Délegyháza felé hamisítatlan bács-kiskuni táj fogad, ez már az Alföld, de a lapály hangulatát meg-megtöri néhány kavicsdomb, kavicshegy meg szállítószalag: ezek a helyi tájkép és a délegyházi romantika szerves részei. Ahol ugyanis kavicshegy van, ott gödörnek is kell lenni, a gödörbe pedig befolyik a talajvíz – és már kész is a bányató. A település a virágzó külszíni bányászatnak köszönhetően egész tórendszerrel büszkélkedhet. Az ős-naturisták először szabad strandként használták a területet, ma azonban a Magyar Naturista Egyesület és a Naturista Oázis Kft. huszonhárom hektárt kerített körbe magának: egy kisebb birodalom az övék, ahová ruhástul belépni nem ajánlott.
Mellesleg, aki elsőre akarja megközelíteni a naturista oázist, figyeljen oda, mert jó néhányszor kell derékszögű kanyarokat bevennie. Délegyházán többször is megkérdezem, hogy találunk oda – legutoljára egy ősz hajú nénitől, aki gázpalackot egyensúlyoz a biciklijén –, körülbelül ilyenformán: “Jó napot, elnézést, meg tudná mondani, merre van a strand… izé…, tudja, ahol ruha nélkül lehet…” A néni viszont szemrebbenés nélkül útbaigazított. “A nudi, aranyom? Itt balra, aztán mennek az úton, a kocsmánál megint balra, és még vagy három kilométer.”
Fel a napszemüveggel!
Aztán megérkezem. Az út mellett szürke betonkerítés. A laktanyák mellett voltak ilyenek, hogy ne lehessen belátni. A betonelemek között persze mindig voltak rések, így aki kukucskált, simán végignézhetett egy alakulótéri sorakozót. Itt viszont nem kell kukkolni, mert a sorompó már áll, és begördülök a naturista oázis területére. Életemben először járok nudista strandon. Teltkarcsú, ötven körüli nő sétálgat mellettünk. Aztán egy teltkarcsú, ötven körüli nő teker el mellettünk egy biciklin. A szemem sarkából figyelem őket, szerintem feltűnés nélkül, de biztos ami biztos, fölteszem a napszemüvegem.
Május vége van, az idő gyönyörű, de kevesen vannak a vízparton. Persze, mi az hogy kevés? Öt-hatszázan ugyanis biztosan napoznak, csakhogy a huszonhárom hektárnyi terület fölér egy kisebbfajta településsel: el sem kell bújni, hogy eltűnhessen valaki. A homokos földúton a megengedett sebesség húsz kilométer per óra, hogy ne poroljunk. Ugyanis az út mellett is strandolnak naturisták, és most már feltűnnek fiatalok is: karcsú lány fekszik a füvön, mellette kigyúrt, tetovált sportember, akinek, miután nyújtózik egyet, napfény csillan meg az intim zónájába beléfúrt testékszerén, egy orvosi acélból hajlított piercingen.
Nos, ezt nem illik ilyen helyen észrevenni.
