„Mintha a spermadonorok versenyeznének, hogy ki tud több gyereket nemzeni”

Bíróság elé került annak a holland férfinak az ügye, akinek spermadonorként legalább 550 gyereke születhetett világszerte. A 41 éves zenészt, aki jelenleg Kenyában él, egy holland, a donorgyermekek jogait képviselő szervezet és édesanya perelte be, és remélik, így sikerül majd eltiltani a férfit attól, hogy a továbbiakban is donorként tevékenykedjen, és hogy azokon a termékenységi klinikákon, ahol megfordult, megsemmisítik majd a mintát azok kivételével, amelyeket olyan nők számára tartanak fent, akik szeretnék, hogy ne kelljen másik donort keresni, amennyiben a jövőben még több gyermeket szeretnének vállalni. 

Mi lesz a gyerekekkel? 

Jonathan Jacob Meijer Hollandiában már 2017-ben tiltólistára került, kiderült ugyanis, hogy az ország több termékenységi klinikáján is járt, és valószínűleg több mint 100 gyermeknek ő a biológiai apja, miközben az irányelvek szerint egy spermadonortól maximum 25 gyermeke lehet, hogy ne alakulhasson ki vérfertőző kapcsolat a leszármazottai között, akik nem is tudják, hogy tulajdonképpen féltestvérek, az egyéb következményekről nem is beszélve. A meddőséggel vagy genetikai betegséggel élő embereket támogató Progress Educational Trust szerint a 25 utódra vonatkozó határérték célja, hogy a donorszülők körében a vérrokonsági szint hasonló legyen a teljes lakosságéhoz, és ne nőjön meg annak a kockázata, hogy két féltestvér intim kapcsolatba kerül egymással. 

Meijert a fenti döntés sem akadályozta meg abban, hogy továbbra is spermadonor legyen, más országokban, illetve az interneten folytatta tovább tevékenységét.

– nyilatkozta az édesanya, aki a Donorkind szervezettel együtt beperelte a férfit.

A felperes ugyan nem vállalta a nevét, de néhány évvel korábban egy másik holland nő a New York Times munkatársainak névvel együtt mesélte el saját történetét. Vanessa van Ewijk 34 évesen úgy döntött, egyedül vállalna gyermeket, de a termékenységi klinikák árazása miatt inkább felkeresett egy olyan oldalt, ahol közvetlenül lehet felvenni a kapcsolatot a potenciális donoroknak. Profilok között böngészve szemet szúrt neki Jonathan Jacob Meijer oldala, később beszéltek telefonon is, és a férfi nagyon szimpatikusnak tűnt. Több héten át beszélgettek, majd megbeszélték, hogy találkoznak egy hágai vasútállomáson. Vanessa van Ewijk a mintáért cserébe 165 eurót fizetett a férfinak, illetve állta az utazás költségeit is, hónapokkal később pedig megszületett kislánya. 

2017-ben úgy döntött, szeretne még egy gyermeket, ezért újból felkereste a férfit. Ugyan ekkor már egy másik édesanyától megtudta, hogy Meijer tiltólistára került, de szerette volna, ha gyermekeinek ugyanaz a személy lenne a biológiai apja, így nem akart másik donort keresni. Persze aggódott amiatt, hogy ennek milyen következményei lehetnek, hogy mekkora esélye van így annak, hogy gyermekei tudtukon kívül esetleg a féltestvérükkel akarnak majd családot alapítani.  Amikor fenntartásaival szembesítette a férfit, ő azt válaszolta, egyszerűen csak segít a nőknek, hogy teljesüljön a legnagyobb vágyuk. Van Ewijk közben két másik olyan édesanyával is jóban lett, akiknél Meijer volt a donor. A két kolleganő erre azután jött rá, miután feltűnt nekik, hogy gyermekeik mennyire hasonlítanak egymásra. 

Csak segíteni akartam…

Joëlle de Boer, a Donorkind önkéntese a férfi digitális lábnyomát követve próbálta kideríteni, hogy mikor, hol és kinek „ajánlotta fel szolgálatait”, és állítása szerint Ausztráliában, Olaszországban, Szerbiában, Ukrajnában, Németországban, Lengyelországban, Magyarországon, Svájcban, Romániában, Dániában, Svédországban, Mexikóban és az Egyesült Államokban is vannak olyan nők, akiknek tőle született gyermekük. 

A mostani fejleményekkel kapcsolatban Jonathan Jacob Meijer nem nyilatkozott, de korábban sikerült belőle néhány választ kicsikarni e-mailen keresztül. Állítása szerint nem emlékszik arra, hogy bárhol közölték volna vele, hogy más klinikákon nem lehet donor, illetve azt is megjegyezte, a spermabankok között egészen a közelmúltig nem voltak szigorú megállapodások arra vonatkozóan, hogy ellenőrizzék, hogy a donorok nem adományoztak-e máshol. 

– írta egy másik levelében, és arról is kifejtette a véleményét, mit gondol azokról, akik szeretnék megtudni, vajon hány gyereket nemzett is pontosan az évek alatt. „Nem a számok miatt lettem donor, hanem szeretetből, hogy segítsek a szülőknek álmaik megvalósításában. Nem tudom megérteni azokat, akik a számokon rugóznak, akik a donorgyermekeimre csak egy számként tekintenek.”

A Donor Sibling Registry folyóirat cikke szerint a donorokat általában három dolog motiválja, van, aki tényleg segíteni akar, van, aki az anyagi juttatások miatt vállalja, van, aki pedig azt akarja, hogy az utódainak továbbadja a génjeit. És nem Jonathan Jacob Meijer az egyetlen, aki a világ több pontján is „szétszórta már magját”. Ari Nagel, New Yorki-i matematikus járt már Izraelben, Délkelet-Ázsiában, Ghánábán és Mexikóban is, és ahogyan Meijer is olyan sokszor tette, ő is az interneten keresztül szokta felvenni a kapcsolatot azokkal, akik spermadonort keresnek. „Jó érzés, hogy hozzásegíthetek másokat egy gyönyörű családhoz, csodás látni, hogy milyen boldogok” – nyilatkozta a férfi, aki néha meg is szokta látogatni biológiai gyermekeit. 

Ties van der Meer, a Donorkind alapítója szerint mintha egyes spermadonorok versenyeznének, hogy ki tud több gyereket nemzeni. Egy Louis néven ismert hollandiai spermadonornak például több mint 200 biológiai gyereke születhetett. Köztük van Ivo van Halen is, aki már több tucat féltestvérével vette fel a kapcsolatot, és a szokatlan család egyre csak nagyobb és nagyobb. Mivel volt rá példa, hogy két féltestvér találkozott valamelyik társkereső alkalmazáson, ezért igyekeznek odafigyelni arra, hogy a jövőben ilyesmi ne fordulhasson elő. 

Orvosok, akik Istent játszanak 

Nemcsak civilek azok, akik nem viselkednek elég felelősségteljesen és etikusan, amikor spermadonációról van szó. Több mint 100 éve történt az első sikeres mesterséges megtermékenyítés, vagyis sikeres olyan szempontból, hogy a nő, akin a kezelést alkalmazták egy egészséges gyermeknek adott életet. 1884-ben egy William Pancoast nevű philadelphiai orvos megállapította, hogy egyik páciensének azért nem sikerül teherbe esnie, mert a férje meddő volt. Úgy gondolta, azzal segít majd a házaspárnak, ha egy donor spermájával termékenyíti meg az asszonyt. Miután kloroformmal elaltatta a nőt, a jelenlévő hat orvostanhallgató közül kiválasztott egyet, és az ő spermáját juttatta be az asszonyba. Pancoast csak utána mondta a férjnek, hogyan sikerült a feleségének teherbe esnie, miután megígérte, hogy nem mondja el a nőnek.

A Donorkind Alapítvány legalább 10 olyan orvosról tud az országban, aki illegálisan használta fel saját spermáját, a nagy visszhangot kiváltó esetek között van Jan Karbaat története. 2019-ben a DNS-vizsgálatok megerősítették, hogy Jan Karbaat holland meddőségi specialista, aki 2017-ben, 89 éves korában halt meg, legalább 49 gyermeket nemzett azoknak a nőknek, akik rotterdami klinikáján jártak. 

De az Egyesült Államokban legalább két tucat olyan doktor van, aki saját spermájával termékenyítette meg a pácienseit, az egyik legismertebb az indianapolisi Dr. Donald Cline, aki legalább 50 gyermeket nemzett így, illetve Dr. Quincy Fortier, aki évtizedeken át élt vissza páciensei bizalmával. A Las Vegas-i orvos, pontosabban gyermekeinek történetéről dokumentumfilm is készült, ami nagyon jól bemutatja, milyen következményei vannak annak, ha valaki Istent játszik. 

– teszi fel a kérdést a filmben Wendi Babst, aki csak felnőttként szembesült azzal, ki is a biológiai apja, és az mit művelt az anyjával.