Bár a PCOS (policisztás ovárium szindróma) elnevezés csak a petefészek elváltozására utal, valójában komplex, több szervet is érintő betegség. A szülőképes nők leggyakoribb hormonális betegsége, amelyre jellemző a férfi nemi hormon, a tesztoszteron túlsúlya, és amely számos kellemetlen tünetet idéz elő a PCO szindrómás nőkben. Mindez igaz a vékony testalkatúakra is, ugyanis tévhit, hogy a PCOS csak a teltebb nők betegsége.
A meddőség mögött is ez állhat
A zavaró esztétikai tüneteken túl hosszabb távon a meddőség problémájával is számolni kell. A betegség nevét adó petefészek-elváltozás ugyanis két folyamatnak köszönhetően alakul ki. Egyrészt hormonális hatásra a tüszők megrekednek egy korai fázisban (sok kicsi érésképtelen tüsző keletkezik), másrészt a petefészek fala elkezd megvastagodni. Ez a két folyamat együtt megakadályozza az érett pete keletkezését, kilökődését és a tüszőrepedést, ezért válik lehetetlenné a megtermékenyülés. A sok kicsi, fejlődésének elején megrekedt tüsző adja ultrahang-vizsgálatkor a jellegzetes, gyöngysorszerűen elhelyezkedő policisztás ultrahangképet.
| PCO szindróma klasszikus tünetei: – Rendszertelen vagy teljesen elmaradó menstruáció – Olajosan fénylő, pattanásos bőr – Fokozott szőrnövekedés a végtagokon, arcon és mellkason – Hajhullás, kopaszodás – Súlyproblémák: elhízás vagy vékony testalkatnál hízási képtelenség – Cisztás, megnagyobbodott petefészek |
A klasszikus tünetek mellett azonban gyakran valamilyen anyagcsere-eltérés, inzulinrezisztencia (IR) vagy diabétesz is megjelenik. A PCO szindrómát ma még jövőbeli kiújulás nélkül gyógyítani nem lehet, de a gyógyszeres kezeléssel egyrészt az inzulinrezisztenciát csökkentik, másrészt a férfihormonok hatását kompenzálják, és elősegítik a peteérést, tüszőrepedést. Azoknak a nőknek, akik nem terveznek gyermeket, gyakran fogamzásgátló szedését javasolják a tünetek csökkentésére.
A mozgás segít
Túlsúlyos nőknél a kilóktól való megszabadulásnak, a vékonyabb alkatúaknál pedig az izomtömeg növelésének van óriási szerepe. A PCOS mellett súlyproblémával is küzdő nők egyharmadánál a fogyásnak köszönhetően visszaáll a hormonháztartás egyensúlya, normalizálódik a peteérés, és az inzulinrezisztencia megszüntetésében is szerepe van.
Adamcsek Edit egy egészségcentrum munkatársaként és személyi edzőként PCOS-szel és inzulinrezisztenciával küzdő nőkkel foglalkozik. Az orvostól hozzá kerülő nőknek egyénre szabott edzéstervet állít össze, de személyes tapasztalatainak megosztásával is sokat segít a gyógyulásukban.
“Jómagam is inzulinrezisztens és PCO szindrómás vagyok, ezekről öt éve tudok. A vékony testalkatom miatt nekem egészségügyi okokból egy kicsit híznom is kellett. Elkezdtem utánajárni a témának, figyeltem testem jelzéseit, a tapasztalataimat, és az egészségcentrum szakembereitől is sokat tanultam a betegségről. Ezek alapján fejlesztettem aztán ki saját módszeremet, amellyel az IR-rel és a PCOS-sel küzdő nőknek szeretnék segíteni.”
Nem minden PCO-beteg túlsúlyos
A PCOS mögötti bonyolult hormonális folyamat hatással van a testsúlyra, és ez fordítva is igaz. A nagyobb testsúly miatt például az inzulin nem tudja megfelelő módon kifejteni hatását a májra, a zsírszövetre és az izmokra, ezért a szervezet fokozott inzulintermeléssel reagál. A megemelkedett inzulinszint hatására viszont zavar keletkezik a petefészek működésében, amely a PCOS tüneteinek kialakulását okozza. Ezért a diéta melletti rendszeres mozgás nélkülözhetetlen a súlyvesztéshez, és ezáltal a gyógyuláshoz.
“A PCOS-sel küzdő nőknek kardio- és erősítő gyakorlatokra egyaránt szüksége van, de mindenkinek különböző arányban és meghatározott sorrendben. Az aerob edzés a súlytöbblettel küzdő nőknél különösen fontos, ennek során a szervezet ugyanis a test zsírját használja fel, abból nyeri az energiát. A különböző eszközökkel, pl. gumikötéllel, fit-ballal, TRX-szel végzett erősítő gyakorlatokkal pedig izomtömeget tudunk növelni. Az így szerzett izomszövetnek a szénhidrát-anyagcserében van szerepe, az inzulin ugyanis itt képes hatni. Ezzel a vékonyabb pácienseknek tudunk leginkább segíteni.
Vagyis a szénhidrát-anyagcserében történő pozitív változás hatással lesz az inzulinértékekre, és ezen keresztül a betegség egyéb tüneteire. Nagyon fontos a gyakori mozgás. Sokkal jobb, ha valaki heti négyszer fél órát tornázik, mintha hetente kétszer egy órát edzene. A sejtek inzulinérzékenysége ugyanis az edzést követő 12 órát követően nő meg. Ha viszont ritkán mozgunk, pontosan ezt a hatást veszítjük el.”
Megkérdeztük a témáról dr. Tekse István, szülész-nőgyógyász szakorvost, a PCOS és az inzulinrezisztencia szakértőjét is, aki szerint a rendszeres, megfelelően megválasztott mozgással egyértelműen befolyásolható a gyógyulás.
“Az inzulinrezisztencia kezelésének három alappillére van: a megfelelő diéta, a megfelelő testmozgás, illetve amennyiben ez a kettő önmagában nem elég, vagy már előrehaladottabb a betegség, akkor gyógyszeres kezelésre van szükség. A legmegfelelőbb testmozgás pedig egy kellő intenzitású, megfelelő szívfrekvencia-tartományt elérő, változatos aerob mozgást jelent. Ennek valóban meghatározó szerepe van a gyógyulásban.”
Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
Habár a betegség pontos kiváltó okát még ma sem ismerik, az előírt étrend betartásával, a rendszeres mozgással és a társbetegségekre felírt gyógyszeres kezeléssel szinte a teljes tünetmentesség is elérhető. Tekse doktor úr szerint, ahogy a legtöbb betegség esetében, úgy a PCOS mielőbbi felismerésének, a kezelés eredményességében lehet szerepe.
“Ha a menstruációk ritkák (akár 40-60 naponta vagy még ritkábban fordulnak elő) vagy egyértelmű bőrproblémák (pattanásos bőr, kellemetlen szőrszálak) tapasztalhatók, esetleg a családban (leánytestvér, édesanya, édesapa) cukorbeteg is van, akkor mindenképpen érdemes laborvizsgálatot végeztetni.”
