A délnyugat-indiai Vapi városának egyik állami fenntartású egészségügyi központjában egy puritán szobában Meenakshi Gupta egy női mell ábráját tartja, amelyre öt Braille-írással jelölt szalagot ragasztottak. Miután elmagyarázza az ágyon ülő nőnek, hogy mi fog történni, megkéri, hogy derékig vetkőzzön le. Ezután a szalagokat a nő mellkasára ragasztja, majd végigtapogatja a mellét, hogy megállapítsa, van-e valamilyen elváltozás. A páciens kórtörténetével együtt Gupta később elküldi észrevételeit egy szakorvosnak, aki felállítja a diagnózist. Gupta egyike azoknak vak és gyengénlátó nőknek, akiket arra képeztek ki, hogy tapintásos vizsgálatokkal segítsék az orvosok munkáját.
Leidy Garcia előkészíti a Braille-írással jelölt szalagcsíkokat, amelyeket a mellvizsgálatok elvégzéséhez használnak egy kolumbiai kórházban. (Fotó: Luis Robayo /AFP)
Mint ismert, a látássérült emberek tapintása sokkal érzékenyebb. Frank Hoffmann, egy németországi nőgyógyász, aki kidolgozta, hogyan vonhatók be a vak és a gyengénlátó emberek az emlővizsgálatokba, azt állítja, hogy képesek kár 6-8 milliméteres csomókat is kitapintani, ez jóval kisebb mérettartomány mint amit állítólag a szakorvosok képesek tapintással detektálni. „Mindig is aggódtam amiatt, hogy nőgyógyászként nincs elég időm az emlővizsgálatokra, és lehet, hogy nem veszek észre apró csomókat” – nyilatkozta. Így indult útjára a Discovering Hands kezdeményezés. A program résztvevői egy kilenc hónapos tréningen vesznek részt, és már több országban, például Indiában is elérhető.
Az emlőrák előfordulásának aránya világszerte aggasztó, mellrák a leggyakrabban diagnosztizált daganatos megbetegedés 2020-ban, és India legtöbb államában a nők körében a rákos betegségek közül ez a leggyakoribb halálok.
Az esetek többségét (körülbelül 60 százalékát) a betegség III. vagy IV. stádiumában diagnosztizálják, ami jelentősen csökkenti a túlélési esélyeket. Egy tanulmány szerint az indiai nők ötéves teljes túlélési aránya az I. stádiumú betegeknél 95 százalék, a II. stádiumúaknál 92 százalék, a III. stádiumúaknál 70 százalék, a IV. stádiumúaknál pedig mindössze 21 százalék. A magas jövedelmű országokban az emlőrák több mint 70 százalékát az I. és II. stádiumban diagnosztizálják. Összességében az emlőrák ötéves túlélési aránya Indiában körülbelül 52 százalék, míg az USA-ban közel 84 százalék. Az orvosi ellátáshoz való hozzáférés hiánya, a rosszul felszerelt létesítmények és a kiadásoktól való félelem miatt sokan nem kapnak megfelelő segítséget, ami tovább csökkenti a gyógyulás esélyeit, írja a BBC.
Egy kolumbiai kórház páciense egy vizsgálati ábrát néz (Fotó: Luis Robayo/AFP)
Indiában léteznek szűrőprogramok, de a részvételi arány nagyon alacsony, a nők kevesebb mint egy százaléka vett részt emlőrákszűrésen 2019 és 2021 között országszerte. A szakemberek azt remélik, ezzel a programmal lehet javítani majd a statisztikákon. A vak és gyengénlátó emberek által végzett vizsgálatok mellett szól, hogy a nők talán kevésbé érzik kellemetlenül magukat, illetve ahogyan egyik páciens is kiemelte, úgy érzi, Gupta nagyon alapos volt, és biztosan semmi nem kerülte el a figyelmét.
A vizsgálat része az is, hogy a pácienst kikérdezik életmódjáról, például hogy dohányzik-e, fogyaszt-e alkoholt, hogy családjában volt-e rákos megbetegedés, hiszen ezek fontos információk abból a szempontból, hogy mekkora a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázata az adott illetőnél. Emellett pedig felhívják a figyelmet arra is, hogy mire kell odafigyelni, milyen tünetek azok, amik valamilyen bajt jelezhetnek, és arra is megtanítják a nőket, hogyan vizsgálhatják meg saját magukat.
Filiz Demir, aki részt vett a Discovering Hans tréningjén, egy páciens mellét vizsgálja (Fotó: Caroline Seidel / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)
Természetesen az általuk végzett tapintásos vizsgálatok nem az orvosi vizsgálat vagy a mammográfia helyettesítésére szolgálnak, ez csak az első lépés a diagnózis felállításában. Jelenleg is onkológus sebészekkel dolgoznak együtt, és rutinvizsgálatra érkező nőket vizsgálnak. Eddig összesen több mint ötezer nőt vizsgáltak meg különböző helyszíneken, és a pandémia előttről származó adatok szerint nagyon jó hatékonysággal dolgoznak, mindössze 1 százalékban fordult elő, hogy nem vettek észre a páciensnél egy rosszindulatú daganatot. A tanulmány szerint különösen akkor teljesítenek jól az orvosokkal szemben, ha sűrűbb mellszövettel rendelkező pácienseket kell megvizsgálni. „Ha ők nem találnak rendellenességet, biztosak lehetünk abban, hogy a páciens egészséges, és nincs szüksége további vizsgálatra” – nyilatkozta Mandeep Malhotra onkológus.
Francia Papamija egy páciens adatait viszi be számítógépbe. (Fotó: Luis Robayo/AFP)
Az indiai képzésekért felelős NABCBW igazgatója, Shalini Khanna szerint egyetlen gond van csak, a képzések magas költségei miatt alacsony a résztvevők száma, illetve sokan idő előtt kilépnek a programból, mert muszáj dolgozniuk, hogy el tudják tartani a családjukat. Gupta mindenesetre bizakodó, szerinte nagyon sok sorstársának tud segíteni a program abban, hogy el tudjon helyezkedni a munkaerőpiacon, és talán így számos előítéletet is sikerül majd leküzdeniük. „Talán egy nap az emberek nem kérdezgetik majd tőlünk, hogyan közlekedünk, hogyan használjuk a laptopunkat, és hogy nemcsak valamilyen kezelés miatt vagyunk ott a kórházban, hanem azért, mert ott dolgozunk.”
