Vannak, akiknek gyerekkoruk óta életük aktív része a sport, míg mások a sokadik X után érzik úgy, hogy változtatni szeretnének az életmódjukon, és a mozgást a hétköznapok részévé akarják tenni. Legyen szó bármelyikről, a sporttal nagyon sokat adhatunk a testünknek – már ha jól végezzük azt. A testmozgás meghatározó hozadéka, hogy erősíti az immunrendszert és javítja a keringést, segít fenntartani az életminőséget, és az idősek esetében lassítja a természetes leépülést, megalapozza a fitt külsőt és az egészséges belsőt. Utóbbi kapcsán tehát láthatjuk, nem véletlen, hogy szakemberek folyamatosan hangoztatják, hogy mennyire fontos az élethosszig tartó aktív élet. Ám az is tény, hogy a testmozgás akkor lesz a szervezet számára valóban építő, ha megfelelő körülményeket megteremtve, a saját határainkat figyelembe véve és a test igényeit kielégítve aktívkodunk. A gyakorló sportolók egyik legfontosabb kihívása a túlterhelés elkerülése. Az idősödő sportolóknak ugyanis jobban kell figyelniük a sportártalmakra – legyen szó az ízületi és izomproblémákról vagy sportsérülésekről. Ez nem jelenti azt, hogy a 50 éves kor felett le kell lemondani a mozgás öröméről, hanem inkább azt jelenti, hogy esetükben érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a megelőzésre és a biztonságra.
Azok, akik évek óta aktív sportolók, tisztában vannak vele, hogy óvniuk kell a testüket az olyan ismétlődő terhelésektől, amelyek összeadódhatnak az évek alatt. A hosszú távon ható ártalmak nem feltétlenül attól függenek, hogy valaki könnyed tréningeket szokott-e csinálni, vagy hogy komoly edzéseket tart-e, hanem inkább attól, ki mennyire támogatja a szervezetét. A szakértők egyetértenek abban, hogy a testben 35-40 éves kor felett olyan természetes változások indulnak, amelyekre válaszolni kell. Az orvosok szerint ebben az életszakaszban csökken a teljesítőképesség, az erek rugalmassága és az izomtömeg is. Sok esetben lassul már a regenerációs képesség is, ami újabb kihívások elé állítja a senior sportolókat.
Az ízületek is jobban ki vannak téve a káros hatásoknak 50 felett. A túlterhelés mellett a nem jól kivitelezett mozgás is ronthat az általános állapoton. Ahhoz, hogy minden életkorban a megfelelő pozitív hatást érjük el a sportolással, az életmódra is oda kell figyelni. Az étkezések szerepe hangsúlyosabbá válhat a kor előrehaladtával, ahogyan a tápanyag-utánpótlásé, a folyadékbevitelé is. Ugyan minden életkorban fontos szerepe van a megfelelő vitamin- és ásványianyag-pótlásnak, az aktív életmódot folytató ötvenes generációnak még fontosabb, hogy a test általános állapotát megtartsák, és a sportolással úgy érjék el a kínált fittséget, hogy közben az nincs negatív hatással egyetlen testrészre sem.
A lényeg tehát az, hogy az egészségmegőrző sportolásnak nincs felső korhatára, sőt aki csak teheti, éljen a mozgás pozitív hozadékaival. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azoknak a sportolóknak az esete, akik idősebb korukban bizonyították, hogy csodákra is képes az ember, ha igazán akarja. A magyar származású, de a monarchia színeiben versenyző Pongrácz Artúr tábornok pályafutása például 60 éves korában kezdődött, 1928-ban egyéniben negyedik lett az olimpián a lovas számban. Ugyancsak díjugratásban a japán Hiroshi Hoketsu 2012-ben (71 évesen), Londonban sokadjára lett olimpikon. Harriette Thompson legyőzve a rákot 76 évesen futotta le első maratoniját, majd minden idők legidősebb maratonistájaként 92 évesen ismét teljesítette azt.
