Tudtad, hogy létezik egy tabletta az alkoholfüggőségre? – Zacher Gábort, Máté Gábort és Bajzáth Sándort kérdeztük a témában

A Vice egyik friss cikkében azt írják, hogy a naltrexon nevű tablettát sok szakember hasznosnak találja az alkoholfogyasztási zavar (AUD) kezelésére.

Ausztráliában még 2012-ben egy közel 40 évnyi klinikai vizsgálat metaanalízise arra a következtetésre jutott, hogy minden kilenc naltrexonnal kezelt emberre jut egy, akit a gyógyszer megakadályozott abban, hogy visszatérjen a súlyos alkoholfogyasztáshoz. Ez a tabletta ugyanis blokkolja az agy opioid receptorait anélkül, hogy aktiválná azokat, így tompítja az olyan anyagok által okozott eufóriát, mint a heroin, a morfium és az alkohol. A naltrexon tehát egy olyan gyógyszer, amely csökkenti az alkohol iránti vágyat, amikor egy függő megpróbál leszokni az ivásról.

Íme a várva várt csodaszer?

Rossz hírünk van, ez a gyógyszer sem jelent teljes és biztos gyógymódot az alkoholizmusra, a hatékonysága sok tényezőtől függ.
A szakemberek szerint a kitűzött cél elérése érdekében például elengedhetetlen, hogy a páciens a tablettát rendszeresen szedje, és ne csak úgy magában, mint valamilyen vitamint, hanem az absztinencia fenntartására irányuló szélesebb körű kezelési stratégia részeként. Az alkoholbetegekkel dolgozó orvosok szerint a naltrexontól nem lehet függővé válni, és nem okoz rosszullétet, ha az illető a szedése közben alkoholt iszik, ellentétben a diszulfirám nevű, szintén alkoholizmusra alkalmazott gyógyszerrel.

Dr. Zacher Gábor oxyológus, toxikológus azt mondta az nlc-nek, hogy bár a naltrexon Magyarországon is elérhető, a használata mégsem terjedt el. Ha nagy ritkán alkalmazzák, akkor is leginkább az ópiátfüggőség kezelésére vetik be. 

„Csak néhány betegemnél használtam. A szer idézőjelbe tett hátránya, hogy egy viszonylag hosszabb, 72 órás felezési idejű gyógyszer. Ez azt jelenti, hogy a 72 óra alatt, ha netán a használóval történik valami, mondjuk eltörik valamije, és meg kell műteni, akkor például a fentanil, ami egy nagyon erős fájdalomcsillapító, nem lesz hatásos” – magyarázza a szakember. Ettől eltekintve úgy véli, jól alkalmazható kiegészítő terápiás eszközként a gyógyulás folyamatában. Mint mondja, főleg akkor érdemes bevetni a naltrexont, amikor az alkoholbeteg már túl van az elvonási tüneteken, és megjelenik a sóvárgás érzése.

Dr. Zacher kiemeli, hogy súlyos alkoholizmus esetén nagyon fontos, hogy szakszerű ellátás mellett történjen az alkohol megvonása, ugyanis

Épp ezért, az alkoholtól való elvonás akkor a legbiztonságosabb és leghatékonyabb, ha fekvőbeteg- vagy járóbeteg-ellátás keretén belül, rehabilitációs környezetben történik, ahol az egészségi állapotukat figyelemmel kísérhetik.

Az elvonási tünetek megszűnésével kezdődhet el a felépülés, vagyis az alkoholista számára az igazi munka, ami lényegében nem kisebb feladat, mint egy új élet felépítése. Mivel ez egy nagyon nehéz időszak, ebben a stádiumban a betegnek azt ajánlják, hogy kérje a felvételét valamelyik rehabilitációs központba. Az oxyológus szerint léteznek az országban kiváló programok, hatékony rehabilitációs központok, de azt is hozzáteszi, hogy ahhoz képest, milyen sok alkoholbeteg él Magyarországon, kevés a kapaszkodó:  legyen szó addiktológiákról, rehabilitációs központokról vagy kapacitálható szakemberről. 

Segítségre egyre inkább szükség van

Magyarország eddig sem állt jól az alkoholizmus terén, ám az utóbbi évek során csak tovább romlott a helyzet. Egy 2021-es KSH adat szerint a diplomások között nőtt leginkább a nagyivók aránya: a számuk gyakorlatilag megduplázódott 2009 és 2019 között. A tendencia tényleg ijesztő: míg 2009-ben a teljes lakosság 4,6 százaléka számított nagyivónak, és 15,1 százalékuk volt mértékletes alkoholfogyasztó, addig 2019-re már a magyarok 5,2 százaléka ragadta magához a poharat túlzott mértékben, és 20,2 százalékuk számított mértékletes alkoholfogyasztónak.

A statisztikai adatokból egyértelműen kiviláglik, hogy a magyarok magas hányada szép lassan halálba issza magát, jelenleg nagyjából egymillió alkoholista élhet ma Magyarországon. A döntéshozók mégsem tesznek azért, hogy az alkoholizmus terjedését megfékezzék. Sőt, a kormányfőnk szerint szociológiai adottság, hogy a pálinkát márpedig ő alapvető élelmiszernek veszi. Márpedig elég nagy baj, ha valaki az égetett szeszt tényleg annak veszi.

Feltéve, ha sokáig szeretne jó egészségben élni, ugyanis az alkohol napi fogyasztása, még kis mértékben is, de hat az egészségre – nem pozitív irányba –, az égetett szesz rendszeres döntögetése pedig kifejezetten káros és romboló az emberi szervezetre nézve. Az alkohol rendszeres fogyasztása hatással van az agysejtekre, a reflexre, a pszichés állapotra, és a megfelelő gondolkodást is hátrányosan befolyásolja. Irritáló hatással van a gyomor nyálkahártyájára – nem véletlen, hogy sok, negyvenhez közeli férfi vásárolja orrba-szájba a savlekötőt, miután benyakalt a haverokkal a hétvégén –, ami további egészségügyi problémákhoz vezet.

Ha valaki hosszú évek óta folyamatosan iszik, fekélyek is kialakulhatnak a gyomrában, illetve nagyobb esélye lesz a gyomorrák kialakulására is. Köztudott az is, hogy a májat durván pusztítja az alkohol, pláne, ha rendszeresen bombázzuk vele. Idővel a túlterheltség miatt nem tudja elvégezni rendesen a munkáját, az alkohol lebontását, és elzsírosodik, elhegesedik. Mindez visszafordíthatatlan májcirózishoz, és az alkoholos zsírmájbetegséghez vezethet. Hovatovább, cukorbetegséget is okozhat, és a hasnyálmirigyrák kialakulásában is szerepet játszik. 

– mondja dr. Zacher, aki a praxisa alatt sok alkohol által tönkretett emberrel találkozott már. 

Mindezek tudatában nem annyira meglepő, hogy egy friss, globális kutatás arra jutott, hogy az alkoholfogyasztás jelentős egészségügyi kockázatokat hordoz, és semmi előnyt nem jelent a fiatalok számára. A Washingtoni Egyetem Global Burden of Diseases kutatása egyébként már négy évvel ezelőtt is arra az eredményre jutott, hogy az alkalmi ivás is káros az egészségre, és ezért a kutatók azt javasolták, hogy a kormányok tanácsolják az embereknek a teljes absztinenciát. Az egészségkárosító hatása mellett azt se feledjük, hogy az alkoholt az egyik legveszélyesebb drogként tartják számon, amelytől kemény pszichés és fizikai függőség alakulhat ki.

Nagyon nehéz kilépni az ördögi körből

Semmivel sem könnyebb, mint egy heroinistának, pláne egy olyan társadalomban, amelynek nincs alkoholkultúrája, nincs központi alkoholstratégiája, ahol a nagy berúgások a kultúra részét képezik, és a pálinkáról még az a makacs tévhit él a köztudatban, hogy gyógyítja a fájó torkot, és az emésztést is segíti. Egy ilyen közegben, ahol a túlzott alkoholfogyasztás társadalmi elfogadottsága az eget veri, fals elképzelések élnek a fogyasztási szokásokról, és arról is, hogy ki számít alkoholistának, annak a felismerése is jóval nehezebb, ha az alkoholizmus előszobájába léptünk. Ez a társadalmi elfogadottság hozzájárul ahhoz, is hogy a függők 90 százaléka soha nem ismeri fel a saját alkoholproblémáját.

És ha már a társas környezetnél tartunk, érdemes azt is tudni, hogy a bagatellizálással ártunk a gyógyulásnak, illetve annak, hogy az alkoholbeteg kitartson terve mellett, és bizony az sem jó tanács egy függőnek, aki elvesztette a kontrollt az alkohol felett, hogy igyon kevesebbet. „Mondjuk meg bátran, »figyelj, nekem alkoholproblémám van, én most nem iszom«. Azt is kifejezhetjük, hogy bántó, ha valaki ennek ellenére továbbra is ajánlgatja az alkoholt” – ezt már Bajzáth Sándor, felépülő függő, addiktológiai konzultáns tanácsolja, aki drog- és alkohol függőkkel, valamint hozzátartozóikkal foglalkozik tizenkilenc éve, emellett évek óta függőség témájú cikkeket, könyveket is publikál), arra az esetre, ha azzal szembesülünk, hogy a környezetünkben akaratunk ellenére tukmálnak minket alkohollal.

De vajon hol húzódik meg a határ az egészséges és a problémás alkoholfogyasztás között?  És vajon mikor tesszük helyre, fogadjuk el itthon, hogy alkoholizmus korántsem csak azt jelenti, hogy valaki szédelegve jár haza a kocsmából?

– ad némi fogódzót dr. Zacher arra vonatkozóan, mi számít problémás alkoholfogyasztásnak.

Dr. Máté Gábor egy korábbi interjújában pedig azt mondta az nlc-nek ezzel kapcsolatban: „Az egészséges fogyasztás az, amikor nem azért iszol, hogy megnyugodj, hogy elnyomj érzéseket, hogy elveszítsd a tudatodat. Ha időnként az ember azt mondja, iszom egy pohár bort, azzal magában nincs baj. De, ha az ember rendszeresen stresszoldásra, az érzelmei elnyomására használja ahelyett, hogy szembenézne azzal, amit érez, ami a belső zaklatottságát okozza, az már probléma.”

Dr. Zacher szerint nehéz is úgy komolyan venni az alkohol veszélyeit, hogy közben ömlenek ránk a szépelgő reklámok: koccannak a pezsgős poharak, habzik a hideg sör, kacag a rúzsos száj. Ki gondol eközben májcirrózisra? A dohánytermékekkel ellentétben nem látunk a vodkás, a boros, sörös üvegeken figyelmeztető, elrettentő fotókat idült alkoholistákról, szétivott májakról, alkoholtól tarjagos arcokról és szétesett életekről. Nincsen a csomagolásukon vastagon szedve a figyelmeztető mondat, miszerint:

Az alkohol káros az egészségre és halált okoz

„Míg a környező országokban legális az Elf Bar, addig itthon tiltott, de alapvetően nagy a szigorMagyarországon, ha a dohánytermékekről van szó. Ezzel szemben pár méterenként feltűnnek az óriásplakátokon, molinókon a különféle alkoholos italok reklámjai, amelyek arra buzdítanak, hogy igyál csak nyugodtan. Miközben az alkohol okozta egészségügyi problémákban sokkal többen halnak meg, mint a dohányzás következményeibe” – mondja dr. Zacher, és szerinte legalább olyan fontos lenne az alkoholreklámokkal kapcsolatos szigor, mint a dohánytermékek esetében, hiszen olyasmit reklámoznak, ami mérgező számunkra. 

Ráadásul ezek a fotók, videók megnehezítik a leállni vágyók dolgát, hogy ellent tudjanak állni a felbukkanó kísértésnek. A felépülési folyamatban pedig ez a legnehezebb:

Hosszú távon száraznak maradni.

„Vannak akik képesek maguktól elhagyni a szokást, másoknak gyógyszerek segítségére van szükség. A tizenkét lépéses anonim csoportok jó támogatást tudnak nyújtani ebben a nehéz időszakban. És minden szerfüggőnek szüksége lenne traumát feldolgozó pszichoterápiára” – mondja dr. Máté Gábor, aki hosszú éveket dolgozott kemény függőkkel Vancouver keleti gettójában, a Downtown Eastside-on, amelynek utcáit a szenvedélybetegek lakták, és könyvet is írt a témában, a Sóvárgás démona címmel.

A kanadai-magyar orvos szerint minél több a stressz, a trauma, annál nagyobb az esély arra, hogy valaki függő legyen, és ez nemcsak a drogra, hanem a pornográfiára, a munkára, az evésre vagy a szerencsejátékra is igaz. A kanadai-magyar doktor azt a szemléletet képviseli, hogy a test és lélek elválaszthatatlan egység, érzelmeink óhatatlanul hatással vannak testünk állapotára. A Sóvárgás démonai című könyvében pedig azt írja: „Nem minden függőség kiváltó oka bántalmazás vagy trauma, de meg vagyok győződve arról, hogy minden esetben ki lehet mutatni valamilyen gyötrelmes élményt, ami meghúzódik a káros szenvedély mögött. A szenvedés megtalálható minden addiktív viselkedési forma középpontjában.”

Szerinte a szenvedélybetegek kezelésében fontos paradigmaváltásra volna szükség, meg kéne érteni – a segítők egy részének is –, hogy a társadalom által megvetett szenvedélybetegek a tévhitekkel ellentétben nem szabad akaratukból választják az addikciót.

Azért nyúlnak újra és újra függőségük tárgyához, mert más kiutat egyelőre nem találnak szenvedéseik enyhítésére.

Dr. Zacher Gábor szerint nincs minden esetben szükség pszichoterápiára ahhoz, hogy valaki felépüljön az addikciójából. Bajzáth Sándor is hasonlóan vélekedik. Az addiktológiai konzultáns azt mondja, hogy a tapasztalatai alapján többségében olyan esettel találkozott, amikor a páciens a sorstársak vagy más megtartó közeg segítségével tudott felépülni. Szerinte a hosszú távú absztinencia elérésében rengeteget számít egy anonim csoport, a sorstársak megtartó ereje, ahogy az sem mindegy, hogy mekkora a páciens motivációja:

„Legyen az drog, vagy alkohol. Én nagyon hiszek a csoport, a közösség az erejében. Épp ezért javaslom a klienseknek a konzultáció mellett a csoportok látogatását, és ha van egyéb elakadás, a pszichoterápiát. A függőség  totálisan elmagányosít, és én központúvá teszi az illetőt, ezért a felépülés során a közösség, az egészséges, az új kapcsolatok kiépítése sokat tud segíteni. Mindemellett meg kell találni más, egészséges örömforrásokat, és azt, hogy drog, alkohol nélkül, hogyan lehet szeretni önmagunkat, hogyan tudunk egészségesen kapcsolódni másokhoz”  – mondja Bajzáth  Sándor, majd hozzáteszi: „Ez egy nagyon lassú, fájdalmas és hosszú folyamat, a sikerhez pedig elengedhetetlen az is, hogy a függő kiszakadjon a korábbi szerhasználó környezetéből,  ami szinte egész biztosan arra determinál, hogy újra használja a függőségének tárgyát” – magyarázza. Erre egyébként Magyarországon, vajmi kicsi az esély, hiszen alig vannak félutas házak, amelyek kiléptető rendszereként funkcionálnak. De ez már egy másik cikk témája.