A bútorápolásról

A bútort nem egy-két napra vásárolja az ember, ezért szeretné, ha minél tovább jó állapotban maradna. A helyes bútorápolás pedig nagymértékben függ a bútor anyagától. Alapszabály, hogy bútorainkról hetente töröljük le a port, mindig tiszta ronggyal, amit alaposan rázzunk ki. Egy évben egyszer húzzuk el a bútorokat helyükről, töröljük le oldalukat, és töröljünk fel a bútor alatt is. Vigyázzunk a foltokkal, ne tegyünk rá virágvázát, illetve forró italokat alátét nélkül.

A mai, modern fabútorok többsége olyan védőréteggel van kezelve, amely nem igényel különösebb ápolást, elegendő, ha nedves ronggyal letöröljük. A lakkozott bútorokat puha ronggyal törölgessük, néha dörzsöljük át bútorfényezővel. A foltokat meleg, enyhén mosogatószeres vízzel távolítsuk el, majd töröljük szárazra, végül tegyünk bútorfényezőt az adott felületre. A viasszal fényezett bútorokkal hasonlóan járjunk el.





Antik bútorainkat hetente portalanítsuk, és évente egyszer vagy kétszer szükséges a fényezés. Bánjunk módjával a fényezővel, különben maszatos lesz a bútor. Mindenképpen vegyünk antikbútor-fényezőt, és mindig a bútor színének megfelelő színűt válasszunk, az eltérő színű fényezőanyag – különösen, ha világosabb, mint a bútor – beivódhat a résekbe, és foltos lesz. A zsírfoltot enyhén ecetes vízzel távolíthatjuk el, amit végül töröljünk szárazra. A nyersfa felületeket nedves ruhával tisztítsuk meg, és ügyeljünk, hogy ne maradjanak sokáig vizesek.





A műanyagbevonatú bútorok tisztántartásához szintén elég a nedves mosogatószeres vizes ruha. Kerüljük a súrolószereket, mert könnyen sérthetik a felületet. A makacsabb foltokat próbáljuk tömény mosogatószerrel eltávolítani. Az intarziás bútort mindig száraz porronggyal takarítsuk, ügyelve arra, hogy a rongy ne akadjon be a fába. Időnként lehet fényezni is, alkalmazhatunk viaszos pasztát a felületén. A furnéros bútoroknál fontos, hogy ne maradjon víz a felületükön, mert nagyon könnyen nyomot hagy.

Az aranyozott bútort ne érje víz, és ne dörzsöljük. A szakemberek langyos terpentines kezelést javasolnak, melyet puha ronggyal vigyünk fel.

A tölgyfa bútort szarvasbőrrel érdemes takarítani, amit mártsunk ecetes vízbe, majd csavarjuk ki alaposan. A bútort töröljük szárazra, majd használjunk bútortejet. A viaszolt tölgyfa-, mahagóni-, fenyőfa-, diófa- és bükkfabútort gyakran portalanítsuk, és időnként fényezzük. Régi módszer, hogy a mahagónit és a tölgyet langyos sörrel töröljük le.
A keményfa bútorokat (főleg kerti bútorok) favédő szerrel kezeljük. A gyékény-, a bambusz-, és a nádbútorokat gyakran portalanítsuk. Ha nagyon bekoszolódott, akkor a meleg szappanos víz és egy kevés bórax segítségével tisztává varázsolhatjuk.

A bőrbevonatú bútorokat száraz ronggyal portalanítsuk. A sötét színűeket évente egyszer-kétszer bekenhetjük ricinusolajjal, a világos bútort fehér vazelinnel. Házi megoldás a kiszáradt bútorra: keverjünk el egy kávéskanál szalmiákszeszt, négy kávéskanál ecetet egy fél liter vízben. Szivaccsal vigyük fel a keveréket, majd jöhet a ricinusolajos rongy, és végül fényezzük ki bútortejjel. A műbőrnél elegendő a nedves mosószeres ruhával való takarítás, amit töröljünk szárazra.
A fémbútorok ápolásánál kérjünk tanácsot vásárlásakor. Legtöbbször elég, ha meleg mosószeres vizet használunk.

A bútorok üveglapjait citromlével vagy ecettel takaríthatjuk, amit papírtörülközővel töröljünk szárazra.