A bor

A borokat többféleképpen csoportosíthatjuk: honnan származik, milyen szőlőből készült, évjárat szerint, illetve készítője szerint. A cukortartalom alapján megkülönböztetünk száraz, félszáraz, félédes és édes borokat. A félédes és a félszáraz bor tartalmaz némi hozzáadott cukrot, sőt előfordulhat, hogy a száraz borban is van egy nagyon kevés plusz cukor. Ami a színeket illeti, talán nem sokan tudják, hogy a vörös- és a fehérbor, valamint a rosé bor nemcsak színükben, hanem elkészítésükben is különböznek egymástól.

A vörösbor

A vörösborszőlőt (például Merlot, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon) leszüretelése után zúzzák, bogyózzák. A mustot héjon erjesztik 5-14 napig egy erjesztőkádban vagy -tartályban. Ezt követően kipréselik a bort, amit érlelnek, kezelnek és végül palackoznak. 






A fehérbor

A fehérborszőlő (Például Hárslevelű, Leányka, Chardonnay) szüretelését az előzőhöz hasonlóan a zúzás, a bogyózás és a préselés követi. A különbség az, hogy itt a préselés után kezdik el erjeszteni a mustot, majd erjedés után megtörténik az első fejtés. A présben maradt héjat törkölynek nevezzük, ez a pálinkafőzés egyik alapanyaga.






A rosé bor

Sokan úgy gondolják, hogy a rosé bor azért rózsaszínű, mert a fehér- és vörösbor keveréke. Pedig a rosé bor külön borászati technológiával rendelkezik, aminek kiindulópontja a vörösbor készítése. A szüretelés, a zúzás, bogyózás után szintén héjon erjesztik a szőlőt, úgy mint a vörösbor készítésénél, de az erjesztés időtartama jóval rövidebb.






Az aszú

Az aszú a nemesrothadáson átesett, nagy cukor- és savtartalmú szőlőből készült borkülönlegesség. Az aszúnak köszönhetően Tokaj Hegyalja világhírűvé vált. XIV. Lajos francia király II. Rákóczi Ferenctől kapott ajándékba tokaji bort 1703-ban, és a Napkirály „a királyok bora, a borok királyának” nevezte a fenséges nedűt. Nemcsak a francia uralkodó kedvelte meg a tokajit, hanem Nagy Péter, Katalin cárnő, Voltaire, Goethe és Schubert is szívesen fogyasztotta. A Tokaji Furmint és a Tokaji Hárslevelű muskotály-aromákkal gazdagított tokaji borok. A szamorodni lengyel szó, jelentése: ahogy termett. Ez egy tokaji bortípus, amely az aszúszemeket is tartalmazó szőlőből készül. Száraz és édes változatban is készítik.






A cuvée

A cuvée borok keverékborok, kiváló minőségű szőlőfajták vagy borok keverékéből áll. Hazánkban ilyen az Egri Bikavér, amely többnyire Kadarka, Kékfrankos, Cabernet, Kékoportó és Felér muskotályszőlőből készül.






A barrique-bor

A barrique-bor fahordóban erjesztett vagy érlelt bor, melyet a fából kivont anyag teszi jellegzetes ízűvé. A II. világháború előtt a franciák rengeteg bort exportáltak Angliába, méghozzá tölgyfahordókban. A háború után az angolok továbbra is ragaszkodtak a speciális ízű borhoz, ezért a franciák ismét szállítani kezdték a bort, csakhogy műanyaghordókba töltve.

Az angolok visszaküldték a bort, kifogásolva a minőséget, ekkor jöttek rá a franciák, hogy a bor a tölgyfahordóban való tárolástól lesz különleges ízű.






A szalmaborok

A tőkén a botritisz (penészgomba, ami megköti a gyümölcs levéből a vizet) által természetes módon beszáradt, nemesrothadású szőlőszemekből készült bor. A fürtöket szalmaágyra fektetik, ahol két-három hónapig aszalják. A teljesen kiszáradt szőlőszemek kerülnek a présbe, majd három-négy év érlelés következik, az eredmény pedig egy rendkívül magas cukortartalmú bor. 






A habzóborok





A habzóborok rosé-ból vagy fehérborból készülnek, melyeket palackba töltve újra megerjesztenek. Jellegzetes „földízük” vagy „puskapor ízük” miatt sokan kedvelik. 


A sárgaborok

A sárgaborok kizárólag egy francia szőlőfajtából, a savagnin-ből készülnek. Lassú erjesztés után tölgyfahordókban tárolják, ahol élesztőhártya alatt tovább fejlődnek. Színük aranysárgává változik, ízük pedig a zöld dióra, a pörköltmandulára emlékeztet.