Szilvi és Norbi

 Hány éves vagy?

24

24

Milyen jegybe tartozol?

kos

Mivel foglalkozol? 

 ápolónő

Merre laksz? 

 Piliny

Mivel töltöd a szabadidődet?

Ápolónőként sokat dolgozom és mindig más műszakban, ezért ha van egy kis szabadidőm imádok semmit sem csinálni. Ha ezt túl unalmasnak találom, akkor sütök, olvasok, vagy az augusztusi esküvőmre készülök ( bár ezzel már a környezetem idegeire megyek néha).

Ilyen téren szerencsés vagyok, mert a munkám a hobbim is egyben. Számítógépekkel foglalkozom, ezek kötik le időm nagy részét, de ezen kívül szeretem az irodalmat is, a versek a gyengéim (magam is irogatok) és olvasni is sokat szoktam.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Amint beléptem a kapun, azonnal felfigyeltem rá. Jóképű volt, macis járású és szakállas. Sosem szerettem, ha egy férfi borostás vagy szakálla van, de neki olyan jól állt, hogy ez még vonzóbbá tette számomra. Amikor megpillantott, enyhén tátott szájjal, mozdulatlanul bámult rám. Sosem tartottam magam szépnek vagy akár csinosnak sem, de nagyon hízelgőnek tartottam, hogy még “a lélegzete is elállt” tőlem.
Tovább>>

A nagybátyám lagzijára készültünk, mindenki tette a dolgát. Ott láttam meg, s hirtelen nem is tudtam levenni a szemem róla. Csak bámultam, s megszűnt a külvilág. Majd kicsit később odaállt elém s bemutatkozott, és én mint egy hülyegyerek csak hebegtem- habogtam. Aztán a lagziban sokat táncoltunk, beszélgettünk.

Mit szeretsz benne leginkább?

Szeretem a mosolyát, a hangját, szeretem, ahogyan megszólít(szelíden, szeretettel a hangjában). Szeretem ha megérint, ha végigsimítja a hátam, vagy beletúr a hajamba. Szeretem a hasát, puha és csábító. Szeretem az ölelését (biztonságban érzem magam a karjaiban). A legjobban mégis azt szeretem benne, hogy teljes szívéből szeret.

Szeretem minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Ezek közül nem szeretnék és nem is akarok kiemelni semmit, ő úgy jó ahogy van.

Mi volt a legemlékezetesebb ajándék, amit tőle kaptál?

A jegygyűrű! Már régen szerettem volna, ha eljegyez. Ha azonban megemlítettem neki a dolgot, meg sem hallotta, vagy abban a pillanatban valami egészen más dologról kezdett el beszélni. Nem erőltettem hát a dolgot. Az elmúlt év szeptemberében viszont történt valami. Elhívott sétálni és egy ékszerboltban kötöttünk ki. Amikor végül kiválasztottuk a gyűrűt, talán boldogabb volt mint én. Felkészült rá, hogy leélje velem az életét. Pontosan ez volt a lényeg: nem azért kérte meg a kezem, mert tudta, hogy én ezt szeretném, hanem mert ő akarta.

Minden perc, mit vele töltök, ajándék. De a legemlékezetesebb egy nyári hajnal emléke.