Nyílt levél a bodyshamingelő férjnek

Kedves férjem!

Azért is írom így a megszólítást, mert pontosan tudom, hogy alapvetően te egy kedves ember vagy, hiszen ismerlek már jó ideje, olyan közel érezlek magamhoz, mintha tényleg egy testrészemmé váltál volna az évek során. Tisztában vagyok vele, hogy jót akarsz és a segítő szándék vezérel, ám fontos, hogy tudd, ha megjegyzéseket teszel a testemre, ha bodyshamingelsz a túlsúlyom miatt, azzal nem motiválsz a fogyásra, csak arra, hogy bánatomban még egy kis édességet egyek.

A bodyshaming számomra ott kezdődik, amikor reggel azt mondod, hogy szerinted vegyem át a másik, nagyobb méretű nadrágomat, nehogy ez szétrepedjen a fenekemen, vagy amikor azt javaslod a wellness hétvégén, hogy a kétrészes fürdőruhát tegyem el arra az időre, amikor sikerül leadnom egy kicsit a pocakomból, addig szerezzek valamilyen alakformáló egyrészest magamnak. Nem azzal van a probléma, hogy szólsz, amikor látod, hogy kicsit elszaladtak velem a kilók, hanem azzal, ahogy mondod mindezt. Ha úgy jeleznéd, hogy aggódsz értem, mert szeretnéd, hogy egészséges legyek és ne okozzon problémát a túlsúly, ezért felajánlod a segítségedet, hogy együtt éljünk egészségesebben, együnk máshogy, mozogjunk többet…

Teljes mértékig tisztában vagyok vele, hogy a méreteim mostanában kicsit nagyobbak lettek, szerencsére szó sincs elhízásról, pár kiló viszont tény és való, hogy feljött, mert az utóbbi pár hónapban kevésbé figyeltem a tudatos táplálkozásra, és bizony elhanyagoltam a tornázást is. Sosem voltam az a nagy edzőterem-rajongó, de most úgy érzem, hogy muszáj lesz beiratkozni a közeli terembe, mert otthon nehezebben veszem rá magam a mozgásra, pedig kifejezetten hiányzik testileg és lelkileg is. Ahhoz, hogy igazán jó formában legyek, nem elég az, ha betartom az egészséges étrend szabályait, a mozgást sem lehet kihagyni a napjaimból.

Kép: Getty Images

Nem mellesleg a lelki oldalát is szeretném felderíteni a hízásomnak, hiszen ismerem magam, nem szoktam én így elveszteni az ételek felett a kontrollt, márpedig pár hónapja már folyton az édeset kívánom, és ennek a vágynak elég gyakran engedtem is – gondolom, ez állhat a hízásom mögött. Stresszes volt az utóbbi időszak minden szempontból, a bizonytalanság a munkahelyen, a gyerek rossz jegyei, és az, hogy kevés az időm magamra, mind együtt okozhatják azt, hogy az ételek felé fordultam vigasztalásért, aminek meglett az eredménye.

Tudom, hogy neked ez könnyebben megy, számodra a fő stresszlevezető eszköz az edzés, és abszolút jól csinálod, hogy ehhez a módszerhez nyúlsz rendszeresen. Nagyon szeretném, ha nekem is ezt a szerepet tudná betölteni a mozgás – remélem, most majd sikerül olyan edzésformát találnom, amiben igazán jól érzem magam. Sajnos nekem nem ilyen egyszerű elkerülni az ételt, az evést, mert van egy önnyugtató funkciója is számomra. De látod, azon vagyok minden erőmmel, hogy ezen változtassak, nem engedek ezeknek a késztetéseknek teljes mértékben, és szerencsére pár kiló után most is észbe kaptam, hogy vissza kell térnem az egészséges táplálkozáshoz, a normál napi rutinomhoz, melynek során olyan szépen tudtam eddig is tartani a súlyomat. Ez csúszott el pár hónapja, aminek az lett a vége, hogy valóban jobban feszülnek rajtam a ruháim, mint amennyire szeretném.

Ha megértéssel fordulnál felém, együtt főznénk reform ételeket, vagy megfognád a kezem és elvinnél egy nagyot sétálni, azzal jobban motiválnál, hogy az életmódváltáshoz tartsam magam, mint a megjegyzésekkel és bodyshaminggel. Valószínűleg észre sem veszed, hogy ezt teszed, ezért is szólok, hogy gondold át legközelebb a szavaidat, hogy ne tiporj bele a lelkembe véletlenül. Inkább fogjunk össze és kövessük együtt az egészséges életmód lépéseit, hogy újra formába lendüljünk együtt, közös erővel, bodyshaming nélkül.