Szívrohama volt Lackfi Jánosnak. A József Attila-díjas költő, író, műfordító csak most beszélt erről először. A közösségi oldalán hosszú bejegyzésben mesélte el a történteket. Azóta kevesebb fellépést vállal, többféle gyógyszert is szednie kell, mindemellett az életmódján is változtatnia kellett. Mint mondja, “új életet kapott”, és az, hogy életben maradt, szerinte azt sugallja, hogy “van még tennivalója”.
“December 24-én, kora délután bontogatom a csomagolást, a szalagokat, a papírt, (…) és fura kis izomlázra lettem figyelmes. (…) A következő löket már félreérthetetlen. Mintha egy úthenger caplatna a mellkasomon, bal karom zsibbad, majd leszakad, homlokom kiveri a víz, fejnehéz leszek, lerogyok az ágyra. (…) Kiabálok feleségemnek, nyolcéves kislányom rémülten menekülne, önzőn kikönyörgöm, hogy maradjon, őt és Julit ölelem, mert lehet, hogy utoljára. Hívjuk a dokit, majd a mentőt, a diszpécser vonalban marad végig. Nagylányunk kiszalad a főútra, hogy házunkig irányítsa a mentőket” – eleveníti fel a történteket Lackfi János, akit a Városmajori Szívcentrumba vitt a mentő.
Lackfi János a Petőfi-sorozat bemutatóján az A38 Hajón 2022-ben – Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
“Kettőkor indult a roham, fél ötkor már a szívemben a sztentek. Afféle mini, hengeres orvosi fémhálók, melyeket ballonnal felfújnak, és melyek megtartják az elszűkült érfalat. (…) A csuklómon megy be a katéter, meg sem érzem, ma tizenhárom ember töltötte velem a karácsonyát, hogy megmaradjak. (…) Döbbenet, hogy visszaküldtek, visszapecáztak. Új életet kaptam. Pedig eddig is éltem, szerettem, írtam, utaztam, felléptem annyit, hogy három életre elég. Egy büdös szót nem szólhattam volna, ha itt a vége. De van még tennivalóm, úgy látszik” – írja posztjában a költő, aki a Városmajori Szívcentrum intenzív osztályáról Balatonfüredre került rehabilitációra.
Azóta egy „marék gyógyszert” kell szednie, az életmódján pedig gyökeresen változtatott: “Heti szertartás a gyógyszerliadagolás. Vérhigító, koleszterinszabályzó, vérnyomáscsökkentő, gyomorvédő, bétablokkoló és a többiek. Sok cuki vitaminbogyó. A barátaim. (…) Leadtam tíz kilót, szerettem vastagon enni, most szeretek vékonyan. Azóta is mindennap megvan a tízezer lépés, olykor tizenötezer is, csinálom a gyógytornát. (…) Szétlövöm a naptárat, kevesebb fellépés marad. (…) Én, aki szerettem felérni egyszerre minden hegytetőre, átmenni egyszerre az összes falon, most lassítani tanulok.”
