Egyesek már a pacal vagy körömpörkölt gondolatától is öklendeznek. A nőstény disznó vagy épp a bika szaporítószerveinek elfogyasztása is sokaknál kivernék a biztosítékot, de hol vagyunk mi a skandináv konyha igazán gyomorforgató fogásaitól? Ismerkedjünk meg közelebbről a kontinens leggusztustalanabb fogásaival, miközben összedobunk egy magyaros kakashere pörköltet. Azért, hogy ne mondhassák ránk, hogy ujjal mutogatunk másokra, először a saját konyhánk táján nézzünk körül! Véletlenül sem szeretnék senkit a jó ízlésében megbántani, hiszen nagyon sokan szeretik a pacalt és az ehhez hasonló ételkülönlegességeket. Az is igaz, hogy nőt én olyan jóízűen enni, mint anyukám körömpörköltjéből Adrienn barátnőm, még nem láttam.
Tehát a különleges magyar ételek megítélése csakis szubjektív alapon történhet. Így esett meg, hogy minap kakashere pörköltet főztem, mert hát a puding próbája az evés.
A piacon sétálva lettem figyelmes a kis hurkákra hasonlító herékre, amelyek a hentestől telhető leggusztusosabb módon, egy kék tálkában, viszonylag csinosan elrendezgetve várták, hogy az árgus szemek tulajdonosainak egyike jókora marékkal hazavigyen belőlük egy jó pörköltre valót. Így is tettem.
Friss kakashere (A szerző fotója)
A heréket bezsákmányolva, szemlesütve pattantam be az autómba. Kétféle iskola van, ami a pucolást illeti. Van, aki forró vízzel történő forrázás után lehúzza a herékről a vékony hártyát és olyan is, aki úgy hagyja, ahogy van. Utóbbi mellett döntöttem, egyrészt azért, mert így kevesebb esélyét láttam annak, hogy masszává fő szét, másrészt azért is, mert ez tűnt a legkevésbé perverznek. A kakashere pörkölt főzése egyébként pofonegyszerű, annyi a különbség a klasszikus verzióhoz képest, hogy ez az étel sokkal hamarabb elkészül. Ki-ki maga döntse el, hogy jó-e vagy sem! Összesen kilenc barátommal kóstoltattam meg. A végeredmény 6:3 lett, azaz hatnak ízlett, háromnak nem. Győzött hát a magyar virtus, ki hitte volna?
Íme a recept:
Kakashere pörkölt
Kakashere pörkölt (A szerző fotója)
Hozzávalók:
- 3 kg kakashere
- 4 nagy fej vöröshagyma
- 2 evőkanál mangalica zsír
- 2 evőkanál fűszerpaprika
- 2 db paradicsom
- 4 db tv paprika
- 1 db zöldpaprika (csípős)
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 kávéskanál őrölt fűszerkömény
- 2 dl száraz vörösbor
- só ízlés szerint
- bors ízlés szerint
Elkészítése:
- A kakasheréket bő vízzel megmossuk.
- A vöröshagymát apróra vágjuk és a zsírral feltéve aranysárgára pirítjuk.
- Hozzáadjuk az apróra vágott paradicsomot, paprikát, és a zöldpaprikát, és némi vizet (1 dl). Ezt lefedve lassú tűzön pároljuk, amíg el nem készül a lecsós alap. Utána rászórjuk a pirospaprikát, és belekeverjük a kakasheréket
- 1-2 percig a saját levében főzzük (Vigyázzunk nehogy a pirospaprikát megégessük mert keserű lesz), utána felöntjük 3/4-ig vízzel. Menet közben hozzáadjuk a köménymagot, a fokhagymát összezúzva, és a vörösbort.
- Ízesítjük sóval és borssal. Lassú tűzön készre főzzük.
Aki túl bizarrnak érzi ezt az ételt, annak elmondanám, hogy állítólag vannak olyan helyek Magyarországon, ahol pár évtizede a fiatal varjakat is előszeretettel elfogyasztották. Ha a korábbi idők furcsa ételeit vesszük sorra, még több érdekességet tudhatunk meg. A magyar ember a köztudattal ellentétben durván a 17-18. századig nem fogyasztott levest – legalábbis nem abban a formájában, ahogy ma a levest ismerjük. Ugyanakkor a régi magyar konyhából fennmaradtak „lév” néven említett étkek, mint például a vadragu lév vagy éppen a leghíresebb, a fekete lév. Ezek valójában nem levesek, hanem sűrű mártások („sásák”), raguk voltak, melyek minden komolyabb lakoma fontos elemeit képezték.
A fekete lév később feketelevesként maradt fenn a magyar nyelvben, és sokan úgy tudják, ez a törökök kávéjára utalt. Ezzel szemben a fekete lév egy sötét színű, valószínűleg vér felhasználásával készült mártás, a korabeli magyar konyha egyik nagy kedvence – azaz köze nincs a kávéhoz. Teknősbéka a teknőjében tálalva, medvetalp kisütve és agyvelőkolbász is került a „paprika előtti” időszakban az asztalokra.
Összegyűjtöttem néhány olyan ételt, amit az öreg kontinensen előszeretettel fogyasztanak az egyes nemzetek tagjai. Ti melyiket kóstolnátok meg legelőször?
1. Lutefisk
Lutefisk (Fotó: Getty Images)
A norvég nemzeti fogás még a helyieket is megosztja. A lutefisk lúgban áztatott, főtt halat jelent. Sajátos állaga és szaga nem teszi túl vonzóvá.
2. Surströmming
Surströmming (Fotó: Getty Images)
A surströmming szintén a skandinávok kedvence, egy erjesztett, konzervált hal. Annyira büdös, hogy általában a szabadban fogyasztják el. A fehérje lebontásáért, vagyis a rothadásért baktériumok felelősek. A folyamatos, aktív széndioxid-termelés a konzervdobozban is folytatódik, ezért nem ritka annak kidomborodása, deformálódása. Sőt, akár fel is robbanhat emiatt.
3. Kumisz
Kumisz (Fotó: Getty Images)
A kumisz egy ital, amely elég undorító ahhoz, hogy felkerüljön erre a listára. A nőstény ló erjesztett tejéből készül – a kanca teje több cukrot tartalmaz, mint a tehén- vagy a kecsketej, így az ital alkoholtartalma magasabb.Az élesztőknek köszönhetően egy savanykás, kissé csípős ízű ital lesz a végeredmény. Dél-Oroszországban és Közép-Ázsiában is fogyasztják.
4. Kiviak
Kiviak (Fotó: Getty Images)
A kiviak az az étel, amit szerintem egy Grönlandra látogató turista sem akar megkóstolni. Elkészítése egyszerű, igaz, sokáig tart. Kell egy hibátlan, nem szétlyuggatott, zsíros fókabőr és kb. száz tengeri madár. Le sem kell tollazni, elég csak fókazsírba mártani, majd mind bevarrni a bőrbe. Tisztára, mint a magyar kisgömböc. Kinyomkodjuk a levegőt, betakarjuk kövekkel, hogy ne férjenek hozzá az állatok, majd fél évig érleljük – igazi csemegévé válik a sós levegő és a helyi klíma hatására. Szerintem ez Európa legmeredekebb étele.
5. Muktuk
Muktuk (Fotó: Getty Images)
Ez amolyan töpörtyű, tengerész módra. Bálna, fóka, rozmár, beluga vagy narvál zsírja kell hozzá. A bőrből és az alatta lerakódott zsírból szép szeleteket vágnak: ha nagyon éhesek, nyersen is fogyasztják, de a tartósított formája népszerűbb a hideg teleken. Először puhára főzik, majd ecetes vízben áztatják.
6. Casu marzu
Casu marzu (Fotó: Getty Images)
Érlelgethetjük mi a pálpusztait a nappaliban hónapokig, úgy is nehéz lesz utolérni a szárdokat. A casu marzu jelentése nemes egyszerűséggel agyonrothadt sajt, amiben kukacok laknak. A sajtlegyek lárvái érlelés közben lyukakat rágnak a juhtej alapú készítménybe. Fehér váladékot bocsátanak ki, amely tovább ízesíti a sajtot. Nem mondanám, hogy kedvet kaptam hozzá. Akkor éri el a fogyasztásra alkalmas állapotot, amikor több ezer kifejlett lárva nyüzsög benne. A szardíniai gasztroszakik állítják: csak akkor friss, csak akkor szabad megvenni, ha még élnek benne a lárvák. Rögtön gondoltam.
4. Milbenkäse
Milbenkäse (Fotó: Getty Images)
A németek Milbenkäséje nem tűnik túl EU-konformnak. A félkész sajtot megsózzák, formázzák, majd rozsliszttel töltött faládába teszik. Az atkák nem húzzák a drága időt, beleeszik magukat a lisztbe és a beleváladékoznak a sajt felszínébe is.
5. Hákarl
Hákarl (Fotó: Getty Images)
Az izlandi hákarl talán még nem is annyira durva, mit az előzőek. Azért a listán van a helye. A rothasztással tartósított cápahús heringcápából készül, amit lefejeznek, kibeleznek, majd kavicsos aljú, sekély gödörbe teszik a húsát. Tizenkét hétig érlelik a föld alatt, ez idő alatt az ammóniás, savanyú húsa kienged. Ezt követően sózzák és csíkozzák, majd négy-öt hónapra fellógatják a szabadban levő kampókra – a hús barna réteget ölt magára, amit fogyasztás előtt eltávolítanak.
