Mivel a nálam kialakult Lyme-kórt csak egy évvel tünetek megjelenése után sikerült diagnosztizálni, ezért eljutottam abba a stádiumba, amikor már nem csak izom és ízületi fájdalmaim, általános gyengeségem és levertségem volt, hanem a szívem is vacakolni kezdett, és a szememmel és az egyensúlyommal is problémák voltak olyannyira, hogy néha már nem mertem kocsiba ülni, hogy vezessek. Néha még a nyelvem is “összeakadt”, az arcom egyik fele pedig furcsán görcsölt és szinte bénulásszerűen eltorzult. Ez akadályozott a munkában, a boldog családi életben, és rengeteg időt és pénzt költöttem a gyógyulásomra és a különféle vizsgálatokra. Mélyrepülésben volt az életem, és egyáltalán nem tudtam, hogyan vergődhetek ki ebből az állapotból. Mivel a kivizsgálások nem találták a bajom forrását, magam kezdtem utána nyomozni, és végül – megismerve más Lyme-kóros betegek történetét az interneten, aki megdöbbentően hasonló kínoktól szenvedtek, mint én – elvégeztettem egy Lyme-kór tesztet. Az eredmény pozitív lett.
Végre tudom, mi a bajom
Ez egyrészt megnyugtatott, hiszen végre sikerült pontot tenni egy nyitott kérdésre, de borzasztóan fel is zaklatott, hiszen tudtam, hogy nem fogok egyik-napról a másikra felépülni. Másrészt egy kis reményt is adott, mert az orvos felvilágosított, hogy megfelelő kezeléssel a fertőzésem jól gyógyítható. Ezután hosszas és eléggé költséges procedúra következett, aminek – bár már lassan egy éve kezdődött – azt hiszem, még mindig nem vagyok a végén. Mikor találkoztam más betegtársakkal, kiderült, hogy én még szerencsés is vagyok, mert van köztünk olyan, aki már 22 éve beteg, és találkoztam olyan nővel is, akinek már a gyermeke is betegen született, mert nem ismerték fel nála a betegséget időben. A kettőjük gyógyszerei és kezelése havonta 44 ezer forintba kerül, mert a gyógyításhoz használt antibiotikumokra nem jár támogatás, pedig ezek nélkül a gyógyulás nem lehetséges.
Lassú kilábalás sok pénz és szenvedés árán
Most az állapotom végre kezd már stabilizálódni. A kezdeti antibiotikumos kúrák során voltak rettenetes időszakok, amikor újra előjöttek a fájdalmak, az állandó hányinger és a levertség érzése, de aztán fokozatosan javulni kezdett minden, és végre abba az állapotba kerültem, hogy újra tudok rendesen dolgozni. Időnként még mindig visszatérnek az elképesztő fejfájások, zsibbadások és szorongások, és jóval hamarabb kimerülök a munkától is, de már látszik az alagút vége. Nagy kár, hogy nem időben derült erre az egészre fény, mert sokkal szívesebben töltöttem volna ezt az időt a családommal az erdőt járva, és azt a rengeteg pénzt, amit eddig a gyógyulásomra fordítottam, rájuk is költhettem volna.
Olvass még kullancscsípés témában itt, az NLCafén:
- Ezeket a kullancsriasztókat kerüld
- Védőoltások utazás előtt
- Kullancsinvázió az erdőkben
