G-pont: nem minden öröm forrása
Az 1940-es évek végén “fedezték” fel a nagy G-pontot, (Grafenberg-pont) méghozzá Dr. Ernst Gräfenberg. A vagina mellső falán található pontot nem sikerült egészen stabilan behatárolni, de önmagában a tudat, hogy létezik, férfiak millióinak adta fel a leckét. Filmek sokaságában központi téma a G-pont, vagyis az 1–1,5 cm átmérőjű terület becserkészése, amelynek izgatásával az ígéretek szerint a klitorális és a hüvelyi orgazmust is kenterbe verheti a partnerünk. Feltéve, ha megtalálja. Egy, a Torvergata Egyetem által kiadott tanulmány szerint mindez azonban csupán egy félrevezető koncepció, vagyis ahelyett, hogy a férfiak kitartóan keresik-kutatják a titokzatos pontot, célszerű lenne pusztán csak arra figyelni, hogy mi az, ami láthatóan és valóban jólesik a partnerüknek…
Kis test, kis punci?
Az egyik leggyakoribb általános tévhit a szexuális örömök, és a vaginák kapcsán, hogy az apró termetű, vékony nők kis puncival, szűk hüvellyel vannak megáldva, míg testesebb társaiknál, fordított a helyzet. A terület szakértői szerencsére a 21. századra leszámoltak ezzel a kicsit sem kedves, általánosításon alapuló hiedelemmel, mondván semmi alapja nincs a méretekre vonatkozó párhuzamnak. A vékony nőknek legfeljebb a medencecsontozata törékenyebb, de ettől még nekik is lehet tágabb a hüvelyük, ahogyan a dús idomú társaik is lehetnek extra szűkek odalent.
fotó: Getty Images
Harapós punci
A történelem során az egyik legnevetségesebb, mégis a világ számos pontján elterjedt hiedelem szerint a nők nemi szerve veszélyes, pontosabban harapós játék. Oroszország, India, Új-Zéland, Japán egyes részein, sőt az indián folklór meséiben is visszatérő elem volt a fogakkal díszített vagina. A harapós punci mítosza természetesen nem máson alapszik, mint azon a rémképen, hogy a női nemi szerv képes kasztrálni az erősebbik nem tagjait. Kérdés, hogy a horrorisztikus mítosz vajon hány férfit tartott vissza annak idején a kicsapongó életmódtól.
Fordított pénisz
A történelem során az egyik, magát a legstabilabban tartó nézet az volt a nők nemi szervével kapcsolatban, hogy az valójában ugyanolyan, mint a férfiaké, csupán belül helyezkedik el. Hogy hogyan is gondolták mindezt elődeink? Egyszerű, mivel a nők fázósak, ezért a péniszüket belül, a melegben viselik, míg a sokat kibíró, kemény férfiaknak nem probléma kívül “hordani”.
Columbus felfedezte a csiklót
Mármint nem Kristóf… Renaldus Columbus 1559-ben névrokonával ellentétben nem egy földrészt, hanem egy testrész felfedezését vallotta magáénak, a klitoriszét. (Nem, nem Columbus). Tény, hogy ezzel elég komoly vitát indított el puncitéren, hiszen kortársai közül többen jelezték, hogy azt valójában ők fedezték fel, míg nem hiányzott a “de hát a csikló létezéséről már mindenki tudott” nézet megjelenése sem. Akárhogy is, sokan a jól csengő nevű Colombust tartják e nemes női testrész felfedezőjének, pedig tényleg erős a gyanú, hogy a női élvezetek forrása azért nem maradt korábban sem észrevétlen az évezredek során.
