Egy üveg burgundi, vagy bordói eredetű bor különleges csemegének számít, de nem szabad megfeledkezni róla, hogy a származási hely még nem biztosíték arra, hogy, valóban a legjobb minőséget nyújtja. Fontos az évjárat, a pincészet, és a szőlőfajta is. Ezek együttesen határozzák meg a borok hírét.
A világon számos borárverést rendeznek, ahol csillagászati összegekért kelnek el egyes palackok. A tíz-tizenöt éves jó évjáratból származó borok már nagyon keresettek, de a több évtizedes ritkaságok, egyedi darabok a legértékesebbek. A világ legnagyobb aukciós házai, a Shotheby’s, a Christie’s külön osztályt működtet a borok számára. A legtöbbet eddig egy ausztrál, 1951-es Penfold’Grange-ért fizettek, ami az ország leghíresebb bortípusainak egyike.
John Manetti, vállalkozó 44400 ausztrál dollárt kínált a borkülönlegességért, hogy gyűjteményének éke legyen. A neves bort Max Schubert, a Penfold cég borásza állította elő, de összesen csak három hordót töltött meg. A hordók amerikai tölgyfából készültek, és ezekben érlelték a ritka csemegét.
Az árverésre kerülő borokat általában nem fogyasztják el tulajdonosaik, hanem féltett kincsként őrzik pincéjükben. Az éttermekben felszolgált különlegesség azonban skrupulusok nélkül leszalad a vendég torkán. A legdrágább bor, amit valaha itallap ajánlott, egy 1875-ös, francia Romanée Conti volt, amiért 75000 dollárt kell fizetni annak az ínyencnek, aki arra vetemedik, hogy megkóstol belőle egy pohárkával. A csábító ajánlat az elegáns amerikai Graycliff Hotel menüsorán olvasható, de egyelőre még senki nem vetemedett arra, hogy kipróbálja. Valószínűleg a minősége hagy némi kívánni valót maga után, de az is lehet, hogy az ár hatott elrettentőnek. Ki tudja?
