A tengerparti szálloda hatalmas területén 4 belső medence és számtalan szórakozási lehetőség kényeztetett minket. Edzőterem, bár, kaszinó, masszázsszalon, étteremek, bazárok és az elmaradhatatlan szőnyegárusok és teázók… Az egyik medence közepén Dj nyomta a zenét 24 órán keresztül (megjegyzem, egy picit hangosan). Mi a szálloda mellett álló – önálló belső kerttel és medencével rendelkező – bungalóegyüttes egyikében laktunk, kényelmes, tiszta barátságos szobában. A kertben megszámlálhatatlan, szebbnél szebb virág vett körül minket – cserébe “sajnos” el kellett viselnük a magyar tüdőnek szinte elviselhetetlen páratartalmat, a rendkívül sós, fullasztó levegőt és az ezer fok forróságot.
 |
Az *****csillagos luxusvilág közepén a legfurábbak a szúnyogok voltak. Sokáig tanakodtunk, honnan kerülhettek ide ezek a közel sem előkelő vendégek, mígnem az egyik esti sétánkon a mediterrán parkban egy tavacskára nem leltünk, közepén egy kis szigettel, ahol galambok és nyuszik tanyáztak. Emma (másfél éves kislányom) odavolt értük, úgyhogy megbocsátottunk a szúnyogoknak.
A rendszeres éttermi atrocitások – az orosz arisztokrácia pöffeszkedő, kiskosztümös villásreggelije, vagy a németek mindent túlharsogó, részeges vacsorai dajdajozása – sajnos elnyomták a gasztronómiai dagonyázást, pedig paradicsomi lakomák sorakoztak nap mint nap az asztalokon. Számtalan nemzet étele – hogy ki-ki megtalálja a hazai ízeket, vagy éppen kísérletezzen a szomszéd eledelével -, ezerféle, művészien faragott, tálalt gyümölcs és megannyi édesség csábítgatott minket – feleségem legnagyobb bánatára.
És persze a tenger… Kicsi Emmánk ugyan a hideg, sós és hatalmas vizet nem fogadta olyan barátságosan – szívesebben pancsolt a gyerekmedencében, a fura ízesítésű tenger után kétkedő arccal nyalogatva annak “tartalmát”. Kicsit féltem, a műanyag babakád után mit szól majd ennyi vízhez, de amióta közelkerült az ilyetén élvezetekhez, ha meglát egy pocsolyát, azonnal csobban… 🙂
Az egyedüli bánatunk az volt, hogy az országbol nem sokat láttunk. Kirys 60 km-re volt minden lakott településtől, így ha kisétáltunk a szálló falakkal körülvett paradicsomából, csak nagy pusztaság és hatalmas hegyek voltak mindenfelé. Az egyetlen szervezett “városnézéses” kirándulásunkon, minden tiltakozásunk ellenére csak egy bőr-, valamint egy ékeszergyárat sikerült meglátogatnunk – igazi magyar úttörő módjára. Mecsetek, minaretek, müezzin … – a mesés kelet világára csak a buszsofőr füzért morzsolgató keze emlékeztetett. E rendkívül vallásos – és egyébként magyarbarát – ország számunkra zárva maradt.
