Kevesebb zsírt!
A szénhidrátok az izmokban és a májban, glikogén formájában raktározódnak, ezért meghatározó szerepük van a megfelelő energia-egyensúly megteremtésében, melyet a szénhidrátfelvétel és a fizikai tevékenység aránya határoz meg.
Korábbi feltételezések szerint a cukorban gazdag étrendnek alacsony a tápértéke, ez azonban megdőlni látszik, mivel a kutatások bebizonyították, hogy ha sok cukrot eszünk, akkor sem csökken a tápanyagok bevitele olyan mértékben, hogy az hiányt eredményezne. Ezentúl valószínűleg többen szívükbe zárják a skótokat, akiknek egyik felmérésük szerint hosszú távon a nagy cukortartalmú ételeket fogyasztó személyeknél kisebb arányban épül be a zsír a szervezetbe.
Persze, mivel az energia-egyensúly kulcsfontosságú összetevője a szénhidrátfogyasztás mellett a fizikai aktivitás, könnyebb a súlyunkat megtartani, ha rendszeresen sportolunk, mozgunk.
Megnő a mentális teljesítmény
A szénhidrátok javítják a kedélyállapotunkat, és pozitívan hatnak a mentális teljesítőképességünkre is. A glükóz például az agyunk, illetve az idegszövetünk alapvető energiaforrása, a gyorsan rendelkezésre álló energia. Előmozdítja, gyorsítja a megismerési és emlékezési folyamatokat.
Egy amerikai tanulmány szerint a mentális problémamegoldó-képesség, a logikus érvelés, a reakcióidő, valamint a memória hatékonyabb egy kiadós reggelit követően, mint reggeli fogyasztása nélkül. Tehát, ha jót reggelizünk, ezzel fokozzuk szellemi teljesítményünket a reggeli órákban. Az ebéd és a kora délutáni uzsonnázás viszont épp ellenkező hatást vált ki! Egyedül a cukor és a koffein az, amelyre az állandó mentális teljesítményt fokozó hatás a jellemző. A felmérésből az is kiderült, hogy a kísérleti alanyok számos intellektuális feladatot könnyebben és jobban oldottak meg, némi sós rágcsálnivaló elfogyasztása után.
A szénhidrátok e hatása a kutatók szerint a szerotonin fokozott termelődésével magyarázható. Különösen a csokoládé élettani hatása kiemelkedő: a kakaó fogyasztása ugyanis lassítja a rákos megbetegedések, az érelmeszesedés, kialakulását és az öregedési folyamatot. Végre felmenthetjük a csokoládét…
Több cukrot ehetünk
Az Egészségügyi Világszervezet szakértőinek ajánlása szerint a napi energiabevitel 55-75 százaléka származzon szénhidrátokból, és ezen belül 0-10 százalék hozzáadott cukorból.
A professzor hangsúlyozza, hogy az édességek olyan élelmiszerek, amelyeknél az élvezeti érték van előnyben. Ez egy meglehetősen heterogén összetételű csoport, mégis ugyanazért szeretjük: az édes ízért rajongunk, a csokievéssel ősi vágyunkat váltjuk valóra. Németországi vizsgálatok szerint a normál testtömegű személyek átlagosan 154 gramm édességet fogyasztanak naponta, az elhízottak 153 grammot, vagyis majdnem ugyanannyit! Inkább az a jellemző, hogy a kövérek táplálékában több zsír és kevesebb cukor van.
Biró professzor állítja, hogy az elhízás lényegében a szervezetben tárolt zsír mennyiségének aránytalan felszaporodását jelenti. Ehhez a szénhidrátoknak át kell alakulniuk zsírrá. Anyagcsere-folyamataink ezt lehetővé teszik, de meglehetősen „drágán”: az átalakulás energiaigényes folyamat, és ennek során a táplálékkal bevitt szénhidrát jelentős része az ehhez szükséges energiatermelésére használódik fel, így zsírtermelés tulajdonképpen – kivéve, ha kifejezetten sok szénhidrátot eszünk! – nem jön létre. A szénhidrátok fogyasztása után a nettó zsírképződés rendkívül csekély, csak akkor mérhető, ha a máj glükogéntároló kapacitása már teljes mértékben telített. Negyven százalékos (!) energiatöbbletnél a szénhidrátok még mindig kisebb testtömeg-gyarapodást okoznak, mint a zsírok, amelyek közvetlenül raktározódnak el, hiszen átalakításukra nincs szükség. A szénhidrátok szerepe – ideértve természetesen a cukrokat is – az elhízásban ezért nem meghatározó. (Nem hagyható figyelmen kívül azért az a tény, hogy a cukrok fogyasztása inzulintermelést vált ki, és ez – ha fogyókúrázunk – gátolja a zsír felszabadulását a raktárakból.)