Ezt érdemes tudni a sóról

A nátrium-klorid, vagyis a konyhasó olyan ásványi eredetű anyag, amelyet fűszerként az ételek ízesítéséhez és azok tartósításához használnak. Az emberi szervezetnek a megfelelő élettani folyamatokhoz szüksége van sóra: az szabályozza a folyadékháztartást, hozzájárul az idegi impulzusok működéséhez. A sóból az ajánlott napi mennyiség egyénenként változó, de átlagosan a maximum 5-7 gramm, ettől többet nem ildomos fogyasztani, mert a túl sok só károson hat a testre, felborítja az ionegyensúlyt, hozzájárulhat a magas vérnyomás kialakulásához, az pedig hosszú távon szívinfarktushoz és stroke-hoz is vezethet. Viszont a só hiánya is komoly tünetekkel jár: izomgyengeség, görcsök, szédülés is jelezheti, hogy kevés a szervezetbe juttatott só mennyisége.

A só nemcsak az élettani hatása miatt volt fontos az elmúlt évezredekben, hanem azért is, mert az elődeink hűtő híján sóval tartósították az ételeket. Gazdaságilag is jelentős szerep jutott a sónak, több országban monopóliumot jegyeztek be rá. Magyarországon a parajdi és a máramarosi sóbányák királyi fennhatóság alatt álltak, a kitermelt sót a folyókon szállították az ország belsejébe. A só lehet bányászott kősó vagy tengeri eredetű, lepárlással készült. A kősó, mielőtt megtisztítják, szemcsés, szürke, és szennyeződések is lehetnek benne. A tisztított formája a nagyobb szemcsés asztali só, amely közvetlen fogyasztásra a szemcsék mérete miatt nem alkalmas. A vákuumsó viszont már apró szemcséjű finomított só, állagát tekintve a leginkább alkalmas a fogyasztásra. A legtöbb konyhasót adalékanyaggal kezelik: az összetapadás ellen magnézium-karbonátot tesznek bele. Vannak vákuumsók, amelyeket jóddal kezelnek, hogy a lakosság jódfogyasztását így biztosítsák olyan területeken, ahol az élelmiszerek nem tartalmaznak megfelelő mennyiségű jódot.

Ha a tengerből természetes úton, a napon szárítva nyerik a sót, az ásványi anyagokban gazdagabb lesz. A természetes kősókat, a parajdi sót és a Himalája sót azért szeretik a fogyasztók, mert kellemes ízűek és nagyon jó minőségűek, mindkettőben nyolcvannál több ásványi anyag található, és nem vetik őket alá ipari kezelésnek, azonban összességében minimális mennyiségben tartalmazzák a nátriumon és a kloridon kívüli anyagokat.