A mikrotápanyagok
A tudomány összefoglalóan mikrotápanyagok néven emlegeti azokat a vegyületeket, amelyekre szervezetünknek csak kis mennyiségben van szüksége, de amelyek mégis nélkülözhetetlenek az egészségünkhöz. Előbb a vitaminokról, később az ásványi anyagokról és a nyomelemekről derült ki létfontosságú szerepük, és ma már egyre többen látják be, hogy úgynevezett étrendkiegészítők formájában tanácsos pótolniuk mindazt, amihez a szervezetük a nap mint nap elfogyasztott ennivalókból nem jut hozzá. A jótékony hatás azonban csak akkor várható, ha az említett anyagokat a szervezet számára hasznosítható, szerves formában fogyasztjuk, mert szervetlen változatuk rosszul szívódik fel, így a beszedett mennyiség nagyobb része egyszerűen kiürül a testünkből.
Felmerül persze a kérdés, vajon nekünk miért van szükségünk mesterséges vitamin- és nyomelempótlásra, miközben mondjuk a nagyszüleink nemzedéke egészen jól elboldogult mindenféle tabletták és kapszulák nélkül?
 |
Hiányos táplálkozás, alultáplált emberek azonban régen is akadtak, sőt, a mostaninál jóval nagyobb számban. A döntő tényező azonban az, hogy az elmúlt néhány évtizedben nagyobbat fordult a világ, mint korábban évszázadok vagy évezredek alatt. Megváltoztak az életkörülményeink, és az állandó stresszhelyzetben élő, keveset mozgó, szennyezett levegőt szívó felnőttnek (és gyereknek) jóval nagyobb adag védő hatású vitaminra, makro- és mikroelemre van szüksége. Ugyanakkor megváltoztak (és sajnos nem előnyükre) étkezési szokásaink is. A gyorséttermek kínálatából, a sok konzervből, félkész- és készételből, a fogyókúrák alacsony kalóriatartalmú menüiből hiányzik egy sor nélkülözhetetlen tápanyag. De még az egyébként egészségesnek hitt ennivaló sem biztos, hogy az: a modern mezőgazdaság termékeiben jóval kevesebb vitamin és ásványi anyag található, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
 |
A mikrotápanyagok listája az utóbbi években tovább bővült. Ilyen, viszonylag új felfedezésnek számít egy vitaminszerű anyag, a karnitin, amely segíti a sejteket a zsírsavaknak energiává történő átalakításában. Nagyobb mennyiségre főként akkor van szükségünk belőle, ha izmainkat erőteljesen dolgoztatjuk, mert nemcsak az energiaszintet növeli, hanem az izomlázat is megakadályozza. Vitaminhoz hasonló anyag a Q10 is, amelynek felfedezését 1978-ban kémiai Nobel-díjjal jutalmazták. A vegyületet Q-vitamin, Q10 koenzim vagy ubiquinone néven is ismerik, ez utóbbi a latin „mindenhol” kifejezésből származik, és arra utal, hogy valóban szinte valamennyi sejtünkben megtalálható.
A Q10 legfontosabb feladata, hogy támogassa a sejtek “erőműveinek”, a mitokondriumoknak a munkáját. Itt történik meg a tápanyagok energiává való átalakítása, és ez a folyamat negyvenéves kor fölött már segítségre szorul, mert szervezetünkben ekkortól kezdve csökken az említett koenzim szintje. Ezen kívül a vizsgálatok szerint a Q-vitamin jó hatással van az ínysorvadásban, a magas vérnyomásban és bizonyos szívbetegségekben szenvedők állapotára is, olyannyira, hogy több országban szívműtét előtt álló betegeknek is rendszeresen adják.
Csokifüggőknek segít a króm
Sokan azért nem tudnak sikerrel harcolni a fölös kilók ellen, mert nem sokkal evés után álmosság, fáradtság, rosszkedv vesz erőt rajtuk, amely csak akkor múlik el, ha gyorsan elmajszolnak valami édességet. Ezeket a tüneteket az úgynevezett hipoglikémia váltja ki: az érintettek vércukor-szintje evés után – átmeneti emelkedést követően – túlságosan alacsonyra süllyed, ezért éreznek legyőzhetetlen vágyat egy kis csokira, süteményre. Így azonban a fogyókúra sajnos nem kecsegtet túl sok eredménnyel. Segíthet viszont rajtuk a nélkülözhetetlen nyomelemek közé tartozó króm, amelynek egyik feladata a vércukorszint ellenőrzése. Hatására a cukorbontó inzulin munkája hatékonyabb lesz, és elmúlnak a főként a nőkre jellemző csokifaló rohamok. A krómhiány egyébként a szívkoszorúerek megbetegedésének veszélyét is növeli. A nyomelem ajánlott napi bevitele ötven-kétszáz mikrogramm.
A sárgarépa titka A tudomány ma már jól ismeri az úgynevezett “zöldség-hatást”, azt az összefüggést, hogy akik sok zöldségfélét és gyümölcsöt esznek, azok ritkábban betegszenek meg rákban. Ezért a hatásért nem utolsósorban a növényekben található, antioxidáns hatású karotinok a felelősek: ezek adják például a levelek zöld, vagy a sárgarépa sárga színét, és megvédik a növényeket a nap káros ibolyántúli sugaraitól. Közülük is a legfontosabb a béta-karotin, amely a legnagyobb mennyiségben a répán kívül a spenótban és a brokkoliban fordul elő. A béta-karotin a sejtek fejlődéséért, a jó látásért, a növekedésért és a fogamzóképességért felelős A-vitamin természetes előanyaga. De amíg a zsírban oldódó A-vitamint mesterséges pótlással túl lehet adagolni, addig a béta-karotinnál ez a veszély gyakorlatilag nem fenyeget. A szervezet ebből az anyagból mindig csak az éppen szükséges mennyiséget alakítja át vitaminná, a többi a bőrben halmozódik fel, és napozás nélkül is szép aranybarnává változtatja. A bőrben elraktározott karotin pedig ugyanúgy növeli a napsugarak elleni védelmet, ahogyan ezt a feladatot ellátta a növényeknél.
Ha támadnak a szabad gyökök
 |
Egészségségünk és fiatalságunk legnagyobb ellenségei a sejtromboló hatású, úgynevezett szabad gyökök, amelyek felgyorsítják az öregedés folyamatát, és közrejátszanak számos krónikus betegség kialakulásában. Legveszélyesebb tulajdonságuk, hogy – amennyiben nem semlegesítik őket – odakötődnek a sejt örökítő anyagához, és rákos sejtté változtatják át, amely azután ellenőrizetlenül szaporodik. Az agresszív szabad gyökök semlegesítésére szolgálnak az antioxidánsok, amelyek közül a legfontosabb a béta-karotin, a C, B6, illetve az E-vitamin mellett két nyomelem: a szelén és a cink. A kutatások szerint ezek az anyagok nem egymástól függetlenül, hanem együttesen, egymást támogatva fejtik ki sejtvédő hatásukat, ezért van szükség arra, hogy a táplálékunkból hiányzó szelént is pótoljuk. Bár a szelén nélkülözhetetlen az immunrendszer megfelelő működéséhez, a felmérések szerint manapság az ételeink körülbelül feleannyit tartalmaznak ebből a nyomelemből, mint húsz évvel ezelőtt. Főként az idősek, a dohányosok, a fogyókúrázás miatt keveset evő nők, valamint az egészségtelenül táplálkozó fiatalok nem jutnak hozzá a naponta szükséges száz-kétszáz mikrogrammnyi szelénhez.
Védjük meg a csontjainkat! A fiatal nőknek sok kalciumra lenne szükségük ahhoz, hogy csontjaik erősek legyenek, ám a fogyókúrás diéták, a dohányzás, az alkohol, bizonyos gyógyszerek és a mozgáshiányos életmód mind az erős csontozat kialakulása ellen hatnak. Pedig csontjaink védelmét akkor tanácsos elkezdeni, amikor a csontritkulásnak még semmiféle jelét nem tapasztaljuk. Aki ugyanis fiatalon megfelelő mennyiségű kalciumot fogyaszt, az jóval kedvezőbb helyzetben lesz majd akkor, amikor idősebb korában a csontszövete fogyatkozni kezd. Ez a veszély főként a nőket fenyegeti, ők harmincöt éves koruktól kezdődően eredeti csonttömegüknek évente 0,3, míg később, a változókor után fellépő hormonális változások hatására egy százalékát veszítik el. Ezt a folyamatot visszafordítani nemigen, legföljebb megállítani lehet. Ezért fontos, hogy a női szervezet minden életkorban sok kalciumhoz, valamint ugyancsak csontvédő hatású magnéziumhoz és szilíciumhoz jusson hozzá.
