A betegséget először Krisztus előtt 412-ben említették, történelmi leírások már utalnak az i.e.V. századi influenzajárványokra. Tömeges elterjedését a VI. században figyelték meg először Európában, az elnevezés az 1743. évi járvány óta használatos. A szó olasz eredetű, jelentése „a hideg hatása”.
 |
A XVI. század óta tíz globális járványt tartanak számon. Az elmúlt 100 év során három hatalmas világjárvány (panadémia) pusztított, az első 1889. és 1890. között. A második, a spanyolnátha – melynek nevét bizonyára mindenki ismeri -, 1918-1919-ben szedett 20 millió áldozatot. 1957-ben az úgynevezett ázsiai influenza vonult végig a földön. Az ázsiai járványt még két panadémia követte, a hong-kongi 1968-ban, majd az orosz 1977-ben. Az elnevezés azokból az országokból eredt, ahol a legtöbb áldozatát szedte a kór, de ma már tudjuk, hogy mind a négy járvány Kínában kezdődött. Felismerték, hogy a járványok megközelítőleg azonos időszakokban 2-3 évente jelennek meg, de a globális járványok jelentkezése és mértéke kiszámíthatatlan volt. Ezek a világméretű járványok 2-3 évtizedenként fenyegetik az emberiséget.
A nagy 1918-1919-es világjárvány során az influenza korokozóját nem sikerült beazonosítani, mert az akkor végzett állatkísérletek nem jártak eredménnyel. A kórokozó védelmét az a véletlen körülmény segítette elő, hogy egy kis ragadozó állat, a vadászgörény fertőzése sikerrel járt.
A kórokozó vírusának három típusát különböztetjük meg A, B és C típust. A B- és C-vírusok mindig csak kisebb járványokat hoznak létre, az A-vírus általában 3 évente eredményez járványokat, világjárványokat pedig csupán 30-40 évente okoz.
Az évente jelentkező influenzafertőzések máig óriási jelentkezőséggel bírnak, pedig kiterjedt és szervezett monitorhálózat vizsgálja a kórokozók előfordulását, várható megjelenését, annak típusait, azzal a céllal, hogy megelőzzék a súlyosabb fertőzések kialakulását és terjedését.
