| ||||
 | ||||
| SMS szám: 06-30-010204 |
Hány éves vagy? | |
22 | 27 |
Milyen jegybe tartozol? | |
halak | mérleg |
Mivel foglalkozol? | |
főiskolai hallgató | egyetemista |
Merre laksz? | |
Kálló | Budapest |
Mivel töltöd a szabadidődet? | |
Szeretek esőben sétálni, természetfotókat készíteni, a Kedvesemnek és bármilyen alkalomra improvizálva főzni, saját készítésű ajándékot tervezni, adni, Gospelt énekelni, a Kedvesemhez bújni és őt joghurttal, kiskanállal etetni (ezért az elején egyszer megdícsért:)) | Szeretek esőben sétálni, szökőkutakban ruhástól fürdeni, mindent szétszedni, ami mozog, vagy már nem mozdul, aztán persze, ha összejön, akkor összerakni. Földutakon száguldozni motoron, koliszobát szétrámolni, illetve szerelőműhelynek használni. |
Hogyan ismerkedtetek meg? | |
Már ismertük egymást, egy helyen lakunk és mégsem beszéltünk szinte azelőtt az augusztusi nap előtt, mikor ugyanazon a buszon utaztunk Budapestre… Én szomorú voltam, ő felvidított… Ezt az utat hosszú beszélgetések, séták, találkozások, dilemmák követtek… | Igazság szerint réges-régen ismertük már egymást, mert egy faluban lakunk, de igazából sosem beszélgettünk, mert fiatalabb nálam 4 évvel, így nem volt közös a baráti társaságunk. Azon a napon a nagyvárosba szólított kötelességem, és amikor felszálltam Ő már ott ült az egyik ülésen magányosan, törékenyen. Fel szerettem volna vidítani, ezért azt mondtam neki, hogy ‘Szia Angyalka!’, aztán leültem távol tőle. Ez annyira meglepte Őt és annyira jól esett neki, hogy odajött beszélgetni hozzám és végigbeszélgettük a hátralévő utat… |
Mit szeretsz benne leginkább? | |
Mindenki irányába tanusított segítőkészséget, humorát, játékosságát, közvetlenségét, s azt, hogy mindig tud olyat mondani, ami megnyugtat, felvidít. Leginkább, mikor hozzám bújik, s azt mondja: Nagyon, Bogyóca! | Nagyon szeretem a kedvességét, a természetességét, a természetközeliségét, a talpraesettségét, az egész lényét. |
Mi volt a legemlékezetesebb ajándék, amit tőle kaptál? | |
Egy szerencsehozó elefánt. Mielőtt Franciaországba mentem, akkor kaptam tőle, hogy ezáltal velem legyen. | Egy fénykép, amit a kapcsolatunk elején kaptam tőle, azért, hogy mindig ott legyen velem, még ha testi valójában nincs is jelen. A fényképen az anyukája karjaiban szundizik a 3 hónapos Dórika. Nagyon megható az a szeretet, ahogyan az anyukája öleli Őt. |
Kattints a képre a nagyméretű változatokhoz!
 |
 |
 |
