Ugyan érthető okokból próbálunk minél kevesebbet gondolni a halálra, ennek ellenére sokakat foglalkoztat a gondolat, hogy vajon milyen érzés lesz, sőt, mi vár ránk a halál után?
Sarah Wells 20 évig dolgozott palliatív orvosként, így már körülbelül 2000 embernek nyújtott támogatást életük utolsó szakaszában, és szemtanúja volt a haláluknak is. Jelenleg a Marie Curie Hospice orvosigazgatójaként dolgozik.
Sarah egy tíz főből álló orvosi csapatot vezet, és olyan végső stádiumban lévő betegekkel foglalkoznak, akiknek jellemzően már csak heteik vannak hátra.
Miután évtizedeken keresztül dolgozott a szakmában, a Telegraphnak elmondta, hogy a halált már természetesnek, normálisnak, de olykor még szépnek is tekinti. Az orvos az emberek utolsó óráit különlegesnek és alázatosnak írná le. Tapasztalatai alapján vannak annak, akik rettegnek a haláltól, hiszen szemtanúi voltak, ahogyan szeretteik hasonló betegségben hunytak el.
„Megnyugtattuk őket, hogy a haldoklás általában békés folyamat, amelynek során az emberek elálmosodnak a szerveik lassabb működése miatt. Nem sokkal később eszméletüket vesztik, hallják és érzik a kéz érintését, de nem tudnak kommunikálni.”
A legszívszaggatóbb pillanat a felismerés, amikor a betegek a halálos ágyukon visszagondolnak az életüket meghatározó pillanatokra, ezzel együtt pedig elgondolkodnak azon, hogy vajon mit csinálhattak volna másképp. Tapasztalatai szerint a legtöbben azt bánják, hogy nem töltöttek elég időt a szeretteikkel.
„Emlékszem egy orvosra, aki arról beszélt, miszerint megbánta, hogy végigdolgozta a karácsonyt, és elhalasztotta, hogy a szeretteivel töltse az ünnepeket, csak azért, hogy a munkájának szentelje az idejét.”
Az orvos hozzátette, hogy ugyan nem vallásos, azonban a munkája megerősítette a túlvilágba vetett hitét. A betegei ugyanis nem istenről beszélnek, hanem azokról az elhunyt rokonaikról, akiknek érzik jelenlétét a halálos ágyuk mellett.
