Hazánkban a II-es típusú cukorbetegek száma évről évre nő, de egészséges életmóddal, rendszeres orvosi kontrollal mérsékelhető lenne a betegség. A probléma másik oldalát az jelenti, hogy ha a cukorbetegség mellé érszűkület társul, hiszen ekkor akár végtag-amputációval is végződhet egy ártatlannak tűnő lábsérülés.
Személy szerint az én ismeretségi körömben is egyre többen küzdenek cukorbetegséggel, mennyire jellemző ez országos, akár nemzetközi szinten?
Dr. Szeberin Zoltán, érsebész
A cukorbetegség mára már népbetegségnek számít a fejlett országokban, Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Magyarországon is. Az egészségtelen táplálkozási szokások miatt a cukorbetegek száma egyre növekedett az elmúlt években és minden epidemiológiai felmérés szerint csak nőni fog. Az ok az elhízás, a mozgásszegény életmód, a felesleges kalória- és szénhidrátbevitel és az elöregedő lakosság, hiszen a korral szintén növekszik a betegség kockázata.
Mind a két cukorbetegség esetében nő az érintettek száma?
Kétfajta cukorbetegség van, az egyik a fiatalkori, amikor az inzulin, ami a cukorháztartást szabályozza, hiányzik vagy kevés, ez a fajta kevesebbszer fordul elő, az érintettek nagyobb része az úgynevezett II-es típusú cukorbetegségben szenved. Ennél a fajtánál egy idő után a sejtek elvesztik az érzékenységüket az inzulin iránt, így alakul ki a probléma. Az utóbbinak növekszik a száma drasztikusan, főleg az 50 fölötti korosztálynál. Sajnos sok esetben 60 éves kor körül kialakul érszűkület, érelmeszesedés és érelzáródás is az embereknél. Az érhálózatot érintő panaszoknak a korral előre haladva egyre növekszik a kockázatuk. Azok az emberek, akinél ez a két probléma, tehát a cukorbetegség és az érszűkület együtt van jelen, igazán veszélyes helyzet alakulhat ki. A két probléma ugyanis nem összeadódik, hanem inkább hatványozódik, mert a cukorbetegség miatt gyorsabban romlik az érszűkület és az érszűkület miatt a cukorbetegség is drasztikusabb tüneteket produkálhat. Összefoglalva: egyre több a cukorbeteg, egyre idősebb a lakosság, ami azt jelenti, hogy egyre több az érszűkülettel élő ember is.
Mit tehet az, aki tud a cukorbetegségről, hogyan tudja megelőzni az érszűkületet?
Aki tudja, hogy cukorbeteg, de nincs érszűkülete, vagy nem tud róla, azt teheti, hogy odafigyel magára, beszedi az előírt tablettákat és már 50 éves kor körül elmegy egy orvoshoz, aki ellenőrizni tudja, hogy vannak-e a korai érelmeszesedésre utaló jelek. Ez általában egy egyszerű vizsgálat vagy ultrahang. Ha felmerül a gyanú, a háziorvos érsebészhez vagy angiológushoz (nagyjából annyit tesz: érbelgyógyász) küldi. Ő megvizsgálja a beteget, kitapintja az ereket, és ultrahanggal felméri azok állapotát. Ha azt látja, hogy ott vannak az érszűkületre utaló jelek, akkor el lehet kezdeni az érszűkület gyógyszeres kezelését is.
Honnan lehet tudni, hogy valakinek érdemes elmenni az ereit megnézetni? A visszerek lehetnek utaló jelek?
A visszérnek semmi köze a cukorbeteghez társuló érszűkülethez, a két dolog független egymástól. A betegnek két dolgot kell figyelni: az egyik, hogy lecsökken a járástávolsága. Ez azt jelenti, hogy adott időn belül korábban x távot tudott megtenni, az érszűkület miatt azonban azt kezdi érezni, hogy a vádlija pár száz, rossz esetben pár tíz méter után begörcsöl, elfárad, meg kell állnia pihenni. Ez lehet az első jele annak, hogy vérellátási zavar van az alsó végtagokban. A cukorbetegség sajnos az immunrendszert és az alsó végtagok idegeit is megtámadja. Innen ered a második jel, ami a cukorbetegeknél a legdrámaibb szokott lenni, hogy érzészavar alakul ki a lábon. Ez azt jelenti, hogy a beteg lába kevésbé lesz érzékeny, már-már érzéketlenné válik. Egy hétköznapi, banális sérülést (pl. pici tüske megy a lábába, a zokni meggyűrődik és feltöri a lábát) elszenvedő cukorbeteg esetében ezek a sebek nem tudnak meggyógyulni, sőt, csúnyán el is fertőződhetnek. Észre sem veszi a sérülést, csak akkor, amikor 3-4 nap múlva ott van egy nagy vörös folt, a sebből pedig genny folyik. Gyorsabban is fertőződik el, és sajnos a beteg is lassabban érzi meg ezeket a sérüléseket.
Ha az érintett nem érzi meg ezeket a sebeket, hogyan tudja meggátolni, hogy sebei legyenek?
Cukorbetegeknél, akiknél egy nem komoly, de már minimális érszűkület is jelentkezett, mindig elmondjuk, hogy arra nagyon oda kell figyelni, hogy nehogy lábsebe legyen. A betegnek minden zuhanyzásnál ellenőriznie kell a lábát, a lábujjak közét is rendesen kitakarítani, ne maradjon nedves, ne legyen váladék közte, kényelmes cipőt kell hordani, ami nem töri a lábát és mezítláb nem szabad járkálnia, nehogy belelépjen valamibe.
Ha valaki tapasztalja a tüneteket, van némi érszűkülete, mire kell odafigyelnie?
Ha a specialista azt látja, hogy van érelmeszesedés, de nem drámai, ad rá gyógyszert, ami az érszűkület kialakulását fogja lassítani vagy megállítani. Nagyon fontos, hogy a beteg szigorúan betartsa a dohányzás tilalmát, ez a legfontosabb. Emellett pedig ha elhízásról, túlsúlyról is szó van, akkor a súly csökkentése is szükséges, ami a cukorbetegségnek is jót tesz és a láb terheltségét is csökkenti. Még a túlsúllyal nem rendelkezőknek is be kell illeszteni a rendszeres testmozgást az életébe séta vagy mérsékelt kardio edzések: futás, úszás, biciklizés formájában. A rendszeres mozgás a kis erek hálózatát is megerősíti, mert ezeknek a betegeknek a nagy meszes ereik előbb-utóbb el fognak záródni és akkor nagyon jól jön, ha van “tartalék áramforrás”. Amikor az izmok dolgoznak, az érrendszer is fejlődik, edződik és idővel akár a nagyobb erek feladatát is elláthatják a mellékerek. Fontos az LDL és HDL szintjének ellenőrzése, ha pedig baj van a koleszterinnel, arra is gyógyszert kell szedni. Évente kell így kontrollra járni.
Beszéltünk arról, hogy mi a teendő, ha az angiológus nem vagy minimális érszűkületet állapít meg. De mi történik akkora, ha az erek állapota már erősen megromlott?
Ha súlyos érszűkülete van valakinek, mindenképpen érsebészhez kell menni, aki várhatóan egy érfestést vagy CT-vizsgálatot végez majd. Ha olyan nagy érelzáródást talál, amit meg lehet kis kockázattal operálni vagy katéteresen tágítani, azt meg fogja tenni, hogy több vért kapjon a láb és ne alakuljanak ki veszélyes következmények.
Mik ezek a veszélyes következmények?
Súlyosbodik a helyzet, a beteg járástávolsága csökken, katéteres vagy nyitott műtét vár rá. A másik, ami sajnos a cukorbetegeknél gyakran előfordul, hogy a sebek, amikről már beszéltünk, olyan szinten elfertőződnek, hogy nem egy pattanásszerű kis seb, hanem akár gyerektenyérnyi nagyságú vöröses-lilás-feketés, gennyesen váladékozó sebek alakulnak ki a lábon. Ilyenkor már nagyon nehéz a feladat, ekkor is megtörténik az érfestés és a műtét, amennyiben lehetséges. Tapasztalatom szerint azonban a betegek nagyon későn jönnek el a kórházba, illetve az egészségellátó rendszer sem ideális, hiszen ebben az esetben már minden óra számít. Ideális esetben pár napon belül megtörténik az érfestés, érsebészeti beavatkozás, amivel jelentősen csökkenne az amputáció esélye.
Mégis sokan elvesztik a lábukat…
Sajnos a betegek is későn jönnek, lassú a rendszerünk, kevés a radiológus és érsebész és kevéssé vannak felvilágosítva a háziorvosok is. Ha valakinek ilyen csúnya sebe van, ne egy hónapokkal előjegyzett időpontra várjon, hanem menjen be a sürgősségire, hogy minél gyorsabban ellássák. Akár napok alatt el lehet odáig jutni, hogy az 1 vagy 2 elveszített lábujj – persze szörnyen hangzik ez is – helyett egy lábszár szintű, ne adj’ Isten comb szintű amputáció legyen a vége.
Ön hogy látja, mitől vagy mivel lehetne jobbá tenni a rendszert?
Az európai átlaghoz képest háromszoros az amputáció, holott a II-es típusú cukorbetegség és az érszűkület mértéke ugyanannyi, hazánkban mégis háromszoros az elvesztett lábak száma. A megoldás az lenne, ha úgynevezett vaszkuláris centrumok tudnának működésbe lépni, ahol egy helyen van a diabétesszel foglalkozó belgyógyász, a radiológus, az angiológus és az érsebész. Ez elősegítené, hogy a sürgős eseteket gyorsan ellássák. A legutolsó jelnek azt mondanám, hogy amikor a beteg lázas lesz, a sebből pedig gennyes váladék és terjedő pirosság kezd elterjedni, azonnal a háziorvoshoz vagy a sürgősségi betegellátásra kell menni, és nem szabad elfogadni, hogy 3 hét múlva lesz időpont. Ha időben elkezdik a kezelést, antibiotikum és sebtisztítás mellett jó eséllyel megmenthető a beteg lába.
- Aki cukorbeteg, és 50 fölött van, menjen el megnézetni az ereit!
- Ha nagy baj van, akkor gyorsan keressen segítséget!
- Odafigyelni a cukorbetegségre, nem dohányozni, lefogyni, rendszeresen mozogni, koleszterinszintet ellenőriztetni és a magyaros, zsíros étrended eltolni a több hal, zöldség, gyümölcs és sok-sok folyadék irányába!
