezer nőnek ültettek be hüvelyhálót, és több mint 6,5 százalékuknál a komplikációk miatt el kellett távolítani. 2018 júliusában a kormány felfüggesztette a hálók alkalmazását, hogy megakadályozzák a nők további „életveszélyes sérüléseit és életük megváltozását”.
Kínok és megalázás
Mária 2018 májusa óta nem dolgozik az erős fájdalmai miatt. 2018 júniusában részleges hálószár-eltávolítást végeztek rajta két műtét során, de a helyzet nem javult. Képtelenné vált az ülésre, állásra, csak feküdni tudott. „Sokszor úgy éreztem, hogy nem bírom elviselni a fájdalmakat még erős fájdalomcsillapítókkal sem. Inkább kívántam a halált, mint az életet. Ami megtartott, az a gyermekeim és imádott, kilenc unokám szeretete, az életbe vetett hitem.”
Mostanáig kilenc műtéten és több fájdalomcsillapító kúrán van túl, de továbbra is állandó fájdalmakkal él. A beavatkozások után általában egy ideig valamivel jobban érzi magát, de néhány hét után folytatódnak a gyötrelmek. Csak korlátozott ideig tud ülni, lyukas párnával, és a fájdalom a végbele felé is sugároz. „Olyan, mintha üvegszilánkok lennének bennem” – érzékeltette a helyzetet. Van olyan nap, amikor a sétálás is komoly próbatétel neki. De nemcsak a fizikai fájdalom kínozza, állapota miatt kirekesztve érzi magát a társadalomból, a munkájából, nem tud az unokáival úgy foglalkozni, ahogy szeretne, és lelkileg is súlyos következményei lettek a beavatkozásoknak.
Szerinte amellett, hogy a hüvelyháló implantátum beültetése komoly kockázatokkal jár, az orvos nem a szakmai protokoll szerint műtötte meg: az egyik operációnál pedig egy olyan kísérleti eljárást alkalmazott, amelyet a doktor saját bevallása szerint is csak pár hónapja használt. Emellett Mária arra gyanakszik, hogy valamelyik műtét során ideget is megsértett a orvos, ez is közrejátszik az állapotában.
A kínok mellett Mária azt viselte a legrosszabbul, hogy számos orvos nem volt hajlandó segíteni rajta, pedig legalább 60 szakembernél járt. Volt, aki konkrétan azt mondta neki, hogy Magyarországon senki nem fog segíteni rajta. Emellett rendszeresen megalázták, előfordult, hogy egy orvos üvöltözve vonta kérdőre, de a legtöbben egyszerűen nem hitték el neki, hogy a fájdalmai valódiak. Meg akarták győzni, hogy csak beképzeli magának a kínokat, és minden csak a meghalt gyereke miatt fájdalom szervi kivetülése. Ezt érezte a legterhesebbnek mindenek felett, hogy úgy viselkednek vele, mint egy elmeháborodottal.
„Nem magamat szeretném mutogatni. Két célom van: az egyik, hogy merjenek előbújni azok a nők, akik hasonlóan szenvednek a hüvelyi háló beültetése miatt. Mert nem hiszem, hogy egyedül vagyok. A másik, hogy Magyarországon is függesszék fel ezeket a kockázatos beavatkozásokat, vagy legalább csökkentsék a számukat.”
Máriát mostanra leszázalékolták, tanítani nem tud visszamenni. Problémájával minden fórumot megjárt már az orvosi kamarától a minisztériumig, de úgy érzi, senkitől sem kapott segítséget. Elkeseredésében egy blogot indított, hogy legalább más nővel ne forduljon elő az a katasztrófa, ami vele.
Ombudsmani vizsgálat indult
Megkereste a Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát is, beadványa után pedig pedig márciusban azt a választ kapta, hogy az ombudsman vizsgálni fogja a transzvaginális hálóimplantátumok magyarországi alkalmazásának körülményeit. Ezekre a kérdésekre keresik a választ:
- Készült-e bármilyen hazai helyzetértékelő anyag a külföldi példákhoz hasonlóan?
- Bevezettek-e bármilyen alkalmazási korlátozást a nemzetközi tapasztalatok hatására? Van-e egységes, az esetleges szövődményeket valós előfordulási esélyükkel tartalmazó tájékoztatás, vagy minden esetben a kezelőorvos egyéni felelőssége, hogy milyen adatokról és alternatív lehetőségekről tájékoztatja a betegét?
- Nyomon követik-e a betegeket, megoldott-e a szövődményekkel érintett páciensek megfelelő ellátóhoz irányítása?
- Létezik-e (tervezik-e a kiadását) a transzvaginális hálóimplantátumok használatára vonatkozó hatályos protokoll, vagy egészségügyi irányelv?
Forrás: UPMC Medical Media
A minisztérium szerint itthon minden rendben
Megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI) is, hogy Mária esete, illetve a külföldi tapasztalatok alapján szakmailag mennyire tartják megfelelőnek a hüvelyi háló beültetését, mekkora arányban fordulnak elő komplikációk Magyarországon, illetve tervezik-e itthon a beavatkozások felülvizsgálatát, leállítását.
A tárca válasza szerint a szakirodalmi adatok egyértelműen állást foglaltak amellett, hogy a szintetikus hálókkal, szalagokkal végzett rekonstrukciók lényegesen jobb anatómiai eredményességet biztosítanak, mint az implantátum nélküli, saját szöveti anyagokkal végzett beavatkozások. Ezek műtétek bonyolultabbak, így a szövődményarány is nagyobb, de a komplikációk megjelenése erősen függ a helyes indikációtól, a sebész gyakorlatától, az alkalmazott implantátum anyagától.
„A cél, hogy a hüvelyi hálókat csak megfelelően képzett urológusok, nőgyógyászok centralizált ellátás keretében, megfelelő szakmai indikáció alapján alkalmazzák – közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma. – Hazánkban ez a műtéti technika nagyrészt centralizált körülmények között történik, ez lehet az elsődleges oka annak, hogy
bár vannak itthon is komplikációk, de nagyszámú súlyos szövődmény kialakulásával a szakma nem találkozott.
2019-ben hüvelyi hálóműtét (transzvaginális háló) technika alkalmazásával összefüggésben egy alkalommal került benyújtásra. A kezelő intézményekben műtétet követően kontroll vizsgálaton vesz részt a beteg.”
Az EMMI közlése szerint a hüvelyi hálóműtét (transzvaginális háló) technika alkalmazásával összefüggésben hazánkban eddig nem kerültek bevezetésre sem alkalmazási korlátozások, sem tiltó rendelkezések, a szakma javasolja a gondos mérlegelést (beteg életkora, egyéb nem implantátummal történő technika alkalmazása), továbbá a részletes és szövődményekre is kiterjedő betegfelvilágosítást, utánkövetést és a centralizált sebészeti ellátást.
Kapcsolódó cikkek:
- Rutinműtétre feküdt be, most már nem lehet gyereke
- Talpra állni minden helyzetben – méheltávolítás 45 évesen