Tubi és Csabi

 Hány éves vagy?

35

31

Milyen jegybe tartozol?

ikrek

Mivel foglalkozol? 

 önkormányzati közoktatási referens

Merre laksz? 

 Dunaharaszti

Mivel töltöd a szabadidődet?

utazás, zenehallgatás-éneklés, írás, filmek, olvasás, technikai sportok

kertészkedés, számítógép, utazás, foci, sportok, filmek, olvasás (ha lenne rá időm)

Hogyan ismerkedtetek meg?

Bár egy közös, nagyon jó barátunk révén hallottunk már egymásról, de soha nem érdekelt igazán, ki is lehet a másik, és úgy alakult, hogy soha nem is találkoztunk a közös társaságban. Első személyes találkozásunk is (2001. június 4-én egy étteremben) barátnőm egy pillanatnyi ötletéből fakadt, de kettőnk “összehozásának” legcsekélyebb szándéka nélkül. Szimpatikus volt, de igazából nem is figyeltem meg őt akkor. Életünk egy olyan periódusában voltunk akkor mindketten, amikor már berendezkedtünk a magányos évekre, mivel beletörődtünk, hogy olyan másnemű nyilván nem is létezik, amilyent elképzeltünk magunknak, és nem akartunk megalkudni az álmainkkal. Mellesleg első találkozásunk és “összejövésünk” között több, mint egy hónap telt el. Csak a 3. találkozástól sejtettem, hogy nekem erre az emberre lesz szükségem.

2001. június 4-én történt. Már sokat hallottam megismerkedésünk előtt róla, hiszen a legjobb barátnője az én egyik lánybarátom, de személyesen soha nem találkoztunk az évek során, és bevallom, különösebben nem érdeklődtem iránta. Egyik délután a munkából hazafelé tartva felhívott a barátnője, hogy nincs-e kedvem velük vacsorázni egy vegetáriánus étteremben, és én igent mondtam. Első benyomásként egy kedves, mosolygós arcot tudok felidézni, de sokkal többet nem. Éreztem magamról, hogy csinosan nézek ki (öltöny, nyakkendő), ilyenkor mindig magabiztosabb is vagyok, de nem gondoltam úgy, hogy mély nyomot hagytam volna benne, ugyanúgy ahogy ő sem hagyott bennem. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a kérdést, egy kellemes délután emlékét tudom felidézni.

Mit szeretsz benne leginkább?

Hogy annyira nem “tipikus férfi”: érzékeny lelkű, romantikus, figyelmes, ragaszkodó, otthon- és családcentrikus. Igényli a törődést, a szeretetet, a gyengédséget, de ugyanúgy azt is, hogy mindezt ő is viszonozhassa. Hogy jó mellette ébredni. Hogy vele a hétköznapjaink is tele vannak nevetéssel. Hogy mellette én is megtarthatom a gyermeki lényemet. Hogy annyira jó apuka lesz, és hogy ő is erre vágyik legjobban. Hogy annyira egyformán látjuk az élet értelmét-lényegét.

odaadó szeretet, szerelem, melegszívű, érzékeny lelkivilágú, őszinte, nyílt természet, rendszerető

Mi volt a legemlékezetesebb ajándék, amit tőle kaptál?

Amikor a kapcsolatunk elején 3 hónapra Hollandiába ment tanulni, pár héttel az indulás előtt odaadtam neki legkedvesebb könyvemet, A kis herceget. Őrá is ugyanolyan nagy hatással volt a mű üzenete, mint rám. Az indulás előtti napon egy piciny szál rózsát kaptam tőle: “A kis herceg Rózsája, amiért innentől mindketten felelősek vagyunk” – mondta nekem. És tudtam, hogy az a rózsa nemcsak az ő szívét, de innentől kettőnk közös jövőjét is jelenti. A következő szál emlékezetes rózsát már aznap adta, amikor fél évre rá megkérte a kezemet.

Amikor két hónap külföldi tartózkodás után együtt tölthettük első közös Karácsonyunk hátralevő napjait. Úgy éreztem, még az ég is ellenünk van, hiszen a 14 órás buszút az Európában tomboló ítéletidő miatt 27 órásra sikeredett, és ő is lebetegedett, influenzás lett. Nem tudott kijönni elém a busz érkezésekor Karácsony előtt két nappal, ami akkor és abban a pillanatban nagyon fájt, de hát nem tehetett róla senki. Azután Karácsony első napján, amikor leszállt a Déliben a vonatról félig betegen, már tudtam: azontúl, hogy nagyon hiányzott, az érzelmeim semmit nem változtak iránta, és az övéi sem irántam. Annyira meghitt és szép pillanat volt az utána következő ünnepi napokkal együtt, ami ritkán adatik meg az ember életében. A legnagyobb ajándék az, hogy van nekem!!!