Párizsi stíluskavalkád

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Impozáns Szajna-parti paloták, a parkokat övező sétányok villái, modern, tetőteraszos lakóházak vagy a régi bérházak padlásterében kialakított, bohém manzárdok kínálnak otthont korunk életművészeinek. A párizsi lakásokban örök divat a modern és a régi bútorok vegyítése, az elegáns és a bolhapiacról beszerzett, vagy a távoli országokból származó tárgyak keveredése. Egy légtérben, rafináltan elhelyezve a modern formájú, bőrrel bevont kanapé jól megfér egy rézveretes mahagóniasztalkával, egy afrikai vázával, és az összképet néhány, a századforduló korából származó fotel színesíti. De az sem szokatlan, hogy az antik bútorok között feltűnik egy-egy marokkói lámpa, indiai takaró, török puff, vagy néhány Dél-Amerikából származó szőttes és párna.

 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

A falakat általában mintás tapéta borítja – az empire stílusú, óarany csíkos legalább olyan népszerű, mint a virágos – de nem ritka a festett falfelület sem. Festéskor azonban a párizsiak alaposan megmozgatják fantáziájukat, és szívesen mázolják a szobákat színesre, sőt egy helyiségen belül több elütő árnyalat is előfordul, vagy henger és szivacs segítségével foltos felületeket alakítanak ki. A vakolat sem feltétlenül tükörsima, és a régi lakásokban gyakran láthatók stukkódíszek, melyeket lakóik különös gonddal óvnak. Még napjainkban is divatos a régies hatású, kézzel festett bordűr a mennyezet alatt, az ajtók és az ablakok körül. A klasszikus, polgári otthonokban pedig szinte kötelező a drága selyemtapéta, diszkrét mintákkal és visszafogott színekkel.

 

Kattints a képre a nagyobb méretű változathoz!

Kővel, csempével csak a konyhát és a fürdőszobát burkolják, a szobákban padlót, illetve parkettát használnak. A XIX. századi, elegáns lakóházakban még mindig látható aprólékosan kidolgozott, intarziás parketta. A textíliák jelentik a párizsi enteriőrök „lelkét”. A francia fővárosra nem jellemző a túlzott puritanizmus, s ez az otthonok berendezésében is érzékelhető. Selyemterítők, bársony ágytakarók és párnák, brokát és organzafüggönyök, puha gyapjúplédek, csipke, hímzés, gyöngyök, rojtok – ezek nélkül tán nem létezik párizsi otthon. A szövetek erős, telt színekben pompáznak. Az egyszerű vásznakkal inkább a konyhában találkozhatunk, a szobákban csak a drága anyagoknak van helyük. Legyen egy szoba bármekkora, a kisebb-nagyobb keleti szőnyegek egyikből sem hiányozhatnak, sőt általában még a falra is jut belőlük. Ugyancsak nélkülözhetetlen a bőr, amellyel a széket, a fotelt vagy akár az asztal lapját is bevonják…