Örjöngenek a kis görög pulyák a hirtelen jött szabadság miatt. Manosz, a költői érzületű tanár nagyanyai nyomásra – ez nagyon nagy nyomás, de ehhez látni kell a nagyit – elhagyja a falut, hogy bosszút álljon a nagypapa gyilkosán. Bár fegyvert még csak képen látott, ha egyáltalán, és nem lehetünk benne biztosak, hogy túl van-e már az első csókon, hogy messzebbre ne menjünk, bár a nemi aktivitás nem előfeltétele a vendettának. Vagyis teszetosza agglegényünk kardigánban elindul, hogy bosszút álljon.
Lehet sejteni a felvezetésből, hogy nem firkálja össze az arcát terepszínű rúzzsal, és nem ugrik ki nindzsaruhában sem robogó teherautóból kopaszodó, pocakos hősünk, de azért lövő leckét vesz, egy második világháborús revolvert kétszer is el bír sütni.
A vérbosszú ösvényein csámborogva találkozik régi szerelmével, és lassan, nagyon lassan visszakerül a tűzre a kihűlt lecsó (a régi kapcsolat); lassú víz, és szexepil partot mosnak.
Mire tettlegességre kerülne a sor, kiderül, hogy a nagymama mindenkit behülyített, és ügyes kis vihart kavart a biliben, meg a delíriumos krétai faluban. Minden a helyére kerül, tisztázódnak a családjogi viták, senki nem hal meg, sőt…
A lecsó ezerrel rotyog a tűzhelyen.
