Az itáliai és csehországi szerzetesek kezdték meg a közösségi életet, a közös imádságot, a bencésekre jellemző lelkipásztori és kulturális munkát.
Az ezeréves szerzetesközösség és épületei együtt éltek és együtt szenvedtek hazánkkal. Az első épületek elpusztultak, de ezeken az alapokon újult meg többször is a templom és a monostor. A nyugati apszis valószínűleg az első templomból való, a falak lényegében az 1137-ben felszentelt templom falai, az oszlopok és a korai gót boltozat a XIII. század első negyedében épült fel. A török kor pusztításait 1700 körül barokk stílusban hozták rendbe, a monostor jelentős része ekkor épült, benne a refektóriummal.
A modern főkapun belépve jobbról a főapátság barokk épülete, balról a gimnázium és diákotthon oszlopos bejárata fogad bennünket. A főapátságban több mint 40 szerzetes él, az iskolában tanuló fiúk száma 320 körül mozog. Az udvaron tovább sétálva jutunk a belső udvarba, a neoklasszicista homlokzat már a középkori épületrészt takarja.
Kattints a képre! |
A főapátság gyűjteményei éremtárra, kőtárra, metszetgyűjteményre és képtárra tagozódnak. A könyvtár alatt fekvő kiállító térben ezekből rendezett be a főapátság állandó kiállítást. A nyári hónapokban a Bazilika orgona-hangversenyeknek ad otthont.
A főbejárattal szemben arborétum található, ahol majd 400 növényfajt gondoznak. A közeli kilátóról szétnézve a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet dimbes-dombos vidékében gyönyörködhetünk.
Az ezeréves Főapátság egy része helyi tárlatvezetővel megtekinthető. A istentiszteletek ideje alatt a bazilikában a vezetés szünetel.