Amikor a szerelem más országból érkezik

Előfordulhat, hogy egy külföldi, teljesen más neveltetésű, más kultúrájú, esetleg más bőrszínű embert vezérel mellé a sors. A közös életre pedig nem itthon, hanem a szülőföldtől messze, egy másik kontinensen kell berendezkedni. 

Így volt ez Líviával is. Egy vidéki lány, akire szép jövő várt az érettségi után, hiszen jól tanult, lehetőségek sokasága állt előtte. Valami miatt mégsem vették fel az egyetemre, de nem esett kétségbe, egy évre az Egyesült Államokba utazott bébiszitternek. Több mint egy évet töltött kint, hiszen nagyon jó családhoz került. Kb. két hónappal a végleges hazautazás előtt megismerte azonban Kent egy szórakozóhelyen. A kapcsolat eleinte órákig tartó telefonbeszélgetésekből állt, később sűrűsödtek a találkák is, de Líviának egyre közeledett a hazautazás pillanata, noha akkorra már szerelmes volt a fiúba. Sebtiben eljegyezték egymást, s Lívia már a nagy hírrel tért haza.

A család, a barátok mind elhamarkodott, rossz döntésnek vélték a dolgot, ennek ellenére az esküvőre hamar sor került, s a pár három éve boldogan él New Jerseyben. Lívia egyetlen rokon, ismerős és barát nélkül került egy nagyon szabad országba, egy olyan kultúrába, mely a miénktől nagyon eltérő. Szüleitől több ezer kilométerre kell boldogulnia, mert ott él a férfi, akit szeret. Nehéz volt megszoknia, hogy Amerikában mindenki azt tehet, amihez kedve van, furcsák voltak a határtalan lehetőségek, de szerelmük legyőzte a kulturális különbségeket.






Ha lány, nem kell

Nem volt ilyen szerencséje Juditnak, aki szintén nem honfitársában találta meg a szerelmet. Judit szintén egy vidéki városban él, s az ottani főiskolán egy időben rengeteg külföldi, főleg sok fekete bőrű fiatal tanult. Egy srác a fekete fiatalok közül hamarosan elkezdte csapni a szelet csinos csoporttársnőjének. Szerelem volt ez mindkét részről – talán. Juditra a fiú az újdonság erejével hatott, sokat mesélt a lánynak országáról. Szudánból érkezett hazánkba tanulni, de mint utóbb kiderült, nem tervezte, hogy hosszútávon itt is marad. Judit hamarosan terhes lett, s nagyon boldog volt, mert párja házassággal kecsegtette. A leendő apa szemlátomást nem örült annyira a gyermekáldásnak, de legalábbis lányt nem szeretett volna, s ezt Judit tudomására is hozta. Judit nem értette a dolgot. Hol van már az az idő, hogy csak a fiúgyermek az igazi. Nkubu – így hívták Judit szerelmét – meséiben nem említette, hogy országában van-e ez így, vagy ez az ő saját meggyőződése. Hamarosan megszületett a baba, s Judit félelmei igazolására lány lett. Gyönyörű nevet adtak neki a szülők: Amina névre keresztelték. Judit már jóval a szülés előtt izgult, nehogy lány legyen a baba, mert akkor Nkubu biztosan elhagyja. A férfi mégsem tűnt olyan szigorúnak, a maga módján szerette is lányát, de valahogy nem esett több szó a házasságról. Már-már úgy tűnt, Judit félelmei alaptalannak bizonyulnak, mikor Nkubu bejelentette, egy pár hétre hazautazik szüleihez Szudánba. Judit nem gondolt semmi komolyra, ő és pici babája visszavárták a férfit. Már jó pár hét eltelt, amikor Judit aggódni kezdett, s aggodalma be is bizonyosodott. Szerelme a messzi távolból telefonált, hogy hazájában állást kapott, s nem tervezi, hogy valaha is visszatér Magyarországra.