Szerelem és ablakmosás

Rbrigi bánatosan fogalmazza meg a tömeg körüli, nem kifejezetten newtoni problémákat „Előkerül a világos miniszoknya, majd eltűnik a szekrény mélyébe. Görcs a kilóktól. Megint előkerül, aztán ugyanúgy vissza. Ez a játék eltart egy darabig. Várom a tavaszt és várom a kilók megcsappanását. Majd előkerülnek a súlyzók, a melegítő a kocogáshoz, a napszemüveg és a tisztítószerek.”

Ezzel szemben áll Tohonya buddhai, önirónikus nemtörődömsége: „Amíg nem volt 10kg súlyfeleslegem minden tavasz azzal indult, hogy a párommal lóháton határszemlére indultunk. Ma marad a terepjáró, a téliesített esőcsizma de a szemle most sem marad el.”

Lehet, hogy a természet hat rá ennyire nyugtatólag? Nincs kizárva. Bár valakit nem hogy megnyugtatna, hanem felpörget. Így járt Engee is, aki így kiált: „Imádom a természetet, bárcsak mindig tavasz lenne.”

Valaki még csak várja a tavaszt, de valahol már meg is érkezett. És hol? Persze a gazdagoknál. Bagoly, Heltait idézve, így ír: “A Rózsadombon már tavasz van, Dőlnek az édes, jó szagok. Az új madár a régi ágon Nem énekel még, csak dadog. — Dal vagy, virág vagy, napsugár vagy, Idők vén fáján ifjú ág. Álom, remény, vagy, szerelem vagy, Élet, szabadság, ifjúság. És meg mi minden! Jó jövendő, Annak, ki fáradt, gyenge, bús. Mosoly, derű, fény, biztatás vagy, Ezerszer áldott március. “

Gyönyörű idézet, biztosan Bözse is el van ragadtatva, noha számára a tavasz sokkal praktikusabb húrokat penget (hogy teljes képzavarral éljek): „Én is imádom a tavaszt, alig várom hogy kiszabaduljak a kertbe, ássak, kapálgassak, gereblyézzek, ablakot mossak, függönyt cseréljek”





Végül pedig az örök téma farcsi gyönyörű szavaival: „Én mindig nyitott szívvel és lélekkel várom a tavaszt, mert a tavasz mindig a szerelemnek a hozója.”

Nem is. Meggondoltam magam. Mátra szavaival zárom eme mazsolázót: „Ne várd annyira, mert úgyis hamar jön el. Ha viszont már itt van, alig várjuk majd a következő nyarat. Különben is, mindjárt itt a karácsony.”